Főmenü megnyitása

Módosítások

nincs szerkesztési összefoglaló
 
==A vesztfáliai béke==
[[File:Anselmus-van-Hulle-Hommes-illustres MG 0428.tif|left|thumb|III. Ferdinánd]]A nagy európai háború azonban még nem ért véget, s a franciak és a svédek minden fronton a spanyol és az osztrák [[Habsburg-ház|Habsburgok]] fölé kerekedtek, azonban a hátországok mindkét táborban megelégelték az elhúzódó és igen költséges háborút. A harmincéves háborút lezáró [[vesztfáliai béke]]szerződések megkötésére [[1648]] októberében került sor [[Münster]]ben és [[Osnabrück]]ben. A Habsburgoknak el kellett ismerniük a [[Hollandia|Holland Egyesült Tartományok]] és [[Svájc]] függetlenségét, [[Svédország]] megszerezte a [[Balti-tenger]] német partvidékét, [[Franciaország]] megkapta [[Elzász]]t, [[Metz]]et és [[Verdun]]t. Az [[1555]]-ös [[augsburgi vallásbéke]] immáron kiterjedt a [[Kálvinizmus|reformátusokra]] is. A háború kirobbantásában egyedüli bűnbakká megtett [[Rajnai Palotagrófság|Pfalz]] helyett [[Bajorország]] lett a Német-római Császárság nyolcadik választófejedelemsége. Maga a császárság formálisan fennmaradt, de egységesen működő birodalomként gyakorlatilag megszűnt létezni, inkább körülbelül háromszáz kisebb-nagyobb fejedelemség laza szövetségének lehetett tekinteni. A fejedelmek jogot kaptak az önálló külpolitikára, viszont a törvényhozás és a császár külpolitikai döntései a birodalmi gyűlés jóváhagyásától függtek, ahol egyhangúlag kellett volna dönteni, ami az érdekellentétek miatt jobbára lehetetlennek bizonyult, így a birodalmi gyűlés döntésképtelenné vált.
 
A vesztfáliai békeszerződések révén a legelőnytelenebb helyzetbe maga a birodalom került, ám Ferdinánd saját országaiban nem kényszerült engedményeket tenni. Sőt, az osztrák és cseh tartományokban felszámolta a rendiséget, amellyel megvetette az [[Abszolút monarchia|abszolutizmus]] kiépítésének alapjait.
10

szerkesztés