„Lorschi bencés apátság” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Removing Link GA template (handled by wikidata) |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
20. sor:
Már 764-ben felbukkant itt néhány [[gorze]]i szerzetes, akiket Chrodegang küldött. Chrodegang mindkét helyen (Lorsch és Gorze) bevezette a benedekrendi szabályokat. Chrodegang kérésére [[I. Pál pápa]] átadta a kolostornak [[Szent Nazarius]] csontjait, amelyek [[765]]. [[július 11.|július 11-én]] érkeztek meg. Így a kolostor egyike volt az elsőknek a Frank Birodalomban, amelyek egy [[róma]]i [[szent]]et kaptak ajándékba.
Az apátság így több adományhoz jutott és a zarándokok száma is megugrott. Ez lehetett az oka annak, hogy [[765]]-től elkezdték a
A saját kolostor átalakítása birodalmi és királyi kolostorrá Cancor fiának, Heimerichnek tulajdonítható. Amikor Cancor [[771]]-ben meghalt, Heimerich tulajdoni igényt támasztott a kolostorral szemben. Gundeland apát [[Nagy Károly frank uralkodó|Nagy Károly]] udvari bírósága elé vitte az ügyet. Itt az apátnak megígérték az apátságot. Hogy elejét vegye a további nemesi túlkapásoknak, illetve a szomszédos püspökségek igényeinek, Gundeland Nagy Károlyra ruházta át az apátságot. Nagy Károly védelmébe vette az apátságot, így az immunitást nyert és megszerezte a saját apátválasztás jogát.
44. sor:
[[1232]]-ben a lorschi kolostort alárendelték a mainzi érsekségnek; a benedekrendieknek el kellett hagyniuk a kolostort és a helyükre a [[premontrei rend]] költözött. [[1461]]-ben a mainzi érsek elzálogosította egyes birtokait, így került Lorsch a [[rajna]]i [[palotagróf]]ok birtokába. Ezek [[1556]]-ban bevezették a reformációt és megszüntették a kolostort. Amikor a spanyolok [[1621]]-ben visszavonultak a vidékről, a kolostor leégett.
A [[harmincéves háború]] végére az apátság ismét visszakerült a mainzi érsekhez és újra katolikussá lett. Lorsch legszomorúbb időszaka [[XIV. Lajos francia király]] háborúi alatt következett be,
A sértetlenül maradt bejárat, a "királyi csarnok" Németország legrégebbi egészben fennmaradt kőépülete a római kor utáni időkből.
209. sor:
* Bernd Modrow, Claudia Gröschel: ''Fürstliches Vergnügen. 400 Jahre Gartenkultur in Hessen.'' Verlag Schnell + Steiner, Regensburg 2002, ISBN 3-7954-1487-3
* Mathias Wallner und Heike Werner: ''Architektur und Geschichte in Deutschland.'' S. 20–21, München 2006, ISBN 3-9809471-1-4
* ''Weltkulturerbe Kloster Lorsch'' : das Mittelalter erwacht / Staatliche Schlösser und Gärten Hessen. – 1. Aufl
== Külső hivatkozások ==
| |||