„Hajtány” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
Magyarországon kezdetben a háromkerekű hajtányok terjedtek el. Ezek az egyszerű szerkezetek egy kerékpárhoz hasonlítanak; evező mozdulatokkal, kézzel-lábbal hajthatók. Az eldőlést egy támasztókerék akadályozza meg, rudazatának módosításával bármilyen nyomtávolságú pályán használhatók. Tömegük 50 kg körüli, így egy ember is a pályára tudja helyezni.
 
[[Fájl:Pályamesteri könnyű vágánygépkocsi.jpg|bélyegkép|PKVGEgy (felújított) PKVG]]
 
Motoros hajtányok nagyobb számban csak az ötvenes évektől terjedtek el vasútjainkon. Ekkor több üzem is ráállt a gyártásukra. Hasonló tervek alapján készültek normál és keskeny nyomközű változatban is. A szélvédővel is ellátott PVG-n (pályamesteri könnyű [[vágánygépkocsi]]) [[nyomtávolság]]tól függően 3-5 személy utazhat, szükség esetén pár talpfával, szerszámokkal együtt is. Hajtásukat az egykori [[Pannónia (motorkerékpár)|Pannónia motorkerékpárból]] származó 250 cm³-es T5-ös blokk végzi. A hajtányokba kerülő motorblokkokat hátrameneti fokozattal is ellátták. A motor lánc közvetítésével hajtja az első tengelyt; a megállásról szalagfékek gondoskodnak. A hajtány súlypontjában lévő kiemelő szerkezettel lehet a járművet megfordítani. A csaknem féltonnás jármű megengedett sebessége 30 km óránként, de ennek akár a duplájára is képes; szinte minden idősebb pályamesternek van valami ezzel kapcsolatos „élménye”.