Főmenü megnyitása

Módosítások

Új oldal, tartalma: „{{Vegyület infobox | név = berillium-hidrid | kép = 300px|A polimer berillium-hidrid szerkezete | képméret = 250px | képaláírás =…”
{{Vegyület infobox
| név = berillium-hidrid
| kép = [[File:Berylliumhydrid.png|300px|A polimer berillium-hidrid szerkezete]]
| képméret = 250px
| képaláírás =
| kép2 = Beryllium-hydride-3D-balls.png
| képméret2 = 250px
| képaláírás2 =
| 2D kép =
| 3D kép =
| kristályszerkezeti kép =
| CAS-szám = 7787-52-2
| EINECS-szám =
| PubChem = 139073
| ChemSpider =
| UNII =
| UN-szám =
| RTECS-szám =
| MeSH =
| ChEBI = CHEBI:33787
| ChEMBL =
| KEGG =
| Gmelin adatbázis =
| 3DMet =
| Jmol =
| SMILES = [BeH2]
| InChI = InChI=1S/Be.2H
| IUPAC név = berillium-hidrid
| egyéb nevek = Berillium-dihidrid<br>Berillán
| kémiai képlet = BeH<sub>2</sub>
| moláris tömeg = 11,03 g·[[mol]]<sup>−1</sup>
| megjelenés = fehér por
| sűrűség = 0,65 g·cm<sup>−3</sup> (25 °C)<ref name="Yaws">Carl L. Yaws: "Thermophysical Properties of Chemicals and Hydrocarbons", S. 298. ({{Google Buch|BuchID=lvnabFvx0XcC|Seite=298}}).</ref>
| halmazállapot =
| oldhatóság vízben = bomlik
| megoszlási hányados =
| oldószerei = oldhatatlan dietil-éterben és toluolban
| olvadáspont = 240 ° C-on elemeire bomlik<ref name="HoWi">{{Holleman-Wiberg|Auflage=102.|Startseite=?}}</ref>
| forráspont =
| savasság =
| lúgosság =
| viszkozitás =
| felületi feszültség =
| gőznyomás =
| Henry állandó =
| képződéshő =
| standard képződési entalpia =
| standard moláris entrópia =
| moláris hőkapacitás = 30.124 J/mol K
| dipólusmomentum =
| törésmutató =
| kristályszerkezet =
| koordináció =
| molekulaalak =
| MSDS =
| EG-Index-szám =
| EU-osztályozás =
| főbb veszélyek = nagyon mérgező, egészségre veszélyes, környezetre veszélyes,
<!--- NFPA 704 --->
| H =
| F =
| R =
| P =
| R mondatok = {{R49}}​ {{R25}} {{R26}} {{R36/37/38}}​ {{R43}}​ {{R48/23}} ​{{R51/53}}
| S mondatok = {{S45}}​ {{S53}} {{S61}}
| gyúlékonyság =
| lobbanáspont =
| öngyulladás hőmérséklete =
| robbanási határ =
| LD50 =
| azonos anionnal = [[Magnézium-hidrid]]<br/>[[kalcium-hidrid]]<br/>[[Stroncium-hidrid]]<br/>[[Bárium-hidrid]]<br/>[[Rádium-hidrid]]
| azonos kationnal = [[Berillium-fluorid]]<br>[[Berillium-klorid]]<br>[[Berillium-bromid]]
| rokon vegyületek = [[lítium-hidrid]]<br/>[[bór-hidrid]]
}}
A '''berillium-hidrid''' egy kémiai vegyület, képlete BeH<sub>2</sub> vagy ({{Chem|[BeH|2|]}})<sub>''n''</sub>. Oldhatatlan azokban az oldószerekben amelyekben nem bomlik.<ref>Pradyot Patnaik. ''Handbook of Inorganic Chemicals''. McGraw-Hill, 2002, ISBN 0-07-049439-8</ref> Eltérően a 2. főcsoport nehezebb elemeinek hidridjeitől amelyek ionvegyületek a berillium-hidrid kovalens vegyület.

