„Peng Tö-huaj” változatai közötti eltérés

Peng már első külföldi körútja után, 1955 szeptemberétől elkezdte bevezetni a „négy nagy rendszernek” nevezett reformjait a kínai haderőben. Ezek a [[rendfokozat]]ok, az illetmények, a [[kitüntetés]]ek és a sorozás rendszerének egységesítését foglalták magukba. Létrehozták a [[marsall]]i rendfokozatot ({{kínai|yuan shuai|jüan suaj}}) is, amit tíz veterán kommunista hadvezér kapott meg, köztük maga Peng is. Még egy ennél magasabb rendfokozatot is kreáltak elméletben, ami az európai [[generalisszimusz]] címnek felelne meg ({{kínai|da yuan shuai|ta jüan suaj}}), és amit Maonak szántak a rendszer megalkotói, de az elnök ezt nem fogadta el. Általában is ellenezte a külföldi mintákat követő katonai reformokat, de elégedetlenségét kezdetben két másik nagy tekintélyű katonai vezetőre összpontosította az új marsallok közül, {{kínai|[[Liu Po-cseng|Liu Bocheng]]|[[Liu Po-cseng]]}}re és {{kínai|[[Lo Zsunghuan|Luo Rong-huan]]|[[Lo Zsung-huan]]}}ra, akiket [[Dogma (fogalom)|dogmatizmus]]sal vádolt meg, a szovjet tapasztalatok „kritikátlan átvétele” miatt. 1958-ban Mao meggyőzte Penget arról, hogy Liut le kell váltani. Liu elmozdítása kedvezőtlen visszhangot váltott ki hívei körében, akik a védelmi miniszter ellen fordultak, és ezt Mao később, Peng eltávolításakor, sikerrel hasznosította a maga javára.{{refhely|Teiwes|89. o.}}

 

 

A támadáshoz egész Kínából összevonták a rendelkezésre álló tüzérség több mint felét, és egy hónapig ágyúzták a két szigetcsoportot, de így is kudarcot vallottak. Az Egyesült Államok légi és tengeri támogatást nyújtott a Kuomintang erőinek egészen a kínai partoktól három mérföldnyi távolságig. A tajvani légierő a KNK 37 repülőgépét lőtte le, míg ők csak három gépet vesztettek. A Szovjetunió sem adott egyértelmű politikai támogatást a vele nem egyeztetett akcióhoz. A szigetekre telepített tajvani tüzérség a kommunista erők 14 [[hadihajó]]ját semmisítette meg.