„Hajdúdorogi főegyházmegye” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
71. sor:
Az unió fenntartását azonban nemcsak az ortodox papság nehezítette meg, hanem a testvéri római katolikus egyház is. 1747. május 8-án [[Barkóczy Ferenc (érsek)|Barkóczy Ferenc]], egri püspök levélben tudatta a görögkatolikus püspökkel, hogy rangban felette áll, emiatt a papjai által szedett jövedelmek felett is ő rendelkezik. Később a római egyház gyakorlatával összhangban Barkóczy ''rituális püspökének'' nevezte ki az Ungvárott székelő püspököt, akinek hitbeli támogatást kellett nyújtania a görögkatolikusoknak, viszont semmilyen püspöki jogkörrel nem rendelkezhetett.{{refhely|B. Papp, 1996|16. o.}} A latin egyház befolyását természetesen a bizánci rítusú püspök elutasította, és panasszal fordult a királyi udvarhoz. A hívek, az ortodox propagandának is köszönhetően, ezt a folyamatot szertartásaik latinosításának érezték, emiatt sok helyen az unió is veszélybe került. Hajdúdorogon 1765. július 21-én titkos megbeszélést hívtak össze, ahol elhatározták, hogy elhagyják az uniót, és a [[karlóca]]i metropolitát ismerik el vallási vezetőjüknek. A gyűlés közvetlen kiváltó oka az volt, hogy május 2-án megjelent egy királyi rendelet, miszerint össze kellett írni a Magyar Királyság nem egyesült, ortodox parókiáit. Ezt az ortodox egyház igyekezett úgy közvetíteni a görögkatolikus hívek felé, hogy elérkezett a választás ideje: vagy magyar nyelven megmaradnak korábbi vallásuk mellett, vagy elfogadják a római pápát, és akkor az egri püspök hatalmában ellatinosodnak.{{refhely|Grigássy, 1913|26. o.}}{{refhely|B. Papp, 1996|16. o.}} A dorogiak küldöttséget küldtek a karlócai metropolitához, sőt kijelentették, hogy hitüket fegyverrel is meg fogják védeni. A legnépesebb görögkatolikus parókia lázongása [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] udvarában is felmerült. A királynő utasítására egy bizottság érkezett a hajdú településre, hogy kivizsgálja, és elfojtsa a skizmatikus mozgalmat; illetve letörje az Árdánházy Demeter által vezetett fegyveres felkelést. A dorogi konfliktus rámutatott arra, hogy az unió fennmaradása a tét az egri és a munkácsi püspök vitájában. Emiatt Mária Terézia, a Szentszékkel egyeztetve, 1771-ben létrehozta az önálló [[Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye|Munkácsi Egyházmegyét]], ahova több magyar ajkú görögkatolikus egyházközség, köztük Hajdúdorog is be lett osztva.{{refhely|B. Papp, 1996|16. o.}}
 
Az önálló püspökség megalapítása nagy előrelépést jelentett az unió megszilárdításában. [[De Camillis János József]] püspök idején, a 18. század elején, még arról lehetett értesülni, hogy a hajdúdorogi asszonyok a görögkatolikus vallás elfogadása mellett, azért mégis átmentek [[Tokaj]]ba, hogy az ottani ortodox papnál gyónjanak.{{refhely|Grigássy, 1913|35. o.}} Ez a Munkácsi Egyházmegye hivatalos felállítása után már fel sem merült. Ugyanakkor magyar nyelvű görögkatolikusokról még ekkoriban sincs írásos emlék. 1773-ban a királynő egy bizottságot állíttatott fel a bizánci rítusú szerkönyvek egységesítésére és kiadására. A bizottságban helyet foglalt a királyság akkor létező három görögkatolikus püspöke, a szvindici avagy márcsai, a fogarasi és a munkácsi püspök. Viszont az ő megbeszéléseiken sem merült fel magyar nyelvű kiadványok előkészítése.{{refhely|Grigássy, 1913|27-28. o.