„P. G. Wodehouse” változatai közötti eltérés

 
== Élete ==
Wodehouse, akit családja és barátai közül a legtöbben úgy hívtak: "Plum" (a Pelham szó kiejtéséből képezve, jelentése: Szilva) 1881. október 15-én született Guildford-banGuildfordban. Bentlakásos iskolába járt, ahol csak hat-hét havonta egyszer látta a szüleit. Elhagyatottnak érezvén magát, Wodehouse nagyon közel került a fivéréhez, aki megosztotta vele művészet-szeretetét. Wodehouse, hogy betöltse az űrt az életében, fáradhatatlanul írt. Jó néhány iskolai szünetet töltött egyik vagy másik nagynénjénél; ebből kitalálható, hogy ez adta neki a "nagynénik libafalkájától" való egészséges rémületet, ez tükröződőtt a Blandings KastélyosKastély-os sorozatban Lady Constance Keeble számos unokahúga és unokaöccse feletti zsarnokságában, valamint Bertie Wooster félelmetes nagynénjei, mint Agatha és Dahlia hatalmaskodásában.
 
A Dulwich College-ban tanult, ahol most a könyvtár róla van elnevezve, de a remélt előmenetelt az egyetemre megakadályozták a család anyagi problémái. Így azután a Hong Kong és Shanghai Banknál (amely jelenleg [[HSBC]] néven ismert) dolgozott Londonban két évig, bár soha nem érdekelte a bankszakma, mint karrier. Részidőben írt, miközben a bankban dolgozott, végül elég sikeresnek bizonyult ahhoz, hogy teljes munkaidős foglalkozásként írhasson. Több évig újságíró volt a ''The Globe''-nál, (egy, mára napjainkra megszűnt angol újság)újságban, mielőtt végül is elment Hollywood-baHollywoodba, ahol hatalmas összegeket keresett mint forgatókönyvíró. Számos novellájából sorozatot is csináltak és leközölték magazinokban, mint például a ''The Saturday Evening Post'' és a ''The Strand'', melyek ugyancsak jól fizettek. Első igazi könyvsikere a Psmith in the City (1910) - Psmith a pénzvilágban.
 
1940 májusában, a németek [[Franciaország|franciaország]]i villámháborúja idején Wodehouse Le Touquet-ban élt, tengerparti villájában. Házi őrizetbe vették, majd néhány hónap múlván internálták; előbb [[Lille]]-ben, később a [[Belgium|belgium]]i [[Liège]] fogolytáborában, végül a ma [[Lengyelország]]hoz tartozó [[Tost]] városka elmegyógyintézetében tartották fogva. Itt írta ''Money in the Bank'' című regényét. Végül is, előrehaladott életkorára való tekintettel, ideiglenesen elengedték, sés 1941 júniusában a [[Berlin|berlin]]i Adlon Hotelba költöztették, ahol állandó felügyelet alatt állt. Itt elfogadta a náci propagandaminisztérium ajánlatát, vállalta, hogy öt politikamentes rádióműsort készít, s azokat felolvassa a berlini rádió [[Amerikai Egyesült Államok|USA]] felé sugárzott adásában.
 
Később a naivitásával magyarázta tettét. Azt állította, hogy "ostoba seggfej" volt életének ebben az időszakában. Az angolszász közvélemény felzúdulással fogadta a tényt, hogy kedvenc humoristája a berlini rádió hullámhosszán hallatja hangját. Pedig hát valójában meglehetősen ártalmatlan, humoros szövegek voltak ezek. Például ilyenek: "Soha nem érdekelt a politika. Egyszerűen képtelen vagyok bárminemű ellenséges érzést felszítani magamban. Valahányszor ellenséges érzület készül fölgerjedni bennem egy ország iránt, egy végtelenül rendes polgárával találkozom. Együtt járkálunk, s nekem minden harcias gondolatom vagy érzésem elenyészik."
Érdekes, hogy szinte mindenkinél vehemensebben követelte az író felelősségre vonását és megbüntetését [[Alan Alexander Milne]]. Pedig ki gondolta volna a ''Winnie the Pooh'' (Micimackó) finom és gyengéd szavű szerzőjéről? Később aztán Plum elegáns módon állt bosszút. A ''The Mating Season'' (Nászidőszak) című regényében Bertie Wooster több ízben is "émelyítően bárgyú klapanciáknak" nevezi ''Christopher Robin'' verseit. (Ez a ''Christopher Robin'', aki az író fia volt, és valójában neki írta Milne az egész történetet, a magyar változatban Róbert Gidává változott.)
 
Később azonban az angol olvasóközönség megbocsátott kedvencének. Könyvei állítólag ott vannak az angol királynő éjjeliszekrényén, sés [[Tony Blair]] volt miniszterelnök kedvenc írója. Végül is a Nyugat, ahogy a bolondnak nyilvánított és így büntetését szintén elkerülő [[Ezra Pound]]ban is, nem az ellenséget, hanem a művészt tartotta fontosnak. Az író azonban soha nem tért vissza [[Nagy-Britannia|Nagy-Britanniába]]. Az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le, és hogy ez a négyéves közjáték mit sem vont le írói munkásságának értékéből, és botlását a legfelső körökben is megbocsátották, bizonyítja az a tény, hogy 93 éves korában Wodehouse-t lovaggá ütötték. Sir P. G. Wodehouse alig néhány héttel élte túl a kitüntetést, életének kilencvennegyedik esztendejében hunyt el egy Long Island-i kórházban.
 
Vérbeli íróhoz méltóan, szinte az utolsó leheletéig dolgozott. Még a kórházi ágyán is gépelte a ''Sunset at Blandings'' (Blandingsi napnyugta) című utolsó regényét, amely immár befejezetlen maradt. Ám így, torzóként is kiadták, a szerző arra vonatkozó, részletekbe menő jegyzeteivel kiegészítve, hogy miként kívánta befejezni a cselekményt.