„Delphoi” változatai közötti eltérés

 

== Fekvése ==

A település a mitikus [[Parnasszosz]]-hegy délnyugati lejtőjén, 570 méteres magasságban fekszik, a [[Korintoszi-öböl]] közelében, Kirrha kikötővárostól 15 kilométerre. A Pleisztosz folyó völgyére néző szent terület fölé a Pheriadesz ''(a ragyogóak)'' sziklafalai magasodnak. A sziklák között fakad a „tisztaság forrása”, a szent Kasztalia-forrás. A delphoi szentély mesterséges teraszokra épült, és 190×135 méteres területét fal vette körül, amelyen 9 kapu nyílt. A dombra szent út vezetett fel, amely mellett a görög városok által emelt kis templomok – az áldozati ajándékok őrzésére épített kincsesházak álltak. A területet 3000 műalkotás díszítette,<ref>[[Ifjabb Plinius]] és [[Pauszaniasz Periégétész|Pauszaniasz]] nyomán</ref> de napjainkra nagyrészük elpusztult. A terület felső részén állt Apollón temploma, amelynek legrejtettebb helyiségében – az [[adüton]]ban – tartózkodott a jósnő, Apollón fantasztikus jóstehetséggel megáldott papnője, akinek neve [[Püthia]] volt.

 

== Az első szentély ==

A delphoi jóshely eredete a [[mükéné]]i korba, az i. e. 1500 körüli időkre nyúlik vissza. Ekkor még csupán egy egyszerű, [[babér]]ágakból készített kunyhó állt itt – ami a Föld istennőjének, [[Gaia|Gaiának]] szentelt hely volt. Azért választották éppen ezt a helyet, mert a talaj nyílásaiból kábító hatású vulkáni gázok szivárogtak elő, és az ősi hiedelem szerint a jóserő a Föld méhéből áradt. Delphoi elnevezése kapcsolatba hozható a görög δελφ ''delph'' „üreg”, vagy δελφός ''delphosz'' „anyaméh” szavakkal, amelyek a földanyára utalnak. A delphoi Földistennő „minden istenek közül az ősjós” megtisztelő nevet viseli.<ref>[[Aiszkhülosz]]: „Eumeniszek”</ref> Később Gaia lányai osztottak jóslatot. Először [[Themisz]], a törvény istennője, őt a Föld másik [[Titánok|titánleánya]] [[Phoibé]], a „ragyogó” [[Létó]] anyja váltotta fel, aki pedig unokájának ajándékozta a jóshelyet.

 

== Apollón ==

Apollón ''Phoibosz'', aki nagyanyja nevét is őrzi, már a negyedik jósistenség e helyen. A monda szerint ötnapos korában itt küzdött meg a szörnyű kígyóval, [[Püthón]]nal, melynek teste a szent hely földjének erejétől elrohadt. Az ifjú istenség nyilaival megölte Püthónt, aki Gaia gyermeke volt, így tettéért bűnhődnie kellett: kilenc évig gulyásként szolgálta a „kérlelhetetlen” [[Admétosz (mitológia)|Admétoszt]], Pherai [[király]]át. Apollón nevének egyik jelzője a Δελφίνιος ''Delphinios'', vagy ''Delphinian'' egyfelől visszautal a földanyára: „the one of the delphus” (egy az anyaméhből). Ám egy másik legenda szerint, miután büntetését letöltötte, [[delfin]] alakjában tért vissza győzelme színhelyére, és [[Kréta (sziget)|krétai]] hajósokat csalogatott magával, akik papként szolgálták őt. A népi [[etimológia]] Delphoi nevét ezzel a mítosszal magyarázta, és Homérosz Apollón-[[himnusz]]a is ezt a történetet dolgozza fel.

 

 

Az első jósnő egy szűz lány volt, aki évente csak egyszer jövendölt: Apollón születésnapján, Büiszosz hónap (január-február) hetedik napján. Ám miután egyszer elrabolták a fiatal Püthiát, inkább 50 év fölötti nőket alkalmaztak. Idővel egyre több kérdés érkezett, ezért nem egy, hanem két Püthia jósolt, és a jövendölésre már minden hónap hetedik napján sor került. Azok a zarándokok, akik olyan városból érkeztek, amelynek állandó követe volt Delphoiban, bármelyik nap kérhettek jóslatot. Miután Delphoit tömegesen kezdték elárasztani a látogatók, az eredeti, komoly vallási tartalom fokozatosan elenyészett. Még a „gyorsjóslás” intézményét is bevezették: az orákulum sorshúzással válaszolt a kérdésekre.

