„Grammata Serica Recensa” változatai közötti eltérés

A [[Kínai nyelv|kínaiban]], akárcsak más nyelvekben, a beszélt nyelv az elsődleges, épp ezért kívánatos – már amennyire ez lehetséges – rekonstruálni az írásjegyek eredeti hangzását. Sajnos, mivel az írásjegyek teljes egész szótagokat reprezentálnak, és közvetlen információt nem szolgáltatnak a kiejtésükre vonatkozóan, ami maga is jelentősen változott az évszázadok alatt, a rekonstrukció csak számos nehézség leküzdésével lehetséges. A legszélesebb körben használt rekonstrukciórekonstrukciót első ízben [[Bernhard Karlgren]] (1889–1978)készítette rendszereel, amelyets rendszerét a ''Grammata Serica Recensa''ban (publikálta 1957) publikált, és-ben. melybenMűvében két rekonstrukcióval is szolgál.: Azaz egyiket ókínainak'''ókínai'''nak (''Ancient Chinese'') nevezi, és a {{kínai|''Qieyun''|''Csie-jün''}} (切韻) című rímszótáron alapul, amelyet i. sz. 602-ben állítottak össze,; a másikat pedig '''archaikus kínainakkínai'''nak (''Archaic Chinese'') nevezi, és rekonstrukcióját a ''[[Dalok könyve]]'' rímeinek elemzésével készítette el, amely az i. e. 600 körül lezárult időszak hangrendszeréről szolgál információval.

Karlgren ókínaiját (''Ancient Chinese'') felváltó korai közép-kínai (''Early Middle Chinese'') és a kései közép-kínai (''Late Middle Chinese'') {{kínai|''Qieyun''|''Csie-jün''}} alapján felállított rekonstrukciója [[Edwin G. Pulleyblank]] (1922–2013) ''Lexicon of Reconstructed Pronunciation in Early Middle Chinese, Late Middle Chinese and Early Mandarin'' című művében (1991) található a {{kínai|Yuan|Jüan}}-korszak korai mandarin nyelvének (Early Mandarin) rekonstrukciója mellett.