Wikipédia

„Kínai filmművészet” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a zöld link → kék link
a Bot: Protokollcsere külső hivatkozásokban (WP:BÜ)
19. sor:
Az első igazán fontos kínai filmeket az 1930-as évek elején készítették egy ún. „progresszív” vagy „baloldali” mozgalom keretében: {{kínai|[[Cheng Bugao]]|[[Cheng Bugao|Cseng Pu-kao]]}} ''[[Spring Silkworms]]'' (1933), {{kínai|[[Sun Yu]]|[[Sun Yu|Szun Jü]]}} ''[[The Big Road]]'' (1935) és {{kínai|[[Wu Yonggang]]|[[Wu Yonggang|Vu Jung-kang]]}} ''[[The Goddess]]'' (1934) című [[némafilm]]-alkotásai. Ezek a filmek az osztályharcok és külső fenyegetések hangsúlyozása miatt váltak nevezetessé (pl. [[Japán]] támadásai), illetve az olyan „átlagemberekről” szóló témájuk miatt, mint egy [[selyem]]termesztő családja ''(Spring Silkworms)'' vagy egy [[Prostitúció|prostituált]] ''(The Goddess)''.<ref name=Geiselmann/> Részben ezen filmek sikereinek köszönhető, hogy az 1930-as évek végére gyakran utalnak a kínai filmgyártás „első aranykoraként”.<ref name=Geiselmann/> A baloldali mozgalmak filmtémái gyakran forogtak a nyugati befolyás alatt álló Sanghaj körül, amikor a filmkészítők egy túlnépesedett város alsóbb osztályának küzdelmét mutatták be.<ref>{{cite book|first=Laikwan|last=Pang|title=''Building a New China in Cinema''|publisher=Rowman and Littlefield Productions, Oxford|year=2002|isbn=9780742509467}}</ref>
 
Az 1930-as évek elején-közepén három filmgyártó társaság uralta a piacot, a korábban alakult Mingxing és Tianyi, valamint az újonnan létrehozott [[Lianhua Film Company]] (United China).<ref>{{cite web | url = http://www.hollywoodreporter.com/thr/international/feature_display.jsp?vnu_content_id=1001614559 | title = Timeline | accessdate = 2010-10-03 | author = Kraicer, Shelly |date= 2005-12-06| publisher = Hollywood Reporter|archiveurl=httphttps://web.archive.org/20070112180104/www.hollywoodreporter.com/thr/international/feature_display.jsp?vnu_content_id=1001614559|archivedate=2007-01-12}}</ref> A Mingxing és a Lianhua a baloldal felé húzott, ez utóbbi vezetősége talán még jobban is,<ref name=Geiselmann/> míg a Tianyi kevésbé társadalomtudatos műveket készített.
 
