„Székely Sámuel (katonatiszt)” változatai közötti eltérés

Dobai Székely László és Draveczky Anna fia. Tanult Matthaeides és Toperczer tanárok alatt Eperjesen, később a hírneves Csécsi alatt [[Sárospatak]]on. A jogi tanulmányok elvégeztével három évet töltött [[Pest (történelmi település)|Pesten]] mint gyakornok. Azontúl egyedül a tudományokkal foglalkozott, és Eperjesen a grammatikai osztály tanára volt 1741-ig. Ekkor kiütvén a porosz háború, [[Szirmay Tamás]] gyalogezredében főhadnagy, majd alszázados lett és [[Csehország]]ban [[Prága]] ostromában és több csatában részt vett. Itt időzése alatt 1743-ban az [[altdorf]]i akadémia tagjává választották. 1746-ban a francia-spanyol háború kiütésekor [[Eszterházy József]] ezredével [[OlaszországbaOlaszország]]ba ment és 1750-ig volttarózkodott ott, ahols közben megtanulta az olasz és francia nyelvet tanulta meg. 1753-ban nyugalomba lépett és Eperjesen telepedett le. Élete utolsó éveiben diplomatikai tudományokkal foglalkozott; okleveleket és érmeket gyűjtött.

Három kötetnyi kézirata maradt hátra, melyben leírta magyarul háborús élményeit hazájában, továbbá [[Ausztria|Ausztriában]], Németországban[[Németország]]ban és Olaszországban. Jámbor Istenfélő ember volt, minden följegyzését Isten nevében kezdi. De azért élénken érdeklődött a művészetek iránt is, ahol megfordult nagy városokban, kolostorokban, alaposan megnézte a könyvtárakat.