„Görgényszentimre” változatai közötti eltérés

|román név = Gurghiu

|magyar név = Görgényszentimre

|zászló =

|történelmi régió = Erdély

|megye = Maros

|rang = községközpont

[[Fájl:Roman Catholic Church Gurghiu.JPG|bélyegkép|jobbra|250px|A római katolikus templom]]

[[Fájl:Roman Catholic church Gurghiu interior.JPG|bélyegkép|jobbra|250px|A római katolikus templom belseje]]

 

==Fekvése==

1570 után a [[Erdélyi fejedelmek listája|fejedelmek]] építtettek papírmalmot a Görgény vizére. A műhelyt 1673-ban [[I. Apafi Mihály]] újjáépítette, de a 17. század végére ismét elpusztult. 1754–56-ban Bornemisza Ignác állította helyre, és különböző [[Haszonbérlet|haszonbérlők]] mellett 1872-ig működött.

 

 

Lakóinak nagy része puskásként (darabontként) a várnak teljesített katonai szolgálatot. Az uradalom kezdetben királyi, majd fejedelmi birtok volt. 1687-ben [[Teleki Mihály]] szerezte meg. 1717-ben Bornemisza János 99 évre zálogba kapta a kincstártól. A család porcelángyárat alapított a városban. A [[Kaolinit|kaolintartalmú]] földet [[Szind]]ről és [[Gyergyószárhegy]]ről szerezték be. Volt idő, amikor száz, 1895-ben már csak tizenöt munkást foglalkoztatott.<ref>Matlekovits Sándor: ''Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor.'' 2. Bp., 1898, 261. o.</ref> Haszonbérlők működtették az [[első világháború]] előttig, amikor megszűnt.

==Látnivalók==

* A hetven méterrel a falu fölé magasodó, [[Vulkáni tufa|vulkáni tufából]] álló ''Rákóczi-hegy''en Görgény várának falrészei, tornyainak nyomai, alapfalai és pincéi. A várat először 1364-ben említették, és valószínűleg a 14. század elején épült. Királyi vár volt. Az [[Erdélyi vajda|erdélyi vajdák]] [[Hűbériség|hűbérbirtokul]] használták a hozzátartozó, Görgényszentimrén kívül 24 településből álló váruradalommal együtt. Várőrsége [[Moldva]] felé vámot is szedett. [[V. László magyar király|V. László]] 1453-ban örökbirtokul adta [[Hunyadi János]]nak. [[I. Mátyás magyar király|Mátyás]] uralkodásától kezdve a [[székely ispán]]ok lakták. [[I. János magyar király|Szapolyai János]] nászajándékul adta [[Jagelló Izabella magyar királyné|Izabella királyné]]nak, aki építkezéseket folytatott benne. 1540-ben [[Majláth István]] ostromolta. Később az [[Erdélyi fejedelmek listája|erdélyi fejedelmek]] uradalmának székhelye volt, akik főként vadászatok céljából keresték fel. Hosszabb időt töltött a várban [[II. János magyar király|János Zsigmond]], [[Báthory Gábor]]né Horváth Anna és [[I. Rákóczi György]]. Utóbbi parancsára 1639 és 1641 között jelentősen meg is erősítették. Itt mondott le a fejedelmi címről [[Barcsay Ákos]] 1660. december 31-én, majd a következő évben, kivégzéséig itt is raboskodott. 1704. május 1-jén Teleki Mihály háromezer [[Kurucok|kuruc]] lovassal és ötszáz gyalogossal ostromzár alá vette, majd vesztegetés révén meg is szállta. A kurucok 1705-ben kiürítették, majd 1706-ban újra elfoglalták. 1707. október 10-én [[Jean-Louis Rabutin de Bussy|Rabutin]] ötszáz gyalogossal és ugyanannyi lovassal, [[Nagyszeben|Szebenből]] hozatott nehéz ágyúkkal kezdte ostromolni. Száz fős őrsége 1708. március 10-ig védte. Miután kapitányuk elesett, és fogytában voltak az élelemnek, védőinek ekkor sikerült kitörniük az ostromgyűrűből és elmenekülniük. A császáriak ezután lerombolták. Régészeti feltárása 2003–2004-ben kezdődött. Ez alapján a fennsíkon álló, négyzet alaprajzú erődítményhez vezető, a várhegyet megkerülő szerpentin mentén Hunyadi János birtoklása idején további két kaput építettek, amelyeket falak kötöttek össze az óvárral (a [[Déva vára|dévai várhoz]] hasonlóan). 1639 után a déli oldalon ágyúterasszal, északon pedig [[Kazamata|kazamatás]] bástyával bővítették.

* A településen álló kastély elődjét 1642-ben [[I. Rákóczi György]] építtette vadászkastélynak, [[Reneszánsz|késő reneszánsz]] stílusban. 1662-ben erdélyi országgyűlést is tartottak benne. Később több évtizedig lakatlanul állt. 1718 és 1734 között új tulajdonosa, Bornemisza János a vár köveinek felhasználásával, [[barokk]] stílusban helyreállította és kibővítette, többek között óratoronnyal és [[Ellipszis (görbe)|ellipszis]] alaprajzú házi kápolnával (a kápolna tornya 1867-ből való). 1848. november 10-én a környező falvak román parasztsága feldúlta, de a család 1855-re helyreállította. 1881-ben [[Habsburg–Lotaringiai Rudolf főherceg|Rudolf trónörökös]] kapta meg, aki jelentős átépítéseket hajtott végre rajta. Egy 1807-ben gabonásnak épült barokk melléképületet vendégházzá alakíttatott. Ebből az időből származnak a tető [[manzárd]]jai és a homlokzat tornáca (utóbbi téglaoszlopait az 1930-as években faoszlopokra cserélték). A trónörökös számára rendszeresen tartottak medvevadászatokat. Öngyilkossága után, 1893-ban a magyar állam erdőőri szakiskolát létesített a kastélyban, évi harminc–ötven diákkal. A kibővített erdészeti líceum 1970-ben új épületet kapott, azóta a kastélyt már csak részben használják oktatási célokra. Épületeiben vadászati múzeum (többek között [[Teleki Sámuel (utazó)|Teleki Sámuel]] trófeáival), könyvtár, bank, raktár és tanári lakás található. A kastélyt körülvevő dendrológiai park elődjét szintén I. Rákóczi György létesítette. Az 1820-as–30-as években Bornemisza Lipót alakított ki [[angolkert]]et. Tíz hektáros területén 350-nél több növényfaj, köztük 130 fa és cserje és több egzotikus növény él. Tavát a Görgény-patak táplálja. Az ún. ''Erzsébet-asztal''t [[Wittelsbach Erzsébet magyar királyné|Erzsébet királyné]] tiszteletére emelték.

* [[Kálvinizmus|Református]] temploma [[1760]]-ban a régebbi, [[1649]]-ben épített templom alapjaira épült.