Wikipédia

„Lengyelország három felosztása” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Dexbot (vitalap | szerkesztései)
16 053 szerkesztés
a Removing Link FA template (handled by wikidata)
32. sor:
A Konföderáció hadserege, melynek végrehajtó bizottságát miután Ausztria csatlakozott a porosz-orosz szövetséghez kiutasították Ausztriából, nem tette le a fegyvert. Minden egyes a konföderáció kezén lévő várat és erődöt a végsőkig tartottak. Híressé vált [[Tyniec]] és [[Częstochowa]] védelme, melynek parancsnoka [[Kazimierz Pułaski]]/[[Pułaski Kázmér]] gróf volt a parancsnoka. [[Tyniec]] csak 1773 márciusában esett el. [[Krakkó]]t [[április 28.|április 28-án]] vette be Alekszandr Szuvorov orosz tábornok. Aki a vár összes védőjét [[Szibéria|Szibériába]] küldte. Sem [[Anglia]], sem [[Franciaország]] nem adott megfelelő segítséget, de még csak nem is tiltakozott a felosztás végrehajtásakor. Így ért véget az Unió rosszul szervezett kísérlete, hogy visszaverje a külső agressziót. Ez több százezer ember életébe került és teljesen hiábavalónak bizonyult. Ugyanakkor ez volt az újjáéledő lengyel nemzeti öntudat első megnyilvánulása.
 
A felosztási egyezményt, annak aláírói [[1772]]. [[szeptember 22.|szeptember 22-én]] ratifikálták. [[II. Frigyes porosz király|II. Frigyes]] megmámorosodott ettől a sikertől és gondosan ügyelt az új lengyel birtokának jólétére. Jelentős számban telepített katolikus tanítókat az országba, elsősorban [[jezsuitaJézus Társasága|jezsuitákat]], akiket előzőleg igyekeztek elhallgattatni. A porosz koronahercegeknek kötelezővé tették, hogy megtanuljanak lengyelül. Az osztrák Kaunitz rendkívül büszke volt a gazdag [[bochnia]]i és [[wieliczkai sóbányák]]ra, és [[II. Katalin orosz cárnő|II. Katalin]] is nagyon elégedett volt. Ennek a „diplomáciai dokumentumnak” révén Oroszország [[Livónia|Livóniának]] ahhoz a részéhez is hozzájutott, amely még lengyel kézen volt, és [[Fehéroroszország]]nak a [[Vicebszk|Vityebszk]], [[Polock]] és [[Msztyiszlavl]] környékén lévő részeihez. Poroszország megszerezte Ermlandot (Warmia) és a Királyi Poroszországot (Prusy Królewskie), mely később Nyugat-Poroszország néven új tartomány lett és [[Pomeránia]] környékét, Danzig ([[Gdańsk]]) nélkül, Marienburg ([[Malbork]]) és Kulm ([[Chełmno]]) vajdaságokat Thorn ([[Toruń]]) nélkül és egy kis részt [[Nagy-Lengyelország]]ból is. Ausztriához került Zator és Auschwitz ([[Oświęcim]]), [[Kis-Lengyelország]] egy része, [[Krakkó]] és [[Sandomierz]] környéke, és egész [[Galícia]] Krakkó nélkül. Ezzel a felosztással a lengyel-litván unió területének – ami akkor körülbelül 1 230 000 km² és négymillió lakost jelentett – mintegy 30%-át elvesztette. A földterület, lakosság és állami bevétel legnagyobb része Ausztriához került.
 
Miután ki-ki elfoglalta a rá eső területrészt, a három résztvevő hatalom azt követelte, hogy [[II. Szaniszló Ágost lengyel király|Poniatowski Szaniszló Ágost király]] és a [[szejm (lengyel)|szejm]] hagyja jóvá tevékenységüket. A király [[Nyugat-Európa]] nemzeteihez fordult segítségért, és vonakodott összehívni a szejmet. Amikor semmilyen segítség sem érkezett és a felosztó hatalmak hadseregei megszállták [[Varsó]]t, hogy erővel kényszerítsék ki az ülés összehívását, nem maradt más választása, mint passzívan behódolni akaratuknak. Azokat a szenátorokat, akik ellenezték ezt a lépést, letartóztatták és Szibériába száműzték II. Katalin képviselői. A helyi gyűlések (a szejmikek) megtagadták a képviselők választását a szejmbe, és sok nehézség után csak a képviselők szokásos számának mintegy fele jelent meg az ülésen, melyet Adam Poniński, egy cinikus és notórius szerencsejátékos vezetett.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Lengyelország_három_felosztása”