Wikipédia

„Harold Lowe” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Dexbot (vitalap | szerkesztései)
16 053 szerkesztés
a Removing Link FA template (handled by wikidata)
a Bot: Protokollcsere külső hivatkozásokban (WP:BÜ)
58. sor:
====A beszállás és átkelés====
[[Fájl: RMS Titanic sea trials April 2, 1912.jpg |bélyegkép|jobbra|275px|A Titanic az utolsó tesztek egyikén, amin Lowe is részt vett.]]
A három másik altiszttel, Pitmannal, Boxhall-lal és Moodyval, a társaság liverpooli irodájában szerződtették március 26-án, majd a [[Harland & Wolff]] cég belfasti hajógyárába utazott, ahol felszállt az óceánjáróra. A tiszteknek részt kellett venniük az április 1-jén bekövetkező végső, a nyílt tengeren végzendő tesztsorozaton.<ref>{{cite web|url= http://www.titanic-titanic.com/james_moody.shtml |title=Sixth Officer James Paul Moody of the Titanic|work=titanic-titanic.com|archiveurl= httphttps://web.archive.org/web/20121024213720/http://titanic-titanic.com/james_moody.shtml |archivedate=2012-10-24|accessdate=2012-04-22}}</ref> A rossz időjárás miatt ezeket azonban lerövidítették és 2-ára halasztották.{{refhely | Mark Chirnside 2004|135. old.}}
 
A hajó amint lehetett, elhagyta [[Írország]]ot, és április 4-én megérkezett [[Southampton]]ba. Első útjának indulási időpontja április 10-én, szerda délben volt. Aznap a ''Board of Trade'' felügyelője, Maurice Clarke, felkérte a legénységet két mentőcsónak tesztelésére. Lowe és Moody került a két csónak élére, a próbán néhány matróz segített. A kötelező gyakorlat csekély érdeklődést váltott ki, még a nyílt tengeren történő evakuálást sem próbálták el. Ráadásul a mentőcsónakokat nem tesztelték teljes terheléssel.{{refhely|Gérard Piouffre 2009|90–91. old.}} Szintén az indulás előtt, még Southamptonban egy tűzvédelmi gyakorlatot is tartottak.{{refhely| Encyclopedia Titanica}}
67. sor:
[[Fájl:James Paul Moody.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|[[James Moody]] hatodik tiszt]]
[[Fájl:J. Bruce Ismay.jpeg|bélyegkép|jobbra|200px|A mentőcsónakok leeresztésekor Lowe erős ellentétbe került a hajótulajdonossal, [[J. Bruce Ismay]]-jel.]]
1912. április 14-én este nyolc órakor Moody hatodik tiszt felváltotta Lowe-t, aki aznap dél és négy valamint este hat és nyolc óra között volt szolgálatban.{{refhely| Testimony of Harold G. Lowe}} Állítása szerint az éjszaka ''„szép és tiszta volt, derült ég és sötét víz; nyugodt szél és tenger.”''{{refhely|Sheil 2012|60. old.|azonos=o60}} A jég észlelésének koordinátáit megvizsgálva azt is nyugtázta, hogy az észlelt [[jéghegy]]eket biztosan nyolc óra után érik el.{{refhely|azonos=o60}}<ref>{{cite web|url=http://www.titanicinquiry.org/BOTInq/BOTInq14Lowe01.php|title=Testimony of Harold G. Lowe, recalled|work=titanicinquiry.org|archiveurl=httphttps://web.archive.org/web/20120521005057/http://www.titanicinquiry.org/BOTInq/BOTInq14Lowe01.php|archivedate=2012-05-21|accessdate=2013-01-28}}</ref> Amikor elérkezett a váltás ideje, kabinjába ment és azonnal lefeküdt aludni. A végzetes éjszakán William Murdoch első tiszt, Joseph Boxhall és James Moody altisztek felügyelték az óceánjárót. Amikor a Titanic 23.40-kor nekiütközött a jéghegynek, Lowe még mindig a szállásán aludt, az ütközésre és Boxhall hívására sem riadt fel,{{refhely|Sheil 2012|62–63. old.}} sőt, még arra sem, amikor a gőzt hatalmas robajjal kiengedték a kéményeken keresztül.{{refhely| Titanic–Titanic}} Csak az incidens után fél órával ébredt fel,{{refhely| Titanic–Titanic}} amit később így magyarázott az amerikai vizsgálóbizottságnak: ''„Mi ''[tisztek]'' nem tudunk eleget aludni, így ha módunk van rá, úgy alszunk, mintha halottak lennénk”''.{{refhely| Testimony of Harold G. Lowe}}
 
