„Kaluza–Klein-elmélet” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
4. sor:
1919 áprilisában Einstein levelet kapott egy ismeretlen matematikustól, [[Theodor Kaluza|Theodor Kaluzától]], aki a Königsbergi Egyetemen dolgozott. Kaluza egy néhány soros leírásban Einstein [[általános relativitáselmélet]]ét öt dimenzióban írta fel (négy dimenziót használt a térre és egyet az időre), így kiadódott Maxwell elektromágnesességre vonatkozó [[Maxwell-egyenletek|elmélete]]. Vagyis a leírás mindkét elméletet egy képletben tartalmazta. Mint korábban [[Georg Friedrich Bernhard Riemann|Riemann]], Kaluza feltételezte, hogy a fény egy magasabb dimenzió hullámzása által keltett zavar. Ezzel egyesítette Einstein gravitációs elméletét és Maxwell fényelméletét úgy, hogy bevezette az ötödik dimenziót.
 
Kaluza elméletét az 1920-as években tőle függetlenül felfedezte [[Oskar Klein]] svéd fizikus, és továbbfejlesztette.
 
Az elmélet által leírt ötödik dimenzió egy kicsiny sugarú körbe van felcsavarodva. Ez önmagában nem lett volna baj, de az elmélet előírta, hogy a körnek térben is és időben is változatlannak kell lennie. Ez azonban nem felel meg Einstein általános relativitáselmélete lényegének, vagyis annak, hogy a térgeometria dinamikus természetű. Ha az általános relativitáselmélethez hozzáveszünk egy újabb térdimenziót, annak a geometriája dinamikus kell hogy legyen. Ebben az esetben a Kaluza–Klein elmélet szerint a gravitációs és elektromágneses hatások át tudnának alakulni egymásba. Azonban ilyen hatásokat nem tudtak megfigyelni a kísérleti fizikusok.