Ebben az időszakban jelentek meg az első nagy kínai mozisztárok: {{kínai|[[Zhang Zhiyun]]|[[Zhang Zhiyun|Csang Cse-jün]]}}, {{kínai|[[Hu Die]]|[[Hu Die|Hu Tie]]}}, {{kínai|[[Ruan Lingyu]]|[[Ruan Lingyu|Zsuan Ling-jü]]}}, {{kínai|[[Zhou Xuan]]|[[Zhou Xuan|Csou Hszü-an]]}}, {{kínai|[[Zhao Dan]]|[[Zhao Dan|Csao Tan]]}} és {{kínai|[[Jin Yan]]|[[Jin Yan|Csin Jan]]}} lettek a legismertebbek. Ezen évek legjelentősebb filmjei pedig a ''[[New Women]]'' (1934), a ''[[Song of the Fishermen]]'' (1934), a ''[[Crossroads]]'' (1937) és a ''[[Street Angel]]'' (1937). A '30-as évek idején a [[Kuomintang]] és a [[Kínai Kommunista Párt]] küzdött a hatalomért és a főbb stúdiók irányításáért, befolyásuk látható a stúdiók ezen időszakban alkotott filmjein.
54. sor:
== Az ötödik generáció, 1980-1990-es évek ==
[[Fájl:ZhangYimou-Hawaii.JPG|jobbra|bélyegkép|{{kínai|[[Zhang Yimou]]|[[Zhang Yimou|Csang Ji-mou]]}}]]
Az 1980-as évek közepe-vége felé a kínai filmgyártás úgynevezett ''ötödik generációja'' emelkedett ki és népszerűsítette a kínai mozit külföldön is. Legtöbbjük a pekingi akadémián végzett 1982-ben, és közülük a legismertebbek {{kínai|[[Zhang Yimou]]|[[Zhang Yimou|Csang Ji-mou]]}}, {{kínai|[[Tian Zhuangzhuang]]|[[Tian Zhuangzhuang|Tien Csuang-csuang]]}}, {{kínai|[[Chen Kaige]]|[[Chen Kaige|Csen Kaj-ko]]}} és {{kínai|[[Zhang Junzhao]]|[[Zhang Junzhao|Csang Csün-csao]]}}. Ők a [[kulturális forradalom]] utáni első végzős filmkészítők, akik hamar felhagytak a tradicionális történetmesélési módszerekkel, és szabadabb, liberálisabb megközelítést alkalmaztak.<ref>{{cite web | url = http://www.kinema.uwaterloo.ca/ghy-941.htm | title = ''The Irresistible Rise of Asian Cinema-Tian Zhuangzhuang: A Director of the 21st Century''| accessdate = 2010-11-16 |date= 2002-11-19 | author=Yvonne Ng|publisher = Kinema |archiveurl = httphttps://web.archive.org/web/20070416073506/http://kinema.uwaterloo.ca/ghy-941.htm |archivedate = 2007-04-16}}</ref> Miután az úgynevezett ''[[sebhelyek irodalma]]''<ref>A kínai irodalom egyik műfaja, mely az 1970-es években alakult ki röviddel [[Mao Ce-tung]] halála után. A műfaj az értelmiségiek szenvedéseit ábrázolja a [[kulturális forradalom]] és a [[Négyek bandája]] uralmának idején.</ref> kikövezte az őszinteség útját, {{kínai|Zhang Junzhao|Csang Csün-csao}} ''[[One and Eight]]'' (1983) és {{kínai|Chen Kaige|Csen Kaj-ko}} ''[[Sárga föld]]'' (1984) című filmjeire hivatkoznak az ötödik generáció kezdeteként (mindkét film operatőre {{kínai|Zhang Yimou|Csang Ji-mou}} volt). A korszak leghíresebb rendezői, {{kínai|Kaige|Kaj-ko}} és {{kínai|Yimou|Ji-mou}} olyan elismert filmeket készítettek, mint a ''[[King of the Children]]'' (1987), a {{kínai|''[[Ju Dou]]''|''[[Ju Dou|Csü Tou]]''}} (1989), az ''[[Isten veled, ágyasom!]]'' (1993) és ''[[A vörös lámpások]]'' (1991). Ezen filmeket nem csak a kínai mozinézők, de a nyugati közönség is dicsérte. {{kínai|Tian Zhuangzhuang|Tien Csuang-csuang}} alkotásait, melyek bár kevésbé ismertek a nyugati mozikban, olyan rendező is elismerte, mint [[Martin Scorsese]].<ref>{{cite web|url= httphttps://web.archive.org/web/20080517215136/http://tvplex.go.com/buenavista/ebertandroeper/specials/bestof90s.html| title=''Best Films of the 90s''| publisher = Ebert & Roeper at the Movies| date=2000-02-27| accessdate=2010-11-19}}</ref> Ez alatt az időszak alatt a kínai mozi kezdett nemzetközi figyelmet kivívni magának. A ''[[Vörös cirokmező]]'' 1988-ban [[Arany Medve|Arany Medve-díjat]], a ''[[Kjú Dzsű története]]'' 1992-ben [[Arany Oroszlán díj]]at, az ''Isten veled, ágyasom!'' 1993-ban [[Arany Pálma|Arany Pálma-díjat]] nyert,<ref>{{cite web|title=''Awards 1993''|url=http://www.festival-cannes.fr/en/archives/1993/awardCompetition.html|publisher=festival-cannes.fr|accessdate=2010-11-19}}</ref> és további három [[Oscar-díj|Oscar-jelölést]] is szereztek a [[Oscar-díj a legjobb idegen nyelvű filmnek|legjobb idegen nyelvű film kategóriában]] ''(Jo Dou, A vörös lámpások, Isten veled, ágyasom!).''<ref name=Greatfall>{{cite web|url=http://www.guardian.co.uk/world/2002/aug/01/china.film| first= Steve| last= Rose | title= ''The great fall of China''| publisher=The Guardian| date=2002-08-01|accessdate= 2010-11-19}}</ref> Ezen díjnyertes filmek mindegyikének szereplője volt {{kínai|[[Gong Li]]|[[Gong Li|Kung Li]]}} színésznő, aki az ötödik generációs filmkészítés legelismertebb csillaga lett, különösen a nemzetközi közönség számára.
 