==Előállítása==
Nem lehet elemi berillium és hidrogén reakciójával előállítani. Hanem fémorganikus berillium(II) vegyületek és hidrid (például lítium-alumínium-hidrid vagy diborán) reakciójával lehet előállítani. A reakciót dietil-éterben viszik végbe mert a berillium-hidrid nem oldódik a dietil-éterben és kicsapódik az oldatból:

:<math> \mathrm{2 \ Be(CH_3)_2 + LiAlH_4 \rightarrow 2 \ BeH_2 + LiAl(CH_3)_4}</math>

De elő lehet állítani bisz(terc-butil)-berillium pirolízisével is 210 ° C-on:

:<math> \mathrm{ Be(C_4H_9)_2 \rightarrow BeH_2 + 2 \ H_2C\operatorname{=}C(CH_3)_2}</math>

Először 1951-ben állították elő dimetil-berillium Be(CH<sub>3</sub>)<sub>2</sub> és lítium-alumínium-hidrid LiAlH<sub>4</sub> reakciójával.<ref>{{cite journal | author = Glenn D. Barbaras, Clyde Dillard, A. E. Finholt, Thomas Wartik, K. E. Wilzbach, and H. I. Schlesinger | year = 1951 | title = The Preparation of the Hydrides of Zinc, Cadmium, Beryllium, Magnesium and Lithium by the Use of Lithium Aluminum Hydride | journal = [[Journal of the American Chemical Society|J. Am. Chem. Soc.]] | volume = 73 | issue = 10 | pages = 4585–4590 | doi = 10.1021/ja01154a025 }}</ref>

Elő lehet állítani igen tiszta trifenil-foszfin és [[berillium-borohidrid]] reakciójával:

:Be(BH<sub>4</sub>)<sub>2</sub> + 2 PPh<sub>3</sub> → 2 Ph<sub>3</sub>PBH<sub>3</sub> + BeH<sub>2</sub>

==Tulajdonságai==
A berilliumhidrid egy szilárd fehér színű polimer anyag, amely elemeire bomlik 205-250 ° C-on<ref name="Bamford">{{Literatur | Autor = C. H. Bamford, C. F. H. Tipper | Titel = Reactions in the Solid State | Verlag = Elsevier | ISBN = 0444418075 | Jahr = 1980 | Online = {{Google Buch | BuchID = xBt4NJGO7yMC | Seite = 155 }} | Seiten = 155 }}</ref>. Nedvesség- és levegő érzékeny, nem oldható a legtöbb szerves oldószerben. Vízben [[berillium-oxid]] keletkezik belőle:

:<math>\mathrm{BeH_2 + 2 \ H_2O \longrightarrow \ Be(OH)_2 + 2 \ H_2}</math>

A berillium-hidrid lánc alakú polimert képez ahol minden egyes berillium atom körül tetraéderesen négy hidrogén van. Hasonló felépítésű mint az alumínium-hidrid.

[[File:Berylliumhydrid.jpg|200px|A polimer berillium-hidrid térszerkezete]]

A vízzel lassan reagál, de a savakban gyorsan hidrolizálódik.

Reagál a trimetil-aminnal N(CH<sub>3</sub>)<sub>3</sub> dimert képez áthidaló hidridekkel.<ref name=Shepherd1969>{{Cite journal|last=Shepherd Jr.|first=Lawrence H.|coauthors=Ter Haar, G. L.; Marlett, Everett M.|title=Amine complexes of beryllium hydride|journal=Inorganic Chemistry|date=April 1969|volume=8|issue=4|pages=976–979|doi=10.1021/ic50074a051|url=http://pubs.acs.org/doi/abs/10.1021/ic50074a051|accessdate=16 October 2013|publisher=American Chemical Society|format=PDF}}</ref> A dimetil-aminnal HN(CH<sub>3</sub>)<sub>2</sub> trimer berillium-diamidot [Be(N(CH<sub>3</sub>)<sub>2</sub>)<sub>2</sub>]<sub>3</sub> és hidrogént képez.

