„Kínai irodalom” változatai közötti eltérés

A Han-kori konfuciánus filozófusok közül kiemelkedik {{kínai|[[Dong Zhongshu]]|[[Tung Csung-su]]}} ([[i. e. 179]]-[[i. e. 104|104]]), aki műveiben az új korhoz alkalmazkodva fejti ki az uralkodó és a nép viszonyának alapvető elveit. Más korabeli filozófusok műveiben pedig a konfucianizmus összefonódik a misztikus taoizmussal. Ide sorolható például [[Csia Ji|{{kínai|Jia Yi|Csia Ji}}]] ({{nowrap|i. e. 200-169}}–169), akinek {{kínai|''[[Xinshu]]''|''[[Hszin-su]]''}} című műve irodalmi szempontból is kiemelkedő alkotás. Ugyancsak a széppróza egyik remekműve [[Liu An]] ({{nowrap|i. e. 179-122}}–122) [[Huaj-nan-ce|{{kínai|''Huainanzi''|''Huaj-nan-ce''}}]] című műve is. Ebben a korszakban élt és alkotott a kínai filozófiatörténet egyik legnagyobb alakja is: {{kínai|[[Wang Zhong]]|[[Van Csung]]}} ({{nowrap|i. sz. 27-100}}–100), akinek hatalmas műve a ''Mérlegelések'' (''[[Lun heng]]''), Tőkei szerint „a kor tudományos ismereteinek materialista általánosításának értékes tárháza”.<ref>Tőkei - Miklós 1960, 54. o.</ref>

A Han-korban születik meg a sajátos kínai „nagy epika”: a [[történetírás]] is. A műfaj első nagy művét, ''[[A történetíró feljegyzései]]''t ({{kínai|''Shi ji''|''Si csi''}}) [[Sze-ma Csien|{{kínai|Sima Qian|Sze-ma Csien}}]] (kb. i. e. 145-86) írta meg, apja, {{kínai|[[Sima Dan]]|[[Sze-ma Tan]]}} munkáját folytatva. Kína történetét a mitikus kezdetektől saját koráig öleli fel, roppant számú és felbecsülhetetlen értékű adattal, történettel és vélekedéssel Kína és Kelet-Ázsia korai történetére vonatkozóan. {{kínai|Sima Qian|Sze-ma Csien}} műve vált a mintájává régi Kína történelmében végig fennmaradt hivatalos történeti műveknek. Ekkortól kezdve valamennyi új dinasztia történetírói mindig megírták az éppen letűnt, elbukott dinasztia történetét. Az első ilyen dinasztikus történetet a Kései Han-dinasztia idején írta meg [[Pan Ku|{{kínai|Ban Gu|Pan Ku}}]] ({{nowrap|i. sz. 32-92}}–92) [[Han su|''A Han-dinasztia története'']] címmel.