Kinézve kabinjából észrevette az embereket mentőmellényekben, valamint a mentőcsónakok körül sürgölődő matrózokat. A gőzös már megdőlt, az orra lefelé állt, Lowe megítélése szerint a tatrész kb. 12-15 fokot zárt be a normálistól. Kiment a fedélzetre, és miután megtudta, hogy jéghegynek ütköztek, a hajó jobb oldalára ment, ahol Murdoch a 7-es mentőcsónak megtöltésével és leeresztésével foglalatoskodott. A csónak útnak indítása után a két tiszt az 5-ös csónakhoz ment, Pitmannak segíteni. Lowe ekkor visszasietett a kabinjába és magához vette revolverét, mondván ''„sosem tudhatod, mikor lesz rá szükséged”''.{{refhely| Testimony of Harold G. Lowe}}{{refhely | Mark Chirnside 2004|166. old.}}{{refhely|Sheil 2012|64. old.}} Visszatért az 5-ös számú mentőcsónakhoz, Murdoch és Pitman mellé. A tisztek még vártak egy keveset, de miután senki nem volt hajlandó beszállni, Murdoch elrendelte a még szinte félig üres csónak leeresztését.{{refhely|Sheil 2012|65. old.}} Ismay ekkor odalépett az ötödik tiszthez és szinte hisztérikusan üvöltötte, hogy ''„Ereszd gyorsabban! Ereszd gyorsabban!”'' Erre ő így válaszolt: ''„Ha gyorsan elhúznál innen a pokolba, talán tudnék valamit csinálni! Azt akarod, hogy gyorsabban eresszem le őket? Úgy mindenki vízbe fúl!”'' A tulajdonos válasz nélkül távozott és elsétált.{{refhely | Mark Chirnside 2004|169. old.}}{{refhely|Gérard Piouffre 2009|158. old.}} A tiszt csak később, a ''Carpathia'' fedélzetén tudta meg, hogy ki volt az úriember, akit elküldött.{{refhely| Testimony of Harold G. Lowe}} Lowe ezután a 3-as jelzésű csónakot kezdte megtölteni emberekkel, de ez, az 5-ös csónakhoz hasonlóan igen nehéznek bizonyult, mivel ekkor még nagyon nehéz volt olyan utast találni, aki elhagyta volna az „elsüllyeszthetetlen” ''Titanic''ot. Még minden nyugodt volt és a legnagyobb rendben zajlott az evakuálás.{{refhely| Encyclopedia Titanica}} Később az 1-es csónak vízrebocsátásánál segített, amely később a „milliomosok mentőcsónakja” gúnynevet kapta – a 40 férőhelyből mindössze 12 helyet foglaltak el benne, és ebből csak öt volt utas.{{refhely|Sheil 2012|66. old.}}
77. sor:
Ahogy az alsóbb, nyitott fedélzetek mentén haladtak el, néhány utas, akik látszólag nem beszéltek angolul (Lowe az ''olasz'' megnevezést használta rájuk,{{refhely| WalesOnline.co.uk Titanic Valour}} de csak annyit lehetett később biztosra megállapítani, hogy külföldiek voltak, pontos nemzetiséget nem), megpróbált beugrani a csónakba. Lowe, attól félve, hogy az így is nehéz csónak széttörik vagy felborul, ha valaki beleugrik, a nyitott fedélzetek mellett elhaladva háromszor a hajótest mentén a levegőbe lőtt, azzal fenyegetőzve, hogy lelövi ''„mint egy kutyát”'' aki át mer szállni. Ugyanakkor megbizonyosodott róla, hogy lövései senkit nem találtak el.{{refhely | Mark Chirnside 2004|174. old.}} A 14-es csónak végül senkit nem vett fel a hajó alsóbb szintjeinél.{{refhely|Sheil 2012|71–72. old.}}
 
