„Petri Csathó Ferenc” változatai közötti eltérés

Pályafutása a [[Vasy Géza]] irodalomtörténész által ''’69-es költőnemzedék''nek nevezett „nagy generáció” egyik legígéretesebb tagjaként indult (az évszám a nagyszámú fiatal tehetséges költő egyszerre történő indulására utal, amikor „robbanásszerűen” hívták fel magukra a figyelmet).<ref>Vasy Géza: Az első évtized. In: uő (szerk.): ''Fiatal magyar költők. 1969–1978.'' Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980. 7–9. o.</ref> Szegeden a ''Tiszatáj'' szellemi műhelyéhez kötődő neves alkotók között mozgott, többek között olyan irodalmárok, esztéták, írók, költők, képzőművészek vették körül, mint [[Ilia Mihály]], [[Mocsár Gábor]], [[Grezsa Ferenc (irodalomtörténész)|Grezsa Ferenc]], [[Suki Béla]], [[Szuromi Pál]], [[Zoltánfy István]], [[Novák András]], [[Dér István]], [[Pataki Ferenc (festő)|Pataki Ferenc]], [[Veress Miklós (költő)|Veress Miklós]], [[Szepesi Attila]], [[Simai Mihály (költő)|Simai Mihály]], [[Baka István]], [[Tóth Béla (író)|Tóth Béla]], [[Rigó Béla]], [[Temesi Ferenc]].

 

Fiatalon kezdett érdeklődni az újságírói pálya iránt. Főiskolai hallgatóként írta első cikkeit a ''[[Csongrád Megyei Hírlap]]''ba, később a lap munkatársaként helyezkedett el a gazdaságpolitikai rovatnál, emellett kulturális témájú cikkeket is írt. 1973-ban [[Szolnok]]ra került, a [[Magyar Rádió]] Szolnoki Körzeti Stúdiójában dolgozott rádiós szerkesztő-műsorvezetőként. 1977-ben – [[Nikolényi István]] rovatvezető hívására – visszatért Szegedre, ekkor már nem a megyei, hanem a városi napilapnál folytatta nyomtatott sajtóbeli pályafutását a ''[[Délmagyarország]]'' kultúrrovatának újságírójaként. Kiemelkedő zsurnalisztikai tehetségét felettesei más területen is kamatoztatni kívánták, és a gazdaságpolitikai rovat vezetését bízták rá.<ref>Vecsernyés [Dlusztus] Imre: A kötet a végső szövegek ügye. ''Tiszatáj,'' 39. évf. 7. sz. 1985. július. 19–20. o.</ref> Ebben a munkakörben a ’80-as évek első felében többször is konfliktusba került a lapot irányító pártvezetéssel. 1986-ban újabb kitérő következett: [[Budapest]]re költözött, és a ''[[Vasárnapi Hírek]]'' munkatársa lett. 1989-ben ismét visszatért szülővárosába, és a ''Csongrád Megyei Hírlap'' utódjának, a ''[[Délvilág]]'' című lapnak dolgozott ismét Nikolényi István jóvoltából, aki ekkor a Délvilág főszerkesztője volt. 1990-től [[Rózsa Imre András]] főszerkesztő felkérésére elvállalta a szabadelvű szociális és kulturális folyóirat, a ''[[Külváros]]'' szerkesztőbizottságának elnöki tisztségét, és részt vett a lap szerkesztésének koordinálásában.