„Peng Tö-huaj” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
113. sor:
1957 őszén indította meg Mao a [[nagy ugrás]] politikáját, ami a gazdasági fejlődés ugrásszerű meggyorsítására, végső soron a [[kommunizmus]] néhány éven belüli felépítésére irányult, elsősorban a kollektivizáció kiterjesztése révén. Ezek az [[utópia|utópista]], [[voluntarizmus|voluntarista]] tervek hamarosan nagy nehézségekbe ütköztek. A gazdasági realitások figyelmen kívül hagyása 1959-re már tízmilliók éhhalálához vezetett.{{refhely|Yang Jisheng}}
Peng kezdetben nem ellenezte Mao terveit, 1958 tavaszán azonban, rendszeres vidéki katonai ellenőrző körútjai során, felfigyelt a súlyos problémákra, és a maga nyers modorában a nyilvánosság előtt is szóvá tette azokat, sőt kínai szokás szerint – verset is írt a fenyegető katasztrófáról.{{refhely|Domes|82-83., 86
{|align=center cellpadding="3" cellspacing="1" style="border:1px solid black; background-color:#e7e8ff;"
|- align=center bgcolor=#d7a8ff
|Kínai||Magyar
|- valign=top
|
: 谷撒地，薯叶枯
: 青壮炼铁去
: 收禾童与姑
: 来年日子怎么过
: 请为人民鼓咙胡
|
:A vetőmag a földön hever, a jamgyökér levelei fonnyadtak;
:Az erős ifjak acélt készíteni mentek;
:A gabonát csak a gyerekek és az asszonyok takarítják be;
:Hogy élik majd túl így a jövő évet?
:Engedtessék meg nekem, hogy a népért felemeljem hangomat!
|-
|colspan=2|
|}
1958 március végén a Politikai Bizottság {{kínai|Shanghai|Sanghaj}}ban tartott kibővített ülésén már Mao jelenlétében is kritizálta az elnököt, szemére vetette a kollektív vezetés elvének figyelmen kívül hagyását. Azonban az 1959 április végétől június közepéig tartó, fent említett külföldi körútja miatti hosszú távollétét Mao fel tudta használni arra, hogy politikai kampányt szervezzen ellene.{{refhely|Domes|87-88. o.}}
A leszámolásra az 1959. júliusi {{kínai|lushan|lusan}}i pártkonferencián került sor. Peng itt is keményen bírálta a nagy ugrás során elkövetett hibákat, és személy szerint {{kínai|Mao Zetong|Mao Ce-tung}}ot is. A hetekig tartó tanácskozás-sorozat alatt azonban Maonak fokozatosan sikerült maga mellé állítani a többséget, nem riadva vissza a polgárháborúval való fenyegetéstől sem.{{refhely|Jordán|268. o.}} Végül sikerült elérnie, hogy a többség elítélte a „{{kínai|Peng Dehuai|Peng Tö-huaj}} vezette pártellenes csoportot” és annak tagjait felmentették állami tisztségeik alól is. Peng utódja a védelmi miniszteri poszton addigi helyettese, {{kínai|[[Lin Piao|Lin Biao]]|[[Lin Piao]]}} lett, aki a pártvezetésben már eddig is magasabb tisztséget töltött be a PB Állandó Bizottságának tagjaként, mint minisztere.{{refhely|Jordán|270. o.}} Lin visszafordította a hadsereg modernizációs, illetve a szovjet tapasztalatokra építő folyamatait, és Mao útmutatásainak szellemében visszatért a népi hadviselés tradícióihoz. Miniszteri posztját Mao személyi kultuszának minden módon történő erősítésére használta fel.
| |||