Nem tudni, hogy a rangidős tiszteknek volt-e tudomásuk arról, hogy Lowe a 14-es mentőcsónakban átvette az irányítást és elhagyta az óceánjáró fedélzetét, ám Wilde főtiszt a közelben volt, így lehetséges, hogy ő engedélyezte az indulást. Frederich Clench kormányos matróz, akit Wilde parancsolt be egy csónakba, később azt állította, hogy egy tiszttől azt az utasítást kapta, hogy figyeljék a 14-es csónakot, amiben Lowe volt, és maradjanak minél közelebb egymáshoz.{{refhely|azonos=o70}}<ref>{{cite web|url= http://www.encyclopedia-titanica.org/titanic-survivor/frederick-clench.html| title= Mr Frederick Clench| work= encyclopedia-titanica.org|archiveurl= httphttps://web.archive.org/web/20121130163739/http://www.encyclopedia-titanica.org/titanic-survivor/frederick-clench.html |archivedate=2012-11-30|accessdate=2013-01-22}}</ref> Ez azt is bizonyítja, hogy a mentőcsónakok összerendezését és együtt tartását már akkor elrendelték, amikor azok még a fedélzeten voltak.{{refhely|azonos=o70}}
 
====A mentőcsónakokban====
Amikor Lowe mentőcsónakja a vízre ért, olyan közel akart maradni a süllyedő ''Titanic''hoz amennyire csak lehetett. Felállította az [[árboc]]ot és [[vitorla|vitorlát]], és a gőzöstől 150 yard távolságra eveztek.{{refhely| Encyclopedia Titanica}}{{refhely|Sheil 2012|72. old.}} A tiszt összefogta a 12-es, 10-es, D jelzésű, valamint egy negyedik csónakot a sajátjával együtt.{{refhely| Encyclopedia Titanica}} A beszámolók ellentmondásosak és zavarosak az apró flottát illetően, az azonban bizonyos, hogy Lowe a lehető legtöbb csónakot össze akarta gyűjteni egy csoportba. Nem sokkal később a ''Titanic''ot végleg elnyelte az óceán 15-én hajnali 2 óra 20 perc körül. Lowe vallomásában azt írta, hogy a luxusgőzös a végső elmerülése előtt 75 fokot zárt be a vízszintestől, és sértetlenül merült az óceánba, ''„egyfajta fojtott morajlás”'' kíséretében.{{refhely|Sheil 2012|73. old.}}
 
Amikor a luxusgőzös végleg elmerült, a 4-es jelzésű csónak is csatlakozott Lowe-hoz. Az ötödik tiszt legelső terve az lehetett, hogy az egész flotta visszatér a hajótörés helyszínére. A 14-es csónak egyik evezőse, Crowe szerint az ötletet nem fogadta nagy lelkesedés: ''„A hölgyek látszólag ellenezték az ötletét, hogy visszatérjenek.”'' Miután összekötözték a csónakokat, az ötödik tiszt kivárta, hogy csillapodjon a hangzavar. Fel volt készülve rá, hogy bárkit kihúzzon, aki ki tud úszni a tömegből, de nem ment vissza a hajótörés pontos helyszínére, később azzal magyarázva ezt, hogy ''„öngyilkosság lett volna ''(…)'' Mire mész egy 65 fős csónakkal ott, ahol 1600 ember fuldoklik?”''. Így hát vártak, Lowe megítélése szerint kb. egy órát. Az utasok közül néhányan később azt állították, hogy az ötödik tiszt hamarabb vissza szeretett volna indulni, ám a többiek még nem voltak készen rá. Miss Minahan, az egyik hölgy a 14-es csónakban megdöbbenve fogadta a tiszt viselkedését a várakozás alatt, aki elmondása szerint olyan megjegyzéseket tett, hogy a ''Throw Out the Lifeline''<ref>{{cite web|url= http://www.cyberhymnal.org/htm/t/h/throwout.htm|title= THROW OUT THE LIFE LINE|work= cyberhymnal.org|archiveurl= httphttps://web.archive.org/web/20121027150323/http://cyberhymnal.org/htm/t/h/throwout.htm|archivedate=2012-10-27|accessdate=2013-01-22}}</ref> című dalt alkalomhoz illő lenne elénekelni, később pedig azt mondta, hogy ''„Úgy gondolom hölgyeim, hogy a legjobb, amit most tehetnek, hogy szundítanak egyet.”'' Minahan azt is nehezményezte, hogy a tiszt ''„olyan istenkáromlón beszélt addig a két óráig, amíg a csónakjában ültünk, hogy a közelemben ülő nőkkel mind azt hittük, hogy alkohol hatása alatt van.”'' Mások szemében azonban Lowe viselkedése olyan vezetőre vallott, akire az adott helyzetben szükségük volt. Sarah Compton szerint, akinek öccse beszállását a csónakba maga Lowe utasította el, a tiszt a ''„brit tengerészek legjobb hagyományainak”'' megszemélyesítője volt.{{refhely|Sheil 2012|75–77. old.}}
 
