Az [[4. század]]ban még a ma '''Alsó-Szászországnak''' nevezett akkori ''Szászországban'' éltek, innen vándorolt egy részük a [[hunok]] okozta népvándorlás idején [[Britannia (provincia)|Britanniába]]. Velük tartottak az akkor közelükben élő [[anglik|angli]] törzsek, valamint [[jütök]] is, akiknek ekkori lakóhelyének nevét máig őrzi a [[dánia]]i [[Jylland|Jütland]]. A szászok, utánuk pedig az angolok voltak a legszámosabbak, ezért nevezzük az egész vándorlást az ''angolszászok'' betelepedésének és az angolszász kifejezés máig használatban maradt.
[[NagyI. Károly frank uralkodócsászár|Nagy Károly]] térítette a kontinensen maradt szászokat [[Kereszténység|keresztény]] hitre, olyan eredménnyel, hogy egy évszázad múlva már ők térítették keresztény hitre a szomszédos szlávokat és foglalták el területeik egy részét. Ezen előrenyomulást jelzik a további szász tartományok. '''Szász-Anhalt''' meghódítása kitűnő alapot jelentett a további hódításokhoz. Ezt jelzi a tartomány neve (''megálló'', ''támaszpont''). Ennek birtokában a kialakuló [[Szász Hercegség]] a [[10. század]]ban a birodalom legnagyobb hercegsége volt. Ezen a területen volt az akkor központ, és nevezetes városai, [[Magdeburg]], a [[I. Henrik német király|Madarász Henrik]] alapította [[Merseburg]] és az [[I. Ottó német-római császár|I. Ottó]] által császári székhellyé kiépített [[Quedlinburg]]. A szász hercegek eredményes harcot folytattak a kalandozó magyarok ellen, s jutalmul Ottó elnyerte a [[Császár (rang)|császár]]i koronát.
A [[középkor]] végén a [[Szász Választófejedelemség]] területe már nagyjából a mai '''Szászország''' volt [[Drezda]] központtal.
