„Nigériai levelek” változatai közötti eltérés

{{nincs forrás}}

 

==Története==

Hogy könnyebben elhitessék az áldozattal a történetet, gyakran mellékelnek hamis iratokat, amelyeken például szerepel az adott ország hivatalos bélyegzője vagy pecsétje. A legtöbb levélben nemlétező címeket adnak meg, a fényképmellékletek pedig az Internetről összeollózott képek. A legtöbbször a mellékelt fényképen lévő illetőnek egyáltalán nincs semmi köze az egészhez. Ha elnyerték az áldozat bizalmát, következik a második lépés, melyben közlik, hogy a pénz megszerzésének útjába váratlan akadály csúszott - példának okáért az átutaláshoz le kellene fizetni egy banki tisztviselőt. Ezt a pénzt a becsapott áldozattól szedik be az elkövetők, többnyire nehezen lekövethető utakon és módokon. Ezután azonban újabb akadályokról számolnak be, ahol a nagy összeg átutalásának ígérete továbbra is fennmarad, s így többször is pénzt tudnak kicsalni. Az áldozatok rendszerint nem beszélnek erről a dologról másoknak, egyrészt azért, mert úgy tűnik, mintha magas rangú hivatalnokokat kellene megvesztegetni pénz reményében, másrészt pedig a pénz kétes eredete miatt - egyszerűen félnek attól, hogy a kétes üzlettel ők maguk is bűncselekményt követnek el, méghozzá határokon átnyúlót. Néha pszichológiai módszerekkel is próbálkoznak a csalók, amikor sajnálkozva fejezik ki, hogy el kell adni a vagyontárgyaikat, hogy pénzhez jussanak, vagy például ha az afrikai és a nyugati életkörülményeket hasonlítják össze levelükben. A lényeg az, hogy az érdeklődést fenntartsák, s egy idő után maguk az áldozatok is beleélik magukat, azt gondolván, hogy ha már ennyi gonddal jár a pénz megszerzése, akkor majd az egészet megtartják maguknak.

 

 

A bűncselekmény sikerességi rátája nehezen számítható ki, de egyes beszámolók szerint 500 e-mailből 7-re érkezik válasz, és ez már 70%-os esélyét jelenti annak, hogy a csalók pénzt is látnak belőle.