Amíg vártak, a 14-es csónaknak újabb problémája adódott: egy léken keresztül szivárogni kezdett a víz. A hajófenék sérülése feltehetően annak volt köszönhető, hogy amíg eresztették le, a vízfelszíntől néhány méternyire a kötél beakadt, és így a csónak rázuhant a vízre. A lyuk később nem okozott nagyobb problémát.{{refhely|Sheil 2012|77. old.}}
 
Mikor elhalkult a hangzavar, Lowe úgy döntött, hogy kiürítteti a 14-es csónakot, hogy üresen vihesse vissza. Néhány önként jelentkezőt vett maga mellé, és megkezdték az utasok átsegítését a többi csónakba. A tisztet felbosszantotta azok lassúsága, ezért néha kikelt magából miközben az embereket segítette. Észrevette, hogy egy férfinak is sikerült a csónakba másznia korábban (annak ellenére, hogy szigorúan először a nőket és gyerekeket mentették). Egy kendő segítségével próbált meg elrejtőzni, az ötödik tiszt szerint még szoknyát is húzott magára. Lowe bármiféle megjegyzés nélkül átlökte őt egy másik csónakba.{{refhely | Mark Chirnside 2004|184. old.}}{{refhely| Testimony of Harold G. Lowe}} A férfi kilétét nem tudni biztosan, ám Edward Ryan, egy harmadosztályú ír utas a szüleinek címzett levelében azt írta, hogy egy törölközőt tekert a nyaka köré, és így sikerült észrevétlenül elmennie a fegyverrel fenyegetőző tisztek között, majd helyet találnia egy mentőcsónakban.<ref>{{cite web|url=http://www.encyclopedia-titanica.org/titanic-survivor/edward-ryan.html|title=Mr Edward Ryan| work= encyclopedia-titanica.org|archiveurl= httphttps://web.archive.org/web/20121130153121/http://www.encyclopedia-titanica.org/titanic-survivor/edward-ryan.html |archivedate=2012-11-30|accessdate=2013-01-22}}</ref>{{refhely|Sheil 2012|78. old.}}
 
