„Kolozsvári gettó” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
(apró)
 
== A kivételezettek ==
1944. május 4–5-én [[Kasztner Rezső]] cionista vezető Kolozsváron tárgyalt [[Dieter Wisliceny]]vel, illetve a helyi zsidó hitközség vezetőivel. A tárgyalások eredményeképpen Kasztner kiválaszthatott 388 internált zsidót, akiket június 9-én Budapestre szállítottak, ahonnan azután [[Bergen-belseni koncentrációs tábor|Bergen-Belsen]]en át [[Svájc]]ba menekítettek. A kiválasztás szempontjait mindmáig nem sikerült teljes körűen tisztázni. A legáltalánosabb feltételezés szerint a kulturális illetve vallásos élet szempontjából fontos személyeket vették a listára, de bekerültek az ukrajnai munkaszolgálatból hazatértek is. Az akciót a vagyonos zsidó nagykereskedők és gyárosok pénzelték, ugyanakkor a finanszírozás és a listára kerülés között nem volt egyértelmű kapcsolat: olyan zsidók is támogatták anyagilag Kasztner tervét, akik végül nem kerültek be a csoportba, illetve a kivételezett csoportba bekerültek olyanok is, akik egyáltalán nem voltak gazdagok. A Kasztner-vonattal menekült meg többek között dr. [[Hirsch Elemér]] ügyvéd, a [[Hagibbor SE]] labdarúgója, dr. Kohn Gyula gyógyszerész és fia, [[Ádám Ottó]] (utóbb a Madách Színház rendezője), [[Kovács György (színművész)|Kovács György]] színművész, dr. Hamburg József szemorvos és fia, [[Hamburg Péter]] matematikus.<ref>Lőwy 2005: 199–221.</ref>
 
== A nem zsidó lakosság szerepe ==
A kolozsvári keresztény lakosság összességében passzívan viszonyult a zsidók gettósításához. A kivételek közé tartozott [[Márton Áron]] gyulafehérvári római katolikus püspök, aki 1944. május 18-án, a [[Szent Mihály-templom (Kolozsvár)|Szent Mihály-templomban]] mondott prédikációjában arra intette a magyarságot, hogy akadályozzák meg zsidó testvéreik üldözését, majd a hatóságnak írt leveleiben a deportálások azonnali leállítását kérte. [[Járosi Andor]] evangélikus esperes hamis keresztleveleket állított ki, és lakásában is zsidókat bújtatott el. A református és unitárius felekezetek vezetői nem emeltek szót a zsidók érdekében.
 
Számos esetben a keresztények bújtatták és élelmezték a zsidókat, vagy segítséget nyújtottak a Dél-Erdélybe való átszökésben (pl. dr. [[Hirsch Elemér]] ügyvéd, a [[Hagibbor SE]] labdarúgója esetében)<ref>{{CitPer|aut=Tibori Szabó Zoltán|tit=Az embertelenség idején másképp is lehetett cselekedni|subtit=Hirsch Elemér (Csöves) és családja menekülésének története|per=Szabadság|dátum=2011-10-11|url=http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/print,PrintScreen.vm/id/64277/mainarticle/false;jsessionid=5DAD9CE32C6F3040C2DBA847A2F79229}}</ref>, ugyanakkor a kiürített zsidó lakások fosztogatásoknak estek áldozatul, és a zsidó üzletekre az igények benyújtása már a deportálások előtt elkezdődött.<ref>A helyben megjelenő ''[[Ellenzék (napilap)|Ellenzék]]'' 1944. május 15-i száma szerint a 400 üzletért mintegy 1500 keresztény folyamodott.</ref>
 
== A háború utáni számonkérés ==
27

szerkesztés