„Római vallás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
2. sor:
[[Kép:Jupiter Tonans.jpg|Jupiter Tonans, vagyis a Villámló [[Iuppiter|Jupiter]] szobra|bélyegkép|240px]]
<!--Angol wikis kép, commonsba
== Városalapítás kora ==
A [[Róma|Rómát]] alapító [[latin nép|latinok]] vallása földműves természetvallás volt. [[Totemizmus]] (pontosabban [[animizmus]]) figyelhető meg, hisz a monda szerint [[Romulus]]t és [[Remus]]t egy [[Farkas|anyafarkas]] és egy [[Harkályfélék|harkály]] táplálta. Ennek emléke még sokkal később is a február 15-én tartott ''lupercalia'' ünnep. A szó etimológiája szerint a ''lupus arcere'' (gyilkos farkas) kifejezésből származhat, rítusa szerint a [[Palatinus]]on végzett kecskeáldozat jellemzi, a szertartás végzői a ''lupercus''-papok, akiknek testülete a ''luperci''.
30 ⟶ 31 sor:
Mars a növényi termékenység védnökéből vált általános termékenységistenné, ebből a férfierő védnökévé, a közösség oltalmazójává, és ez utóbbi járulékos funkciója vonzotta a harc, háború és pusztítás képzetét. Áldozati állata lehetett ló, bika vagy farkas; de neki szentelték a furcsa „disznó-juh-ökör”-áldozatot is ''(suovetaurilia)'', amelyet Róma határain ötévente a rituális tisztítás alkalmával kellett elvégezni ''(lustrum)''.
Mars jelképe a király palotájában (Regia) őrzött lándzsa volt. Ugyanitt őrizték azt a tizenkét pajzsot, melyek közül az egyik a monda szerint Róma legyőzhetetlenségének záloga, az égből hullott alá, tizenegy másolatát pedig [[Numa Pompilius]] király parancsára készítette el egy tökéletes tudású kovács, [[Mamurius Veturius]], hogy az ellenség ne tudja az eredetit felismerni és ellopni. A csatába induló hadvezér Marsot segítségül hívva megrázta a dárdát és a pajzsokat. Nagy baj előjelének tartották viszont, ha azok maguktól mozdultak meg. E szent ereklyék őrzője a ''[[sallus]]ok'' papi testülete volt, Mars ünnepein, leginkább a március 19-i ''[[martialia]]'' alkalmával (erről kapta a hónap a nevét) ők vitték a pajzsokat és járták a haditáncot Róma-szerte. Énekük refrénjeként azt kiáltották: „Mars, virrassz!” ''(Mars vigila!)'' Amikor véget értek a háborúk, Marsnak a [[quadriga]]-versenyeken győztes lovak közül áldoztak fel egyet. A ló koponyájáért megvívott egymással két városnegyed, s a küzdelem kimenetelétől függően a gabonával felékesített koponyát vagy a Regiában tűzték ki, vagy a Mamilius-bástyán. A mén vérének tisztító erőt tulajdonítottak, ezért azt a Vesta-
=== Quirinus kultusza ===
37 ⟶ 38 sor:
=== Vesta kultusza ===
[[Kép:Temple of Vesta.jpg|bélyegkép|180px|A Vesta templom maradványai Rómában]]
Vesta női istenség volt a házi tűzhely
Numa Pompiliust tartják a [[Vesta-szüzek]] rendjének megalapítójának. Őket a főpap ([[pontifex maximus]]) a legelőkelőbb családok gyermekeiből válogatta ki; ők ápolták kerek szentélyükben a mindig égő szent tüzet, őrizték a város Palladiumát ([[Pallasz Athéné]] szent képét) és az állami Penateseket. A Vesta-szüzeket már kislány korukban 30 évre föleskették, ők szigorú elzártságban a Vesta-szüzek palotájában éltek, és különleges előjogokat élveztek, kegyelemkérő szavukat még a halálra ítélt bűnös érdekében is meghallgatták. Azonban ha elvesztették szüzességüket, élve temették el őket egy üregbe.
45 ⟶ 46 sor:
== Főistenségek kialakulása ==
A rómaiak szemében mindig is fontos volt a túlvilági, az emberfeletti hatalommal bíró erők kegyeinek elnyerése, a fennálló hatalom igazolni igyekezett az istenekkel való jó viszonyát, sőt a császárkorban magukat a császárokat is isteni színben tüntették fel. Így a római államnak mindig is volt hivatalos vallása: meghatározott istene(i), szertartásai, ceremóniái.