Lowe és legénysége a nyomozás során azt állította, hogy csak a legénység tagjaival indultak vissza a roncshoz, ám két utas, Edith Haisman és Charlotte Collyer azt állította, hogy a 14-esben ültek, amikor az visszafordult. Collyer 1912 májusában adott interjút a ''Semi-Monthly Magazine''-nak. Elbeszélése sokáig a legidézettebb beszámoló volt a 14-es csónakkal történtekről. Azonban az általa leírt események – a felfordult mentőcsónakon várakozó férfiak megmentése, és a nők segítségnyújtása az evezésben – nem csak a 14-es csónakban lévőkkel történt meg, hanem a 10-es és 12-es csónakokba átült nőkkel is megtörtént. Ráadásul Collyer beszámolója lánya interjújának is ellentmond, aki azt állította, hogy a tiszt egy másik csónakkal indult vissza.{{refhely|Sheil 2012|78–79. old.}}
92. sor:
Az ötödik tiszt hirtelenjében összeállított hatfős legénységével visszaindult a hajótörés pontos helyére, hogy túlélők után kutasson. Az első ember, akit felvettek William Hoyt volt, aki ekkor már alig volt eszméleténél, orrából és szájából dőlt a vér. Nem sokkal később, a csónakban halt meg. Ezek után egy stewardot húztak be a csónakba. A következő mentés történetét Collyer igencsak színesen mesélte el. Beszámolója szerint amikor a csónak egy roncsdarab közelébe ért, megpillantottak rajta egy ázsiai férfit. A csónakból kiabálni kezdtek felé, de ő nem reagált. Lowe így megtagadott bármiféle segítséget tőle, azzal érvelve, hogy ''„Minek ''[segíteni]''? Feltehetően halott, és ha mégsem lenne az, vannak itt mások, akik jobban megérdemlik a megmentésüket, mint egy japán!”''{{refhely| Titanic–Titanic}} Az eszméletlen férfit végül mégis csónakba tették. A nők megpróbálták újraéleszteni, amire jól reagált: felébredt és kis idő múlva Lowe legnagyobb döbbenetére evezőt ragadott. Az ázsiai matróz segített a csónak irányításában és addig evezett, amíg a ''Carpathia'' fel nem vette őket. Ennek hatására Lowe később elnézést kért tőle illetlen szavaiért: ''„A kutyafáját! Szégyellem magam, azért, amit a fickóról mondtam. Az ilyeneket akár hatszor is megmenteném, ha tehetném.”''{{refhely| Encyclopedia Titanica}} A hajón egyetlen japán utas volt, aki ráadásul még a ''Titanic'' fedélzetén helyet talált magának egy csónakban. Az önkéntes matrózok közül Clench erősítette meg azt, hogy ''„egy japán vagy kínai fiatalembert”'' a roncsok közül mentettek ki. A férfi talán a nyolc hongkongi matróz egyike volt, akik a harmadosztályon utaztak. Collyer úgy fogalmazott az interjú során, hogy az ázsiai férfit nők ébresztgették – ám a 14-es csónakban ekkor már elég valószínű, hogy egy nő sem ült. Inger Sheil, aki évekig kutatta az ötödik tiszt életrajzát, úgy gondja, hogy Lowe megjegyzése arról, hogy nem éri meg az ázsiait megmenteni, illik a tiszt olaszokról tett megjegyzéséhez, nem illik azonban a kínaiak iránt tanúsított magas fokú tiszteletéhez. Ha annyira közel voltak a roncshoz, hogy a sötétben még a férfi nemzetiségét is meg tudták állapítani, nehezen képzelhető el, hogy ne húzzák be a csónakba, különösen ha túlélők után kutatni mentek vissza. Lowe matrózként a saját életét kockáztatta egy kínai társáért, ráadásul Collyer beszámolója tökéletesen illik a korabeli népszerű magazinok stílusához.{{refhely|Sheil 2012|80–81. old.}}
 
A csónak ezek után még sokáig várakozott a helyszínen, de már csak holttesteket láttak. Az ötödik tiszt megjegyezte később, hogy amíg körbejárták a helyszínt, ''„furcsamód”'' egyetlen női holttestet sem találtak a roncsok körül. Amikor feltámadt a szél, Lowe vitorlát bontott és a csónak, elhagyva a katasztrófa helyszínét, visszaindult. Scarrott, az egyik matróz később így írt erről: ''„Ahogy elhagytuk azt a borzasztó helyszínt, utat adtunk könnyeinknek. Még a legkeményebb szívet is megtörte volna.”''{{refhely|Sheil 2012|81. old.|azonos=o81}}<ref>{{cite web|url=http://www.encyclopedia-titanica.org/an-account-of-the-titanic-disaster-by-a-survivor.html|title=An account of the Titanic disaster by a survivor|work= encyclopedia-titanica.org|archiveurl= httphttps://web.archive.org/web/20111225032318/http://www.encyclopedia-titanica.org/an-account-of-the-titanic-disaster-by-a-survivor.html|archivedate=2011-12-25|accessdate=2013-01-22}}</ref> Azt, hogy pontosan hány embert mentett meg a 14-es csónak, az eltérő és ellentmondásos beszámolók miatt nem tudni. A számok három és hat között változnak, a bizonyítékokban a legtöbbször négyet említenek, Hoyttal együtt.{{refhely|azonos=o81}}{{refhely|WalesOnline.co.uk Titanic Valour}}
 
