„Kézai Simon” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Nemzetközi katalógusok sablon hozzáadása AWB
a Bot: Évszámok közötti nagykötőjelek
5. sor:
Kézai magyar nemzetiségét bizonyítja a munkája latinságában feltűnő számos eredeti magyar kifejezés és a magyar nyelvre, mint a „mi nyelvünkre” való hivatkozás. A ''Kézai'' név jelentése alapján vagy a [[Bihar vármegye|bihari]] ''[[Kéza|Kézáról]]'' vagy ''[[Dunakeszi]]ről'' származott. Ez utóbbit az is alátámaszthatja, hogy a [[stillfried]]i csata leírásánál megemlékezik Dunakeszi földesurának, Básztej Renoldnak fiairól.
 
Mester és udvari pap lett, és mint ilyen [[1282]]-[[1283|83]] táján írta krónikáját. Két könyvből álló műve [[Hunor és Magor]] híres történetével, a [[hunok]] és magyarok közös eredetének elbeszélésével kezdődik. Az első könyvben a hunoknak [[Attila hun király|Attila]] haláláig és birodalmuk felbomlásáig, a másodikban pedig a magyaroknak a [[honfoglalás|bejövetelüktől]] [[1280]]-ig terjedő történetével foglalkozott, és mint mondta, a valóságot akarta követni. Függelékül külön értekezett a jövevény nemesekről, az udvarnokokról, várnépekről, várjobbágyokról, cselédekről, szabadosokról és rabszolgákról.
 
Hevesen megtámadta Orosiust (helyesebben [[Iordanes]]t), „a magyarok eredetéről költött gyarló meséje miatt”, ő maga pedig Scythia leírásában már a [[13. század]]beli utazók elbeszéléseit is használta. Eléggé tisztult nézetei azonban mégsem voltak. Kétségkívül hozzáférése lehetett a királyi levéltárhoz is, mert IV. László őt – mint homo regiust – [[1283]]. [[október 19.|október 19-én]] a jegyzőjének nevezi. Pap lévén ekkor, nem lehetett egy azzal az [[1286]]-ban Simon comesszel, aki Keszői Sebestyén fia volt.