„II. Marván omajjád kalifa” változatai közötti eltérés

a
Trónörökösei, Ubajd Alláh és Abdalláh [[Etiópia]] földjére menekültek, ám az előbbi elesett az ottani harcok során. Azokat az Omajjádokat, akiket elért, Abú l-Abbász lemészároltatta, innen ragadványneve: [[asz-Szaffáh]] (a gyilkos). Hisám kalifa életben maradt unokája, [[I. Abd ar-Rahmán|Abd ar-Rahmán]] nyugatra menekült, és [[756]]-ban az [[Ibériai-félsziget]]en hozott létre független államot, melynek vezetése az előbb emírként, majd kalifaként uralkodó Omajjádok kezében maradt [[1031]]-es kihalásukig.
 
A trónra kerülő Abbászidák a nagy hódító [[I. Muávija]] és a kegyes [[II. Omár]] kivételével minden Omajjád sírját feldúlták. Központjukat Damaszkuszból áthelyezték [[Irak]]ba, először [[Kúfa]] városába, majd hamarosan az újonnan épített [[Bagdad]]ba. A hitetlennek és erkölcstelennek tartott Omajjádok bukásával az [[arabok]] birodalmon belüli kivételezett helyzete is szertefoszlott, mivel az új dinasztia szigorú egyenlőséget tartatott be muszlim és muszlim közt. Az erős síita kapcsolatok ellenére azonban továbbra is a szunnita iszlám hatása maradt az állami irányzat, és nem egészen egy évszázad múltán az Abbászida hatalom is darabjaira hullott szét – igaz, egészen [[15191517]]-ig a család tagjai viselték a kalifai címet.
 
== Külső hivatkozások ==