„Arany László (költő)” változatai közötti eltérés

1844-benbe született Nagyszalontán, Arany János és [[Ercsey Julianna]] második gyermekeként, nővére [[Arany Julianna]] volt.

Nem sok tudomásunk van arról, hogy Nagyszalonta és a [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|szabadságharc]] emléke, illetve az ezt megelőző [[Petőfi Sándor|Petőfi]]-látogatások milyen módon befolyásolták az ifjú Arany Lászlót. Egy ilyen látogatás alkalmával írta hozzá Petőfi Sándor ''Arany Lacinak'' című versét. Ifjúi gondolkodásmódját a [[világosi fegyverletétel]] utáni évek és apja [[nagykőrös]]i tanárkodásának időszaka határozta meg. [[Magyarország]] történetének egyik legnehezebb korszaka volt ez. Ő azonban éppen ennek a tragikus időszaknak köszönhette azt a kitűnő iskolát, amilyen irodalmunkban valaha is osztályrészül jutott valakinek. A [[protestáns]] értelmiség nagy része Kőrösön talált menedéket ezekben az években. Édesapjával, Arany Jánossal együtt tanított itt a költő [[Szász Károly (író)|Szász Károly]] és [[Mentovich Ferenc]], a kiemelkedő matematikus, a [[materializmus]] egyik magyarországi előfutára. Emellett olyan nevekkel találkozhatunk, mint [[Szilágyi Sándor (történész)|Szilágyi Sándor]], akiből később jeles történész vált, [[Szabó Károly (történész)|Szabó Károly]], aki régi nyomtatványok és történeti források kutatója volt és sokan mások. [[Pest (történelmi település)|Pestről]] gyakran érkeztek híres látogatók Aranyékhoz, többek között [[Gyulai Pál (irodalomtörténész)|Gyulai Pál]], [[Csengery Antal]], [[Kemény Zsigmond]], [[Salamon Ferenc (történész)|Salamon Ferenc]], [[Jókai Mór]] és [[Pákh Albert]]. Ők az irodalmi élet és a [[passzív rezisztencia]] szervezői, illetve eszmei irányítói voltak. Ezek a férfiak, bár sokban különböztek, néhány alapelvben teljesen egyetértettek. Hittek az irodalom nemzeti és közösségformáló szerepében, valamint a [[magyarság]] szükségszerű vezető szerepében a [[Kárpát-medence|Kárpát-medencén]] belül. Hirdették a [[nemesség]] polgárosodásának követelményét és felvállalták a [[liberalizmus]] eszmevilágát. Ennek tükrében meg voltak győződve arról, hogy az országot nem további forradalmak fogják megmenteni és felvirágoztatni, hanem a fokozatos fejlődés, amelynek kulcsa a szorgos munka és a szigorú önfegyelem. Műveltségükben is találhatunk egyező vonásokat. A [[népiesség|népi-nemzeti irodalmat]] támogatták, a [[népköltészet]]et megbecsülték. Ezt és a hagyományokat ötvözni szerették volna a jelen irodalmával. Eszményképük az [[angol irodalom]] és [[kultúra]] volt.