A [[17. század]] elején [[Brandenburg]] kiterjedt fejedelemség volt, amely igen szétszórtan helyezkedett el [[Észak-Németország]] különböző ponjainpontjain. Fővárosa az [[1240]]-ben alapított [[berlinBerlin]] volt. A fejedelemség nagyszámú kisvárosában sok kézművesskézműves élt, de az ország sem a [[15. század|15.]], sem a [[18. század|18.]] században nem volt iparilaiparilag fejlettnek mondható. A szomszédos [[Porosz FejedelemséFejedelemség]]getet a Német Lovagrend bukása után a brandenburgi származású Hohenzollern-dinasztia uralta. [[1618]]-ban kihalt a Hohenzollern-család porosz ága, így [[Kelet-Poroszország]] egyesült [[Brandenburg]]gal. [[1648]]-as vesztfáliai béke értelmében megkapta [[Pomeránia]] területét éstöbbés több kisebb tartományt is. A Hohenzollern-dinasztia eredményesen használta ki a kis német fejledelemségek gyengeségeit, így próbáltapróbált a [[Német-Római Császárság]] után keletkezett hatalmi űrben megkapaszkodni. A fejeldelemségfejedelemség ügyesen a maga javára fordította a vallásüldözés miatti népmozgásokat.
[[Frigyes Vilmos]] nagyszámban telepített le az országban külföldieket, akik főleg [[Franciaország]]ból és a [[Katolikus Fejedelemség]]ekből érkeztek: [[hugenotta|hugenottákat]], [[zsidók]]at, és protestánsokat. A (sokszor képzett iparos) bevándorlók elég nagy számban érkeztek ahhoz, hogy[ a porosz ipar fellendüljön, és megkezdődjék a fejlődés. A bevándorlás a növekvő adóbevételek révén megerősítette a porosz államot.
== A brandenburgi választófejedelemség átalakulása Porosz Királysággá ==
