„Galerius római császár” változatai közötti eltérés

[[Lactantius]] (240–320 k.) szerint Galerius igazi daciai identitástudatról tett tanúbizonyságot, amikor azt javasolta, hogy a birodalmat nem rómainak, hanem inkább daciainak kellene nevezni – kifejezve ezzel római-ellenességét, amikor a hatalom csúcsára ért, és egyben könyörtelen kegyetlenséggel kezelve a római polgárokat, valahogy úgy, ahogy a hódítók kezelték a meghódítottakat, amikor [[Marcus Ulpius Traianus római császár|Traianus]] két évszázaddal korábban meghódította Daciát. Lactantius azonban a történetírás egyik legelfogultabb személyisége. Az [[I. Constantinus római császár|I. Constantinust]] megelőző uralkodókról beszélve gyakran csúsztat, ferdít, elhallgat, sőt konkrétan hazudik. Mindent elkövet, hogy a nemkeresztény uralkodók rossz fényben tűnjenek fel. Így Galerius esetében is a más egykorú források egyáltalán nem mondanak ilyesmiket róla, azonban azok sajnos olyan töredékesek, hogy nem lehet pontról-pontra összevetni vele. A perzsa- háború esetén például nem tudja elhallgatni a nagy jelentőségű győzelmet, amit Galerius aratott, de sietve hozzáteszi, hogy Galerius csak azért győzhetett, mert tőrbe csalta ellenségét, valamint mert a perzsák nehézkesen mozogtak. Ugyanitt azt állítja, hogy [[Caius Aurelius Valerius Diocletianus római császár|Diocletianus]] ezalatt gyáván a hátországban húzódott meg, amiamit egynem szándékostekinthetünk hazugságigaznak, mertmivel Diocletianus ekkor Syriában Galerius csapatainak jobb szárnyát biztosította éppen.

Sajnálatos módon Galerius életéről épp Lactantius írásai képzik az ismereteink alapját, ezért Galerius életének részletei – főképp a vallással és keresztényüldözéssel kapcsolatosak – csak nagyon alapos forráskritikával közelíthetők meg, és valódi mivoltuk talán már sosem lesz kideríthető.