„Ekloga” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Vépi (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
2. sor:
Az antik ekloga különösen kedvelt témái: a [[szerelem]] és az [[erotika]].
[[Theokritosz (költő)|Theokritosz]] görög költő és követőinél gyakran álruhás szerelmi játék, ahol az erotika környezetét a lugasok, berkek, a mezők szolgáltatják, ízét pedig a sikamlós évődés.
Ezt a formát a latinság nagy költője, [[Publius Vergilius Maro|Vergilius]] megújítja, sőt új tartalmakkal is megtölti. Bukolikus költeményei közül tízet választott kiadásra, innen a [[műfaj]] elnevezése: ekloga, mely az ógörög ''eklogé'' (szemelvény, válogatás) szóból származik. Az ő műveiben már nem valódi, hanem [[allegória|allegorikus]] pásztorok szerepelnek, megszólalók valójában költők, filozófusok. Kezén lesz az ekloga az aranykor virágzásának műfaja.
A [[reneszánsz]] idején Európa-szerte elterjedt a műfaj, amelyet a pásztori költészet, a bukolika, a bukolikus költészet, az [[idill]] fogalmaival is jelölnek, a [[rokokó]]val azonban véget ér a divatja.
A [[magyar irodalom]]ban a pásztori költészet komoly hatással volt [[Balassi Bálint]], [[Zrínyi Miklós (költő)|Zrínyi Miklós]], [[Csokonai Vitéz Mihály]] műveire. [[Radnóti Miklós]] költészetében válik az ekloga az életmű reprezentatív műfajává, kifejezve a személyes sors, a költői feladat, a társadalmi-politikai helyzet legfontosabb problémáit. A Száll a tavasz… (Előhang az Eclogákhoz…, 1942), valamint az első, a második, a harmadik, a negyedik, az ötödik, a hetedik és a nyolcadik ecloga a [[ciklus (művészet)|ciklus]] befejezetlensége ellenére is a [[világirodalom]] egyik legnagyobb szabású vállalkozása ebben a műfajban.
== Források ==
| |||