„Vesztergom Andrea” változatai közötti eltérés

a
===Költészetéről===
 
Vesztergom Andrea verseiben a képek és színek a [[Kaleidoszkóp (optikai játék)|kaleidoszkóp]] kristály darabkáihoz hasonlatosan, apró részeletekbenrészletekben, leleményes, találékony, ötletgazdagsággal villannak az olvasó elé, melyek az időben és térben, változatos formákat öltenek, amint a vers ritmusát megkomponáló hangulatok is, amelyek mesteri, költői eszközökkel határozzák meg a külvilág látványelemeit. A költemények igazi erejét az adja, hogy szerzőjének valós élményanyaga és gazdag olvasmányélményei határozzák meg az őszinte gondolatok mélységét, miközben a rím és a ritmus görgeti a költő műveltséganyagát. Versei a divathullámokkal ellenkezve az irodalmi kánon megújulásának jelzői, amelyek önéletrajzi ihletésű élmények, a test és az identitás artikulálhatóságára helyezik a hangsúlyt. Verseiben a legfőbb költészet teremtő s egyben kohéziós erő az "''[[enjambement]]''" (áthajlás, átívelés, átkötés)<ref>[http://enciklopedia.fazekas.hu/verstan/Athajlas.htm Kulturális enciklopédia - Áthajlás], enciklopedia.fazekas.hu</ref> alkalmazása.
 
{{idézet2|''…Váratlan meglepetést okozott nemesen „korszerűtlen” verseinek hangjával és formájával. Rögtön megjegyeztem, hogy érdemének tartom az említett „ korszerűtlenséget”. Mert úgy értem, hogy manapság a formátlanság a divat a költészetben, a fiataloknak gyakran fogalmuk sincs a verstanról, a versírás hagyományos kötelmeiről és formáiról, eszközeiről és technikáiról. Vesztergom Andrea pedig szonettkoszorúk egész sorával tanúsította lenyűgöző verstani tudását.…''| - [[Benyhe János]] nyelvész, író, műfordító a Magyar PEN club főtitkárának ajánlása az ''Égi csöndrögök'' verskötet elé.}}