„Szlovák nemzeti felkelés” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
36. sor:
[[1944]]. [[augusztus 27.|augusztus 27]]-[[augusztus 28.|augusztus 28-án]] az önállóan tevékenykedő partizánok két komoly akciót hajtottak végre. [[Rózsahegy]]en az ottani laktanya katonáival együtt átvették a hatalmat a városban és elkezdték a helyi németek lemészárlását, [[Turócszentmárton]]ban pedig rajtaütöttek a [[Román Királyság|Romániából hazatérő]] [[Walter E. A. Otto]] alezredesen és 24 tagú kíséretén és mindenkit megöltek. Bár a németek korábban is fontolgatták az ország megszállását, ez a két akció meggyőzte őket a sürgős fellépés szükségességéről. [[Augusztus 29.|Augusztus 29-én]] a német egységek megkezdték az ország megszállását, Ferdinand Čatloš este hétkor tartott rádióbeszédében hazaárulónak nevezett minden ellenállót, ami zavartságot okozott a felkelőknél. Ezért végül Ján Golian alezredes rendelte el egy órával később az ellenállást, ezzel kitört a szlovák nemzeti felkelés.
 
A felkelés az ország középső részére terjedt ki, mivel a nyugati egységek nem voltak hajlandóak engedelmeskedni, az Eperjesen összevont két hadosztály parancsnoka, [[Viliam Talský]] pedig repülővel a lengyelországi szovjet parancsnokságra repült és a vezető nélkül maradt katonákat a németek hamar lefegyverezték. Így a felkelés legütőképesebb katonai erejét veszítette el és a front megnyitása sem sikerült. A felkelés központja [[Besztercebánya]] lett. [[Jozef Tiso|Tiso]] elnök továbbra is kitartott a németek mellett és segítséget kért tőlük a felkelés leveréséhez. A harcokban a németek mellett a hadsereg többi része és a [[Hlinka-gárda]] is részt vett. A Kárpátok területén fokozódó szovjet nyomásnak, a Besztercebánya körüli hegyvidéknek, és az [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] és szovjet légierő támogatásának köszönhetően az ellenállók a rossz időzítés és felkészületlenség ellenére is két hónapig ki tudtak tartani. A németek a [[Horthy Miklós (kormányzó)|Horthy]] sikertelen [[1944-es kiugrási kísérlet|kiugrási kísérlete]] után nyilas uralom alá került [[Magyarország]]ról rendeltek át német alakulatokat a szlovák területre, amelyek [[Október 27.|október 27-én]] elfoglalták Besztercebánya városát is. A felkelés elfogott vezetőit kivégezték vagy koncentrációs táborokba szállították.
 
A felkelést mindkét részről atrocitások kísérték, a németek és a kollaboránsok a felkelést támogatók ellen, míg a partizánok a német lakosság ellen követtek el bűncselekményeket. Mintegy {{szám|12000}} civil halt meg a felkelés idején, közülük 2400-at a felkelők öltek meg. A harcokban a németek 93 települést teljesen leromboltak, [[Garamnémetfalva]] ''(Nemecká)'' faluban kb. 900 lakost, [[Keremcse]] ''(Kremnička)'' faluban kb. 750 főt mészároltak le. Tiso kollaborálásának köszönhetően a németek letettek a felkelés központjaiul szolgáló települések kollektív megbüntetéséről és a fogságba esett felkelő katonák egy részét is hazaküldték.
43. sor:
[[Fájl:Pamatnik SNP BB.JPG|bélyegkép|jobbra|250px|A besztercebányai Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeuma]]
 
A kommunizmus időszakában nagy jelentősége volt az eseményeknek, az ország világháborús szerepét ezzel kívánták tisztára mosni, valamint a cseheket is arra kényszerítette, hogy külön népnek ismerjék el a szlovákokat. A felkelést úgy állították be, amelyben a szlovák nép egységesen a felkelők mellé állt. Felnagyították a kommunista partizánok szerepét az eseményekben, míg a hadsereg és a polgári ellenállás szerepét bagatellizálták. Az [[1993]]-ban függetlenedett Szlovákiában [[augusztus 29.|augusztus 29-e]] állami ünnep, sok városban utcákat, tereket neveztek el róla.
 
A Nemzeti Felkelés megítélése mind a mai napig vitatott mind tudományos, mind köznapi szinten. A jobboldali nacionalisták, akik szimpatizálnak az akkori független Szlovákiával és eszméivel, hazaárulóknak tartják a felkelés szervezőit, akik a kommunistákkal szövetkezve okoztak szenvedéseket a lakosságnak. A baloldali nacionalisták ellenben az [[oroszok]]kal való szláv szövetséget, és a felkelés [[németellenesség]]ét hangsúlyozzák. Mivel az, hogy események során a szlovákok egymás ellen fordultak, sokak számára kellemetlen, akadnak olyan törekvések is, hogy a gyilkosságokat kizárólag a szovjet partizánokra vagy német [[Schutzstaffel|SS]]-re kenjék. Akad egy harmadik felfogás is, mely szükségtelennek ítéli meg a felkelést ilyen formában és időben, hiszen a hadi helyzet miatt a németek kénytelenek lettek volna később maguktól kiüríteni az országot.