[[Fájl:TITANIC life boats on way to CARPATHIA.png|bélyegkép|jobbra|275px|A Titanic mentőcsónakjai útban a ''Carpathia'' felé (jobbra a 14-es, tőle balra pedig a D jelzésű). Lowe a 14-es kormányrúdjánál áll.]]
118. sor:
====Hazatérése a katasztrófa után====
[[Fájl: Titanic surviving officers.jpg |bélyegkép|jobbra|275px|A Titanic négy életben maradt tisztje: álló sor balról: Harold Lowe, Charles Lightoller, Joseph Boxhall; alul: Herbert Pitman]]
[[Fájl:1stViscountMersey.jpg|bélyegkép|jobbra|275px|Lord Mersey, a ''Board of Trade'' vizsgálóbizottságának elnöke.<ref>{{cite web|url=http://www.titanicinquiry.org/BOTInq/BOT01.php|title=British Wreck Commissioner's Inquiry|work=titanicinquiry.org|archiveurl=httphttps://web.archive.org/web/20121021120555/http://www.titanicinquiry.org/BOTInq/BOT01.php|archivedate=2012-10-21|accessdate=2013-01-28}}</ref>]]
Május 2-án Lowe visszautazott [[Anglia|Angliába]] Ismay és a három másik, életben maradt tiszt (Lightoller, Pitman és Boxhall) társaságában az [[RMS Adriatic|''Adriatic'']] fedélzetén, hogy részt vegyen a Lord Mersey vezetésével megalakult angol vizsgálóbizottság nyomozásában.<ref>{{cite web| url=http://www.encyclopedia-titanica.org/ismay_departs.html|title=Ismay and Officers of Titanic Go to Europe|date=1912-05-03|work=encyclopedia-titanica.org|archiveurl= httphttps://web.archive.org/web/20121008224906/http://www.encyclopedia-titanica.org/ismay_departs.html |archivedate=2012-10-08|accessdate=2012-04-22}}</ref>{{refhely|Sheil 2012|95–96. old.}} Az ''Adriatic'' május 11-én futott be Liverpoolba, ahol Lowe-t apja és nővére fogadta. Angliában, az Amerikából érkező hírek hallatán, valamint a már korábban hazaérkező túlélőktől ismert történetek miatt az ötödik tiszt ismét a újságok központi témája lett. Az angol ''The Daily News'' hasábjain [[George Bernard Shaw]] kegyetlen támadást indított a sajtó ellen, ami szerinte idealizálta a katasztrófát, és a borzalmakat a hősiességgel és [[közhely]]ekkel próbálta tompítani. Írásában Lowe és Ismay szóváltására is kitért. Azt, hogy a félig üres csónakokkal nem tértek vissza segíteni a vízbe esett embereknek, azzal magyarázta, hogy féltek: „A félelem olyan természetes volt, mint a tiszt Mr Ismay-hez címzett szavai. Melyikünk meri vádolni őket, vagy biztosnak venni, hogy nyugodtabb vagy bátrabb lett volna?”{{refhely|Sheil 2012|97. old.}} [[Arthur Conan Doyle]], aki tévesen úgy értelmezte Shaw cikkét, hogy támadja az ötödik tisztet, hasonló hevességgel válaszolt: „Mr Shaw következő javaslata – annál inkább veszedelmesebb, mert nincs bőven kifejtve – az, hogy a tisztek nem végezték a dolgukat. Ha tétova szavai bármit is jelentenek, akkor csakis így értelmezhetőek. Úgy idézi, mintha bűn lenne Lowe Mr Ismay-hez intézett szavait, amikor az akadályozta a csónakját. Ennél jobb példát el sem tudok képzelni arra, amikor egy tiszt a kötelességét végzi, minthogy egy alárendelt személy így merjen beszélni a hajótársaság igazgatójával, amikor úgy érezte, hogy ez utóbbi gátolta életmentő munkájában.”{{refhely|Sheil 2012|98. old.|azonos=o98}}
 
Lowe május 22-én és 23-án, az ülés 13. és 14. napján tett tanúvallomást a ''Board of Trade'' képviselőinek.<ref>{{cite web|url=http://www.titanicinquiry.org/BOTInq/BOTIndx02.php|title=Index of Witnesses - Continued.|work=titanicinquiry.org|archiveurl=httphttps://web.archive.org/web/20120520181932/http://www.titanicinquiry.org/BOTInq/BOTIndx02.php|archivedate=2012-05-20|accessdate=2013-01-28}}</ref> A brit meghallgatás során több olyan részletet feszegettek, ami az amerikai vizsgálat során nem került elő, például azt, hogy Lowe beismerése szerint semelyik feljebbvalója nem parancsolta, hogy mentőcsónakba szállva hagyja el a ''Titanic''ot. Tettét csak a hatodik tiszttel, Moodyval beszélte meg. Leginkább egyszavas válaszokat adott és nyoma sem volt az amerikaiaknak tett vallomása során tapasztalt folyamatos köntörfalazásnak és gúnynak. A változáshoz valószínűleg a White Star Line ügyvédeinek is köze volt, ám a ''Board of Trade'' sokkal nagyobb hatalommal rendelkezett a brit tengerészek fölött, mint az amerikai szenátorok. A szervezet bármikor visszavonhatta vagy elkobozhatta a tisztek igazolványát.{{refhely|Sheil 2012|98–100. old.}}
 