Az ötödik generáció rendezőinek munkái mind stílusukban, mint témájukban nagyon szerteágazóak voltak a fekete komédián át (''[[The Black Cannon Incident]]'', {{kínai|[[Huang Jianxin]]|[[Huang Jianxin|Huang Csien-hszin]]}}) az [[ezoterika|ezotériáig]] (''[[Az ezredik húr]]'', {{kínai|[[Chen Kaige]]|[[Chen Kaige|Csen Kaj-ko]]}}), de közös tulajdonságuk volt a szocialista-realista hagyományok elutasítása, melyek a kommunista időszak kínai filmkészítőire volt jellemző. Az ötödik generáció további nevezetes rendezői voltak még {{kínai|[[Wu Ziniu]]|[[Wu Ziniu|Vu Ce-niu]]}}, {{kínai|[[Hu Mej (filmrendező)|Hu Mei]]|[[Hu Mej (filmrendező)|Hu Mej]]}} és {{kínai|[[Zhou Xiaowen]]|[[Zhou Xiaowen|Csou Hsziao-ven]]}}, akiknek számos politikai felhangú alkotását tiltotta be a kínai hatóság.
79. sor:
Az 1990-es évek időszakát az amatőr filmkészítők visszatérése jellemezte, mivel az állami cenzúra olyan földalatti mozgalmat eredményezett, melyet a kínai filmművészet hatodik generációjaként emlegetnek. Az időszak filmjeire a gyors és olcsó kivitelezés volt jellemző, mely dokumentum-film érzést hozott létre a hosszú felvételekkel, kézi kamerás megoldásokkal, környezeti zajokkal. Közelebb volt az olasz [[neorealizmus]]hoz és a [[cinéma vérité]]-hez, mint az előző generáció produkciói.<ref name=Greatfall/> Számos film jött létre nemzetközi befektetéssel. Az időszak néhány fontosabb kiemelkedő rendezője volt {{kínai|[[Wang Xiaoshuai]]|[[Wang Xiaoshuai|Vang Hsziao-suaj]]}} (''[[The Days]]'', ''[[A pekingi biciklista]]''), {{kínai|[[Zhang Yuan]]|[[Zhang Yuan|Csang Jüan]]}} (''[[Beijing Bastards]]'', ''[[East Palace West Palace]]''), {{kínai|[[Jia Zhangke]]|[[Jia Zhangke|Csia Csang-ko]]}} (''{{kínai|[[Xiao Wu]]|[[Xiao Wu|Hsziao Vu]]}}'', ''[[Unknown Pleasures]]'', ''[[Platform (film)|Platform]]'', ''[[The World (film)|The World]]'') és {{kínai|[[Lou Ye]]|[[Lou Ye|Lou Je]]}} (''[[Egy szirén szerelme]]'', ''[[Summer Palace]]'').
 
