„Földessy Margit” változatai közötti eltérés

[[Földessy Géza]] színész és színigazgató, valamint [[Komlós Juci]] színésznő egyetlen gyermeke. Hároméves volt, mikoramikor édesapja külföldre disszidált, akit csak 17 évesen látott újra viszont. A lánya ígyÍgy vélekedett róla: „Apám mindenféle értelemben rendkívüli személyiség volt. Civil és színpadi értelemben is nagyon öntörvényű pasi. Mindig azt mondtam, hogy a világ legcsodálatosabb embere, aki bárminek alkalmas, csak apának nem.”<ref>Lásd Bóta (2004: 99).</ref> Az apa szerepét anyai nagyapja, [[Komlós Vilmos]] töltötte be. „De nekem nagyapa volt az atyaúristen. Nemcsak azért, mert az édesapám külföldre távozott, hanem Vili számomra különben is minden volt. [...] Kezdetektől a mindenem volt, az öltöztetőnőm, a barátnőm, és persze a nagyapám, szóval tényleg mindenem.”<ref>Lásd Bóta (2004:97–99).</ref> Már kisgyermekként szerepelt a filmvásznon, az [[1953]]-ban bemutatott és [[Keleti Márton]] rendezte ''[[Ifjú szívvel]]'' című filmben, melyben olyan nagyságok voltak a partnerei, mint pl. [[Gózon Gyula]], [[Soós Imre]], [[Latabár Kálmán]], [[Ferrari Violetta]], [[Bessenyei Ferenc]], [[Alfonzó]]. Ekkor még ''Földesi Margitka'' néven szerepelt a stáblistán.<ref>[http://www.imdb.com/title/tt0172583/fullcredits#cast IMDb/Ifjú szívvel] (Hozzáférés: 2015. február 2.)</ref> Az ugyancsak [[Keleti Márton]] rendezte [[1959]]-es ''Pár lépés a határ'' című filmben is olyan színészóriásokkal játszott együtt, mint pl. [[Agárdy Gábor]], [[Makláry Zoltán]], [[Kiss Manyi]], [[Bánhidi László]], [[Gobbi Hilda]], [[Várkonyi Zoltán]]. Földessy Margit így gondol vissza a forgatásra: „Nem is emlékszem a filmek történeteire. Arra viszont nagyon emlékszem, amikor egy filmben [[Várkonyi Zoltán]]nak meg kellett pofoznia. Vallatták azt a kislányt, akit én játszottam, hogy árulja el az ellenállókat. Ekörül a jelenet körül nagy cirkusz volt, mert Várkonyi nem akart megpofozni, én sem akartam, hogy megpofozzon. Ez a Pár lépés a határ című filmben történt. Végül egy büdös nagy pofont kaptam. [...] Beígérték, kapok egy csomó csokoládét, ha ezt kibírom. Mondtam, hogy az nem kell, köszönöm, mert van otthon. Végül amikor megkaptam a pofont, szegény jó Várkonyi magától fölvásárolta a filmgyár valamennyi fellelhető csokoládéját. Iszonyúan bőgtem ugyanis”<ref>Lásd Bóta (2004: 102).</ref>

A fellépései miatt édesanyja kevesebb időt tudott fordítani rá, amit nehezen viselt, mégha gyakran bent volt is a színházban édesanyjával. Ezt így összegzi: „Én nagy anyaváró voltam. Sokszor arról szóltak napjaim, hogy vártam, mikor jön haza az édesanyám. Nagyon vártam. Aztán amikor cseperedtem, az volt a megoldás, hogy beültem az ő színházába is, így sokszor ültem a József Attila Színházban is. [...] egy időben féltékeny voltam a színházra. Akkoriban nem kérdeztem, miért nem foglalkozik velem, tudtam, hogy anya dolgozik. És vágyódtam arra, hogy többet legyünk együtt. Ennek nem kis része van abban, hogy amikor az én kisfiam a világra jött, döntési helyzetbe kerültem, és nem a színházat választottam.”<ref>Lásd Bóta (2004: 102–105).</ref>

Csak 17 évesen találkozott újra édesapjával., Hozzáamikor utazottkiutazott kihozzá, de hazajött. Az apjához való kapcsolatáról ezt mondja: „Akkor én túlzottan udvariasan viselkedtem vele. Tizenhét éves koromban disszidáltatni akartak hozzá, de én voltam az a ritka példány, aki hazadisszidált. Mindenki sírt a pályaudvaron, elbúcsúztattak, én meg hazajöttem. Igazából apám akkor talált meg engem, amikor úgy érezte, hogy valaki leszek. Amíg minden zűrzavaros volt körülöttem, mint egy fiatal, útkereső ember előtt, addig nem figyelt rám. Amikor bizonyossá vált, hogy valamennyire büszkének lehet rám lenni, akkor megtalált, és aztán amíg élt, meg is maradt a kapcsolatunk. Én fejet hajtottam ez előtt, mert azt gondoltam, hogy ennek így kell lennie.”<ref>Lásd Bóta (2004: 99).</ref>