=== Iuppiter-Mars-Quirinus triász ===
58 ⟶ 59 sor:
Az előjelek tiszteletben tartása a római vallás középső szakaszának különösen jellemző vonása volt. Aki ezeket módszeresen értelmezni tudta, az nagy tiszteletnek örvendett, a jóspapoknak busás jövedelmet és nemegyszer jelentős politikai befolyást biztosított. A jósok a csodás előjeleket megfelelően értelmezhették, illetve néhányuk közvetlenül is kapcsolatba léphetett az istenekkel. Egy jóslat csak akkor hozhatott valós eredményt, ha mindent előírás szerint csináltak. A jóslás mint tudomány az etruszkoktól származott, a rómaiak ''disciplina etrusca'' névvel illették. A jóslás nem szakrális vagy papi tevékenység volt, nem kapcsolódott szorosan az istenek kultuszaihoz, és nem igényelt különleges parafenomén képességeket, hanem mindenki által megtanulható és gyakorolható tudományként ''(disciplina)'' kezelték. Ez is az etruszk jóskönyvek hatása.
Az ókorban különösen nagy tiszteletnek örvendett három jósnő, mégpedig az erüthrai vagy marpésszoszi, a [[delphoi]] és végül a cumaei. A jósisten Cumae (görögül: Kümé) volt.
=== Madárjósok ===
67. sor:
Az '''augur''' vagyis madárjós jósolt rendkívüli égi jelekből (napfogyatkozás, csillaghullás, szivárvány stb.), a madarak repüléséből, hangjából. A madarakat két osztályba sorozták: olyanokra, amelyek hangjukkal adtak jelt, mint például a holló, bagoly, harkály, kakas, és olyanokra, amelyeknek repülése és száma volt a jóslás alapja, mint a sas, ölyv, galamb.
Hadviseléskor, ütközet előtt abból jósoltak, hogy a ketrecbe zárt tyúkok hogyan esznek. Ha gyorsan kiszaladtak ketrecükből, és oly mohón ettek, hogy egy-egy szem kiesett a csőrükből, azt jó ómennek, jó előjelnek vették.
==== Madárjóslat ====
97. sor:
A kezdetekben máglyán égették el a holtakat, gyakran a sírgödröt is kiégették. Esquilinus dombjaa legrégibb idők óta az alsóbb néposztályok temetkező helye volt rómában Libitina (a halottak istene) szentélyével, itt a holtakat koporsóban vagy gyolcsba csavarva temették. Az alvilágba való bebocsáttatáshoz a holtak kezébe vagy szájába, esetleg szemére pénzérmét helyeztek.
A gazdagabbak az etruszkok halott tiszteletét követve, és szépen díszített sírkamrákat építettek. Ezek jellemzője a több részre osztott szerkezet, gyakran timpanonnal, szoborral, szöveggel. A gazdag halottakat szarkofágba fektették. A sírtábla neve ''cippus'', melyen az elhunytról részletes adatokat is közöltek. A síremlékek szépen faragottak voltak, lehetőség szerint választékos ábrákkal és díszítésekkel.
A ''[[parentalia]]'' és a ''[[Lemuralia|lemuria]]'' (vagy lamuria) a holtak lelkének (lemuroknak) szentelt ünnepek voltak. A lemuriát a monda szerint [[Romulus]] alapította (eredetileg Remuria néven) halott testvére lelkének kiengesztelésére. A halottakra való emlékező év végi napokat, a ''parentaliát'' (parens = szülő) február 13-22. között tartották. Ennek zárónapján, a ''feralia'' napon Rómában az összes templom zárva volt, és áldozati tüzet az oltárokon nem volt szabad gyújtani. Az Ovidiusnál olvasható hagyomány szerint ez ünnepet Aeneos alapította apja elköltözött lelkének tiszteletére. Ekkor, és az elhunyt halálának évfordulóján étellel-itallal teli edényeket, ajándékokat, a gyermekeknek játékokat helyeztek engesztelés és megemlékezésképp a sírra. A házból viszont csörömpöléses szertartással távolította el a házigazda a halott ősöket. Az eltemetettek emlékét hosszú ideig megőrizték.
== [[Görög mitológia]] hatása ==
128. sor:
== További információk ==
* [http://mek.oszk.hu/00600/00692/ Római regék és mondák] a [[Magyar Elektronikus Könyvtár|MEK]]
* [http://mek.oszk.hu/08100/08154/ Görög-római mythologia] a [[Magyar Elektronikus Könyvtár|MEK]]
* [http://www.hetek.hu/index.php?cikk=45003 HETEK – Grüll Tibor A Mars az antik mitológia tükrében]
* [http://www.lemontree.hu/egyebkep/linkkep/history/tortenetek/okor/josok.htm Történelmi történetek – Jósok]
| |||