Május 29-én tért vissza Barmouthba, ahol meleg fogadtatásban részesült. 1912. június 21-én fogadást rendeztek tiszteletére, amelyen 1300 ember vett részt, és érdemei elismeréséül aranyórát adományoztak neki. Hátlapjára a tiszt monogramját, belsejébe pedig a következő feliratot vésték: ''„Harold Godfrey Lowe-nak, az R. M. S. Titanic ötödik tisztjének, barmouthi ''(...)'' barátaitól a Titanic 1912. április 15-ei elsüllyedésekor tanúsított hősies szolgálatainak elismeréséül és megbecsüléséül.”''{{refhely| bbc.co.uk}} Az óra mellett átadták a tisztnek Mrs Harris ajándékát is, egy [[navigáció]]s műszereket tartalmazó szettet, amit Lowe nem volt hajlandó átvenni New Yorkban.{{refhely|Sheil 2012|103–105. old.}}
169. sor:
[[James Cameron]] 1997-es [[Titanic (film, 1997)|''Titanic'']] című alkotásában Lowe szerepében a walesi [[Ioan Gruffudd]]ot láthattuk.{{refhely| bbc.co.uk}} Először akkor jelenik meg a filmben, mikor a kapitánynak visz egy csésze teát, aki a hajóhídon áll [[William Murdoch]] első tiszttel. A filmben láthatjuk a leadott lövéseket is, valamint a túlélők keresését is, és bár a közte és Ismay közötti szóváltást is leforgatták, a filmből mégis kimaradt. Egy walesi dokumentumfilm is készült életéről, melynek narrátora Gruffudd volt.{{refhely|Sheil 2012|145–146. old.}}
 
2004-ben került kalapács alá az az étlap, amit Lowe küldött leendő feleségének. A menün az 1912. április 2-i dátum látható, aljára a tiszt csak annyit írt: ''„Ez az első menü, amit felszolgálnak a hajón”''. Az étlap {{szám|51000}} fontért kelt el, amivel megdöntötte a korábbi, ''Titanic''hoz köthető legdrágábban eladott tárgyat, egy fényképalbumot a hajó utolsó évéről. A bevételt a család kapta meg.<ref>{{cite web|url=http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/wales/north_west/3590551.stm|title=Titanic hero's menu smashes record|date=2004-04-02|work=BBC|archiveurl= httphttps://web.archive.org/web/20121104104548/http://news.bbc.co.uk/2/hi/uk_news/wales/north_west/3590551.stm |archivedate=2012-11-04|accessdate=2012-04-22}}</ref>
 
2012 áprilisában, a katasztrófa századik évfordulóján egy emléktáblát helyeztek el tiszteletére Barmouth kikötőjében,{{refhely| WalesOnline.co.uk Remembering}}<ref>{{cite web|url=http://www.bbc.co.uk/news/uk-wales-north-west-wales-17719472|title=Titanic: Fifth officer Harold Lowe honoured with Barmouth plaque|date=2012-04-15|work=BBC|archiveurl= httphttps://web.archive.org/web/20120418022122/http://www.bbc.co.uk/news/uk-wales-north-west-wales-17719472|archivedate=2012-04-18|accessdate=2012-04-22}}</ref> illetve a Deganwyban álló családi házon, ahol Lowe 13 évig, 1931 és 1944 között élt.<ref>{{cite web|url=http://www.bbc.co.uk/news/uk-wales-north-west-wales-17658158|title=Titanic hero Harold Lowe: Blue plaque unveiled at Deganwy home|work=BBC|date=2012-04-10|archiveurl=httphttps://web.archive.org/web/20120611110858/http://www.bbc.co.uk/news/uk-wales-north-west-wales-17658158|archivedate=2012-06-11|accessdate=2013-01-30}}</ref> Szintén ebben a hónapban jelent meg a tiszt életét feldolgozó, Inger Sheil Titanic-kutató ''Titanic Valour: The Life of Fifth Officer Harold Lowe'' című munkája,{{refhely| WalesOnline.co.uk Titanic Valour}} amelynek létrejöttében a tiszt fia, Harold William George Lowe is közreműködött.<ref>{{cite web|url=http://anmm.wordpress.com/2012/04/02/who-is-harold-lowe-titanic-research-leads-to-one-man/|title=Who is Harold Lowe? Titanic research leads to one man…|work=Australian National Maritime Museum|date=2012-04-02|archiveurl=http://www.webcitation.org/6Dze5sZci|archivedate=2013-01-27|accessdate=2013-01-27}}</ref>
 
