„Peng Tö-huaj” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
71. sor:
A japánok Kínában 1945. szeptember 3-án tették le a fegyvert. A kommunisták és a Kuomintang kelletlen szövetsége véget ért, és megkezdődött a kínai polgárháború újabb, végső szakasza. Októberben Peng átvette a parancsnokságot az Észak-Kínában található kommunista egységek felett és elfoglalta [[Belső-Mongólia|Belső-Mongóliát]], lefegyverezve az ottani japán csapatokat. 1946 márciusában újjászervezték a már 1,1 millió főt számláló kínai kommunista haderőt, megalakult a [[Kína hadereje|Népi Felszabadító Hadsereg]]. Peng parancsnoksága alá {{szám|175000}} katona tartozott, akikből megszervezte az „északnyugati hadsereget”.{{refhely|Domes|42-43. o.}}
A polgárháború e szakaszának kezdetén a Kuomintang erői túlnyomó, 2,2-szeres fölényben voltak, és általános támadást indítottak a kommunisták egységei, valamint általuk ellenőrzött területek ellen.{{refhely|Jordán|133. o.}} Peng rosszul felszerelt erőivel védelmezte {{kínai|Yan'an|Jenan}}t, a kommunisták „fővárosát”, amit a neves Kuomintang-hadvezér, {{kínai|[[Hu Cung-nan|Hu Zongnan]]|[[Hu Cung-nan]]}} támadott {{szám|260000}} jól képzett és jól felszerelt katonával.{{refhely|Domes|45. o.|azonos=D45}} A tábornok közvetlen környezetében tevékenykedett azonban {{kínai|[[Hsziung Hsziang-huj|Xiong Xianghui]]|[[Hsziung Hsziang-huj]]}}, {{kínai|[[Csou En-laj|Zhou Enlai]]|[[Csou En-laj]]}} kémje, aki részletesen tájékoztatni tudta a kommunistákat a támadási tervekről.{{refhely|Barnouin|109. o.}} Pengnek így is fel kellett adnia {{kínai|Yan'an|Jenan}}t, de azt elég ideig tudta védeni ahhoz, hogy Mao és a párt vezetése azt kiüríthesse.{{refhely|azonos=D45}} Mao eleinte azonnali, döntő összecsapásra buzdította Penget, ő azonban kitért ez elől, és Hu túlerőben lévő csapataival szemben inkább a kifárasztás taktikáját választotta, amivel később Mao is egyetértett.
Peng csapatai 1947 és 1949 szeptembere között elfoglalták {{kínai|[[Kanszu|Gansu]]|[[Kanszu]]}}, {{kínai|[[Ninghszia|Ningxia]]|[[Ninghszia]]}} és {{kínai|[[Csinghaj|Qinghai]]|[[Csinghaj]]}} tartományokat is. A Kuomintang itteni csapatait azonban nem sikerült teljesen megsemmisítenie, azok [[Szecsuan|{{kínai|Sichuan|Szecsuan}}]] tartományba vonultak vissza, majd onnan zömüket légihídon menekítették [[Tajvan (sziget)|Tajvan]] szigetére az amerikaiak segítségével. Csang Kaj-sek teljes veresége után október 1-én [[Peking]]ben kikiáltották a Kínai Népköztársaságot. Peng csapatai azonban csak ezután jutottak el [[Hszincsiang–Ujgur Autonóm Terület|{{kínai|Xinjiang|Hszincsiang}}]] területére. Az itteni ujgur etnikumú iszlám fegyveres erők egy része békésen átállt és új egységként besorozták őket Peng seregébe, más részük azonban folytatta a fegyveres függetlenségi harcot a kínai hódítókkal szemben. A tartomány egészét csak 1951 szeptemberére sikerült pacifikálni.
| |||