„Beduinok” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
21. sor:
Az [[ókor]]ban a legtöbb ember a folyók közelében vagy a tengerpartok mellett telepedett le, de a beduinok szívesebben éltek a füves [[sztyeppe|sztyeppéken]]. Innen ered a nevük.
Eredetük bölcsője az [[Arab-félsziget]]. A [[i. e. 3. évezred|Kr. e. 3. évezredi]] [[mezopotámia]]i források ismételten említik a mardu-nomádokat. Ezek törzsi szervezetekben vándoroltak az arab-fennsíkon és többször megtámadták a folyóvölgyek parasztok lakta vidékeit. Nagy beduin csoportok hatoltak be a mezopotámiai mélyföldre, Szíriába, Palesztinába. Mint amurruk vagy [[amoriták]] telepedtek le és nagy birodalmakat alakítottak ki.<ref>Burchard Brentjes: Izmael fiai</ref>
A törzsi csoportok közül olyan nevek merülnek fel, amelyekkel jóval később az [[Ószövetség]] könyveiben találkozunk. Pl. Banu Jamin (Dél fiai). A beduinok nagy részét a Biblia alapján ''Kédár'' ([[Izmael (Ábrahám fia)|Izmael]] fia) leszármazottaiként tekintjük A következő nagyobb beduin népmozgás a [[i. e. 13. század|Kr. e. 13. század]] körül zajlott le. A beduinok északra és ÉK-re a mai [[Irak]]ig, nyugat felé pedig egészen a mai [[Marokkó]]ig, illetve [[Mauritánia|Mauritániáig]] jutottak el. A nagy vándorlások fő mozgatóereje az éghajlati változások, a természeti csapások, a politikai és vallási változások voltak.
Az első történetileg ismert nomád arab törzs a midianita (a Bibliában [[Midián (Ábrahám fia)|Midián (Ábrahám fiának)
Az idők folyamán a beduin törzsek sok helyen összekeveredtek a helyi lakossággal.
| |||