Az ötödik generáció termékeitől eltérően a hatodik generáció sokkal egyedibb, anti-romantikus nézőpontot mutatott be, és nagyobb figyelmet fordított a kortárs városi életre. Sokuk hangsúlyozta Kína modern kapitalista piacra való belépésének negatívumait ({{kínai|[[Li Jang (rendező)|Li Yang]]|[[Li Jang (rendező)|Li jang]]}}, ''[[Blind Shaft]]'').<ref>{{cite web | url =http://query.nytimes.com/gst/fullpage.html?res=9504EFD7113CF934A35756C0A9659C8B63 | title = Filming the Dark Side Of Capitalism in China | accessdate = 2010-11-27 | author = Kahn, Joseph|date= 2003-05-07| publisher = New York Times}}</ref> {{kínai|Jia Zhangke|Csia Csang-ko}} ''The World'' című filmje a globalizáció ürességét emeli ki egy nemzetközi vidámpark történetében.<ref>{{cite web | url = http://www.sensesofcinema.com/2005/festival-reports/new_york2004/ | title = Minimalism and Maximalism: The 42nd New York Film Festival | accessdate = 2010-11-27 | author = Rapfogel, Jared |year= 2004| month=12| publisher = Senses of Cinema |archiveurl = httphttps://web.archive.org/web/20070913090619/http://www.sensesofcinema.com/contents/festivals/05/34/new_york2004.html <!-- Bot retrieved archive --> |archivedate = 2007-09-13}}</ref><ref>{{cite web | url = http://www.cinema-scope.com/cs21/fea_kraicer_beijing.htm | title = Lost in Time, Lost in Space: Beijing Film Culture in 2004 | accessdate = 2010-11-27 | author = Kraicer, Shelly|date= | publisher = Cinema Scope No. 21}}</ref>
 
Növekvő számú független, hatodik generációt követő filmes készített filmeket különösen alacsony költségvetéssel, de digitális eszközökkel, ezek az úgynevezett ''D-generációs'' filmek. Nagy részük a kínai filmgyártás rendszerén kívül készültek, és leginkább nemzetközi filmfesztiválokon kerültek bemutatásra. Az időszak két jelentős rendezője {{kínai|[[Ying Liang]]|[[Ying Liyang|Jing Li-jang]]}} és {{kínai|[[Jian Yi]]|[[Jian Yi|Csien Ji]]}}.<ref>{{cite news|title=''About''|url=http://dgeneratefilms.com/about/|accessdate=2010-11-27|newspaper=dgeneratefilms.com}}</ref>
85. sor:
=== Új dokumentumfilm-mozgalom ===
 
Két évtizednyi reform és elüzletiesedés drámai társadalmi változásokat hozott a [[kontinentális Kína]] területén, ami nem csak a játékfilmekben, de az egyre növekvő dokumentumfilmekben is visszatükröződött. {{kínai|[[Wu Wenguang]]|[[Wu Wenguang|Vu Ven-kuang]]}} ''[[Bumming in Beijing: The Last Dreamers]]'' (1990) című filmje volt az első az új dokumentumfilm mozgalom idején.<ref>{{cite web|url=http://www.sensesofcinema.com/2003/28/chinas_new_documentary/|title=Dancing with Myself,Drifting with My Camera: The Emotional Vagabonds|publisher=Senses of Cinema|author=Reynaud, Berenice|month=September | year=2003|accessdate=2010-11-27 |archiveurl = httphttps://web.archive.org/web/20071103202811/http://www.sensesofcinema.com/contents/03/28/chinas_new_documentary.html <!-- Bot retrieved archive --> |archivedate = 2007-11-03}}</ref> Szintén nemzetközi elismerést szerző dokumentumfilm volt {{kínai|[[Wang Bing]]|[[Wang Bing|Vang Ping]]}} rendező 2003-as kilenc órás meséje az ipar felszámolásáról ''([[Tie Xi Qu: West of the Tracks]])''. [[Li Hong]], a mozgalom első női filmkészítője 1997-es ''[[Out of Phoenix Bridge]]'' című alkotása négy fiatal nő történetét mondja el, akik milliónyi más nőhöz és férfihoz hasonlóan vidéki környezetből költöznek fel a nagyvárosba, hogy Pekingben próbáljanak megélhetéshez jutni.
 
== Az új nemzetközi filmgyártás ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Kínai_filmművészet”