2012 május végén egy helyi múzeumban az életét bemutató időszakos kiállítás nyílt, mely szeptember végéig volt látogatható.<ref>{{cite web|url=http://www.conwy.gov.uk/upload/public/attachments/508/82409_Llandudno_Museum_Leaflets_English.pdf|title=Exhibitions & Events Summer 2012|format=pdf|accessdate=2013-01-30}}</ref>
188. sor:
*{{hely| WalesOnline.co.uk Remembering}} {{cite web|url=http://www.walesonline.co.uk/news/wales-news/2011/12/28/remembering-a-modest-welsh-hero-who-wanted-to-forget-his-bravery-during-the-sinking-of-the-titanic-91466-30022940/|title=Remembering a modest Welsh hero who wanted to forget his bravery during the sinking of the Titanic|date=2011-12-28|author=Darren Devine|work=Wales Online|accessdate=2012-04-22}} {{en}}
 
*{{hely| bbc.co.uk}} {{cite web|url=http://www.bbc.co.uk/wales/northwest/halloffame/public_life/captainlowe.shtml|title= Harold Lowe|work=[[BBC]]|archiveurl= httphttps://web.archive.org/web/20121103014328/http://www.bbc.co.uk/wales/northwest/halloffame/public_life/captainlowe.shtml|archivedate=2012-11-03|accessdate=2012-04-22}} {{en}}
 
*{{hely| Encyclopedia Titanica}} {{cite web|url= http://www.encyclopedia-titanica.org/titanic-survivor/harold-godfrey-lowe.html |title= Mr Harold Godfrey Lowe |work=encyclopedia-titanica.org|archiveurl= httphttps://web.archive.org/web/20121130142839/http://www.encyclopedia-titanica.org/titanic-survivor/harold-godfrey-lowe.html |archivedate=2012-11-30|accessdate=2012-04-22}} {{en}}
 
*{{hely| Titanic–Titanic}} {{cite web|url= http://www.titanic-titanic.com/harold_lowe.shtml |title=Fifth Officer Harold Godfrey Lowe of the Titanic|work=titanic-titanic.com|archiveurl= httphttps://web.archive.org/web/20121024205939/http://titanic-titanic.com/harold_lowe.shtml |archivedate=2012-10-24|accessdate=2012-04-22}} {{en}}
 
*{{hely| Mark Chirnside 2004}} {{CitLib|szerző=Mark Chirnside|cím=The Olympic-class ships : Olympic, Titanic, Britannic|kiadó=History Pr Ltd|év=2004|isbn=0-7524-2868-3}} {{en}}
202. sor:
*{{hely| Hugh Brewster et Laurie Coulter 1999}} {{CitLib|szerző= Hugh Brewster|szerző2=Laurie Coulter|cím=Tout ce que vous avez toujours voulu savoir sur le Titanic|kiadó=Glénat|év=1999|isbn=2723428826}} {{fr}}
 
*{{hely| Testimony of Harold G. Lowe}} {{cite web|url=http://www.titanicinquiry.org/USInq/AmInq05Lowe01.php| title=Testimony of Harold G. Lowe|work=titanicinquiry.org|archiveurl= httphttps://web.archive.org/web/20120520202501/http://www.titanicinquiry.org/USInq/AmInq05Lowe01.php |archivedate=2012-05-20|accessdate=2012-04-22}} {{en}}
 
*{{hely| WalesOnline.co.uk Titanic Valour}} {{cite web|url=http://www.walesonline.co.uk/news/local-news/conwy/2012/01/19/the-true-story-of-titanic-valour-the-welshman-who-rowed-back-to-save-drowning-passengers-a-century-ago-91466-30153624/|title=Titanic valour of Harold Lowe - the Welshman who rowed back to save drowning passengers|date=2012-01-19|author=Darren Devine|work=Wales Online|accessdate=2012-04-22}} {{en}}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Harold_Lowe”