 

== Virágzás és hanyatlás ==

A Delphoi szentély a [[A poliszok kora|perzsa háborúk és a gyarmatosítás korában]], az [[i. e. 6]]-[[i. e. 4|4]] században élte fénykorát. Ám ahogy növekedett Delphoi gazdagsága és világi befolyása, a Püthia egyre részrehajlóbb, sőt kétszínű magatartást követett. A [[peloponnészoszi háború]] idején például hol [[Athén]]nak, hol [[Spárta|Spártának]] jósolt győzelmet vagy szörnyű pusztulást, attól függően, hogy melyik városállam tudta fogadalmi ajándékaival a maga oldalára állítani. Egy idő után köztiszteletben álló filozófusok emelték fel szavukat az ilyenfajta jóslás ellen. [[Arisztophanész]] vígjátékaiban nyíltan gúnyolta a szentély jóslatait. Idővel terjedni kezdtek a [[Misztériumvallás|misztériumkultuszok]], (például [[Ízisz]] és [[Dionüszosz]] tisztelete) és az [[asztrológia]]. A Püthia mielőtt jóslatot adott, már nemcsak Apollónhoz, hanem [[Zeusz]]hoz is imádkozott – mert a mondák szerint Apollón, mint jósistenség Zeusz akaratának a hirdetője volt –, de imádkozott Dionüszoszhoz is, aki mindennemű önkívületi állapot fölött uralkodik, valamint a Korikoszi-barlang és a források [[Nimfa (mitológia)|nimfáihoz]] és néha még a tenger rejtelmes mélyének királyához, [[Poszeidón]]hoz is. Az [[i. e. 1. század]]tól [[Trákia|trák]] törzsek, majd római seregek fosztogatták. Újabb, rövid virágzást a [[2. század]] hozott, amikor a nagy történetíró, khairóneai [[Plutarkhosz]] delphoi főpapként tevékenykedett. Ebben az időben készült el [[Pauszaniasz Periégétész|Pauszaniasz]] alapos leírása a szentélyről. Ennek a korszaknak természeti katasztrófák sorozata, földrengések, hegyomlások okozta pusztítás vetett véget. Mivel Delphoi befolyása lassanként elapadt, a szentély e katasztrófák után már nem kapta vissza régi fényét. Mindez a delphoi jósda hanyatlását és végét jelezte. Amikor a [[Kereszténység|keresztény]] [[I. Theodosius római császár|Theodosius]] császár [[385]]-ben betiltotta a jövendölést, Apollón szent helyének hírneve és pompája már a múlté volt. Ókori források szerint az utolsó, aki a delphoi jósdában jóslatot kért, [[Flavius Iulianus római császár|Iulianus]] római császár volt, aki a düledező szentélyben a következő választ kapta az elhanyagolt külsejű papnőtől:

 

 

== Kincsesházak ==

A Delphoiba látogató zarándokok a Püthia jóslataiért fogadalmi ajándékokkal fizettek. Ezek a szebbnél szebb arany és ezüst tárgyak, valamint a szentély területén felállított szobrok sokasága Delphoit valóságos kincsesbányává tette. Egyes városok a szentély közelében kincsesházakat építettek. Ezek közül a legszebb és leggazdagabb az athéniak kincsesháza volt, amelyet a győztes [[marathóni csata]] emlékére építtettek. Püthia egyik jóslatában a perzsák ellen vívott [[szalamiszi csata]] ([[i. e. 480]]) előtt azt jósolta az athéniaknak, hogy „fabástyákkal” védekezzenek. Az előkelők a fabástyákat úgy értelmezték, hogy az [[Akropolisz]] faerődítményei közé húzódva kell bevárniuk az ellenséget. Mások, élükön a hadvezér [[Themisztoklész|Themisztoklésszel]] azt olvasták ki a jóslatból, hogy a bástyák hajókat jelentenek, és a tengeren, flottával kell szembeszállniuk [[I. Xerxész|Xerxésszel]]. A jóslat egyik mondata: ''„Ó, te dicső Szalamisz, de sok ifjat löksz halálba”'', sokakat megzavart, de Themisztoklész leleményességének és bátor kiállásának köszönhetően [[Athén]] lakossága megmenekült, sőt ezzel a győztes csatával véget vetettek a perzsák nyugati terjeszkedésének, és egész Görögországot felszabadították.

Egy másik impozáns kincsesház [[Szifanto]]é volt. Ez a Kikladokhoz tartozó termékeny sziget az ókorban [[arany]] és [[ezüst]]bányáiról volt híres.

 

== Tholosz ==

Athéné Pronaia ''(a templom őrzője)'' szentélye mellett [[i. e. 380]] és [[i. e. 360|360]] között egy kerek kis templomot emeltek – ez az ún. ''marmariai tholosz''. A 14,76 méteres átmérőjű külső kör 20 dór márványoszlopból, a belső 10 korinthoszi oszlopból állt. A tholosz a delphoi szentélyek fő romjaitól fél mérföldnyi (800 m) távolságban fekszik. A templom funkcióját nem ismerjük. Talán valamilyen különleges, a hívők szűk körét érintő szertartást végeztek benne? A három helyreállított dór oszlop a Delphoiba látogató turisták legkedveltebb fénykép-témája.

 

[[1893]]-tól az ''École française d'Athènes'' francia régészei kezdték meg az ókori Delphoi feltárását.<ref>[http://www.greeka.com/greece-archaeological-sites.htm Görög régészeti portál]</ref> Munkájuk eredménye az ásatások területén látogatható Régészeti Múzeum és a szabadtéri múzeum. A delphoi romvárost (benne az Apollón-szentélyt) az [[UNESCO]] 1987-ben a [[Világörökség]] részévé nyilvánította.

 

 

== Források ==

* [http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&id=8041&PHPSESSID=0fd22fe89f82eb93a298657d17c37bba National Geographic Magyarország: Megfejtették a delphoi jósda titkát]

* [http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=14998 Múlt-kor: Oxigénhiány miatt eshetett transzba Püthia]

 

=== Képek ===