„Buda ostroma (1849)” változatai közötti eltérés

Azonban akik így vélekednek, azok nincsenek tisztában sem a magyar, sem az osztrák hadsereg akkori helyzetével. Az osztrák hadsereg morálja kétségkívül meggyengült a vereségek hatására, ugyanakkor a tavasz folyamán mindannyiszor rendezetten hagyta el a csateret, egyszer sem sikerült megtörni õket. A Görgey rendelkezésére álló haderõhaderő az 1849. április 25-i hadrend adatai szerint 27 826 fõfő 107 löveggel, míg az osztrák erõkerők 1849. május 1-én kelt hadrendje szerint, Jelačić Buda környékén maradt hadtestét nem számítva, 75 633 fõbõlfőből és 237 lövegbõllövegből álltak. Ha ebbõl a számból levonjuk a betegeket, szabadságoltakat és elvezényelteket, akkor az osztrákok még mindig 54 443 fõvelfővel rendelkeztek, vagyis 2:1 arányú számbeli fölényben voltak a magyar hadsereggel szemben.<ref>Görgey Artúr: Életem és mûkösésem, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988, Elsõ kötet, 60. oldal</ref>

Ugyanakkor a magyar hadsereg a tavaszi hadjárat végére elhasználta a tartalékait, és az utánpótlás csak lassan csordogált. A tüzérség nagyjából minden lõszerétlőszerét felhasználta, és egyelõreegyelőre nem kapott utánpótlást. Ekkorra sok katonának tönkrement a bakancsa, és tartalék lábbelikbõl sem volt elég. Görgey és tábornokai (elsõsorban Klapka) úgy gondolták, hogy Buda visszavételével megnyithatják a Dunát mint stratégiai jelentõségûjelentőségű vízi útvonalat, biztosíthatják az utánpótlás megfelelõen gyors szállítását egy támadó hadmûvelethezhadművelethez.

1. A honvédsereg jelentõs készletek birtokába jutott mind fegyverekbõlfegyverekből, és lõszerbõllőszerbõl, mind élelembõl.

2. A Duna mentén esetleg elõrenyomulóelőrenyomuló magyar seregek ellátása könnyebbé vált.

3. A hadsereg több mint két hét pihenõhözpihenőhöz jutott.

4. A magyar hadsereg mintegy ötezer foglyot ejtett, vagyis kiiktatott egy teljes ellenséges hadosztálynak megfelelõmegfelelő erõterőt.

Buda bevételében politikai szempontok is szerepet játszottak, mert Kossuth a magyar állam nemzetközi elismertetése szempontjából alapvető jelentőségűnek tartotta a főváros felszabadítását, bár késõbb megváltoztatta a véleményét, és a szabadságharc bukása után õ is azt hangoztatta, hogy Buda ostroma csak idõpocsékolásidőpocsékolás volt.