A lítium-hidriddel és a hidrid ionnal reagálva LiBeH<sub>3</sub> és Li<sub>2</sub>BeH<sub>4</sub> képez.

==Szerkezete==
Általában amorf fehér színű szilárd anyag, de hexagonális kristályszerkezete is létezik ami nagyobb sűrűségű (~0.78 g cm<sup>−3</sup>) mint az amorf változat.<ref name="Brendel">{{cite journal | author = G. J. Brendel, E. M. Marlett, and L. M. Niebylski | year = 1978 | title = Crystalline beryllium hydride | journal = [[Inorganic Chemistry (journal)|Inorg. Chem.]] | volume = 17 | issue = 12 | pages = 3589–3592 | doi = 10.1021/ic50190a051 }}</ref> Az amorf változatból állítják elő nyomással 0,5-2,5% LiH katalizátorral.

A kristályos változatnak tércentrált ortorombos elemi cellája van.<ref>{{cite journal | author = Gordon S. Smith, Quintin C. Johnson, Deane K. Smith, D. E. Cox, Robert L. Snyder, Rong-Sheng Zhou and Allan Zalkin | year = 1988 | title = The crystal and molecular structure of beryllium hydride | journal = [[Solid State Communications]] | volume = 67 | issue = 5 | pages = 491–494 | doi = 10.1016/0038-1098(84)90168-6 }}</ref>

==Dihidroberillium==
A dihidroberillium egy rokon vegyület képlete BeH<sub>2</sub>. Szolvatálatlanul spontán autopolimerizálódik oligomerekké. Elő lehet állítani elektromos kisüléssel magas hőmérsékleten. Linerális molekula a Be-H kötés hossza 133.376 pm.<ref>{{cite journal | author = Peter F. Bernath, Alireza Shayesteh, Keith Tereszchuk, Reginald Colin | year = 2002 | title = The Vibration-Rotation Emission Spectrum of Free BeH<sub>2</sub> | journal = Science | volume = 297 | issue = 5585| pages = 1323–1324 | doi = 10.1126/science.1074580 | pmid = 12193780 }}</ref>

Elméletben a 2 kordinációs számú hidridoberillium csoport (-BeH) hidridoberilliumokat képez, mivel a dihidroberillium elektron párt donáló ligandumot tartalmazó molekulákkal egyesül:<ref name=Sharp2000>{{Cite journal|last1=Sharp|first1=Stephanie B.|last2=Gellene|first2=Gregory I.|title=σ Bond Activation by Cooperative Interaction with ''n''s<sup>2</sup> Atoms: Be + ''n'' {{Chem|H|2}}, ''n'' = 1−3|journal=The Journal of Physical Chemistry A|date=23 November 2000|volume=104|issue=46|pages=10951–10957|doi=10.1021/jp002313m|publisher=ACS Publications}}</ref>

:{{Chem|[BeH|2|]}} + L → {{Chem|[BeH|2|L]}}

Emiatt Lewis-sav karakterű. Két elektron párt tud fogadni így tetrahidroberilát(2) ({{Chem|BeH|4|2-}}) aniont képez.

==Felhasználása==
Használják rakéta üzemanyagként és moderátorként az atomreaktorokban.<ref name="Walsh">Kenneth A. Walsh: "Beryllium chemistry and processing", ASM International (2009). S. 121 ({{Google Buch|BuchID=3-GbhmSfyeYC|Seite=121}}).</ref><ref name="perry">Dale L. Perry, Sidney L. Phillips: ''Handbook of inorganic compounds''. CRC Press, 1995, ISBN 978-0-8493-8671-8, S. 62 ({{Google Buch|BuchID=0fT4wfhF1AsC|Seite=62}}).</ref>

==Források==
{{reflist}}
==Fordítás==
{{Fordítás|de|Berylliumhydrid}}

{{Fordítás|en|Beryllium hydride}}
[[Kategória:Berilliumvegyületek]]
[[Kategória:Hidridek]]
2 813

szerkesztés