„Kaluza–Klein-elmélet” változatai közötti eltérés

1919 áprilisában Einstein levelet kapott egy ismeretlen matematikustól, [[Theodor Kaluza|Theodor Kaluzától]], aki a Königsbergi Egyetemen dolgozott. Kaluza egy néhány soros leírásban Einstein [[általános relativitáselmélet]]ét öt dimenzióban írta fel (négy dimenziót használt a térre és egyet az időre), így kiadódott Maxwell elektromágnesességre vonatkozó [[Maxwell-egyenletek|elmélete]]. Vagyis a leírás mindkét elméletet egy képletben tartalmazta. Mint korábban [[Georg Friedrich Bernhard Riemann|Riemann]], Kaluza feltételezte, hogy a fény egy magasabb dimenzió hullámzása által keltett zavar. Ezzel egyesítette Einstein gravitációs elméletét és Maxwell fényelméletét úgy, hogy bevezette az ötödik dimenziót.

 

 

Az elmélet által leírt ötödik dimenzió egy kicsiny sugarú körbe van felcsavarodva. Ez önmagában nem lett volna baj, de az elmélet előírta, hogy a körnek térben is és időben is változatlannak kell lennie. Ez azonban nem felel meg Einstein általános relativitáselmélete lényegének, vagyis annak, hogy a térgeometria dinamikus természetű. Ha az általános relativitáselmélethez hozzáveszünk egy újabb térdimenziót, annak a geometriája dinamikus kell hogy legyen. Ebben az esetben a Kaluza–Klein elmélet szerint a gravitációs és elektromágneses hatások át tudnának alakulni egymásba. Azonban ilyen hatásokat nem tudtak megfigyelni a kísérleti fizikusok.