}} Pedig az első magyar fordítású egyházi énekek akkor már majdnem egy évszázada léteztek. Az első ismert magyar nyelvű énekfordítás 1693-ban készült, amelyet ''Izaiás'', Debrecen parókusa készített, elsősorban azért, hogy a nyelvi különbségek miatt a magyar ajkú hívek ne hagyják el az uniót.{{refhely|B. Papp, 1996|15. o.}} A 18. század végére, a stabil görögkatolikus püspökség megalakulásával azonban más tényezők váltak a magyar nyelv oltárra emelésének mozgatórugóivá. Egyrészt érdemes megemlíteni a rituális irigységet, elsősorban a román nemzeti nyelvű misézés miatt; másrészt pedig a nemzeti ébredést, amelyet [[II. József magyar király|II. József]] abszolutisztikus uralkodása, és [[II. József nyelvrendelete|nyelvrendelete]] váltottcsak kimég jobban kiszélesített.{{refhely|Grigássy, 1913|41-42. o.}}{{refhely|Véghseő, 2012|7. o.}}
[[Kép:Bacsinszky András.jpg|thumb|left|250px|[[Bacsinszky András]]]]
Ehhez még hozzá kell tenni, hogy a katolikus egyház sem képviselt egységes álláspontot egy új liturgikus nyelv kialakításánál. Az oltári nyelv ügye a legnagyobb magyar görögkatolikus parókián, Hajdúdorogon kezdett kibontakozni. 1760-ban a nagyszombati szeminárium befejeztével segédlelkészként Hajdúdorogra került [[Bacsinszky András]], aki 1763-ban Szabados György parókus munkácsi áthelyezésével átvette a dorogi parókia irányítását, sőt pár éven belül szabolcsi főesperes lett.{{refhely|Udvari, 1997|139. o.}} Bacsinszky Dorogon, testközelből élte át az 1765-ös skizmatikus mozgalmat. Ez egyrészt elkötelezetté tette őt a független egyházmegye létrehozásáért, másrészt mély belátást nyertnyerhetett a magyar nyelvű görögkatolikusok problémáiba. Minden tekintélyével igyekezett ezt a két célt szolgálni. 1764-ben Bacsinszky fektette le a mai [[hajdúdorogi székesegyház]] alapkövét, elismerte a magyar liturgia szükségességét, és maga kezdett magyarra fordítani liturgikus szövegeket és énekeket. A kéziratban fennmaradt fordításokra nem kért felsőbb engedélyt, mert úgy vélte, hogy a bizánci rítusban mindenkinek joga van saját nyelvén hallgatni a szent liturgiát.{{refhely|B. Papp, 1996|17. o.}}{{refhely|Udvari, 1997|139. o.}} Igaz, a fordításokat Bacsinszky még csak ritkán használta fel a szertartásokon.{{refhely|Grigássy, 1913|37. o.}} A dorogi parókus 1768-ban az első munkácsi káptalan tagja lett, majd ő vezette a Munkácsi Egyházmegye megalakulásáról szóló tárgyalásokat Bécsben. Végül Bacsinszky Andrást 1772. augusztus 5-én munkácsi püspöknek nevezték ki.{{refhely|Udvari, 1997|139. o.}}{{refhely|B. Papp, 1996|17. o.}} Hajdúdorogon kitörő örömmel fogadták a püspöki beiktatás hírét, hiszen a püspöki trónon is a magyar liturgia támogatóját tudhatták. Bacsinszky nem is okozott csalódást. Engedélyezte, sőt bátorította a magyar fordításokat, a papok pedig a magyart is használhatták a szertartásokon.{{refhely|Farkas, 1896|12. o.}} 1790. december 17-én ''Kopcsay János'' dorogi parókus magyarul végezte [[II. Lipót magyar király|II. Lipót]] koronázási ünnepi miséjét.{{refhely|B. Papp, 1996|20. o.}} 1793-ban a hajdúdorogi születésű ''Krucsay Mihály'' gálszécsi parókus elkészítette [[Aranyszájú Szent János]] liturgiájának magyar fordítását, amelyet 1795-ben ''Kritsfalusy György'', ungvári tanár is elkészített Bacsinszky András születésnapi ajándéka gyanánt. Ez utóbbi fordítás terjedt el jobban, és a magyar nyelvű bizánci liturgia alapjává vált.{{refhely|B. Papp, 1996|18. o.}}{{refhely|Farkas, 1896|13. o.}}{{refhely|Véghseő, 2012|7. o.}}{{refhely|Schematizmus, 1982|22. o.}}{{refhely|Pirigyi, 1990|83. o.}}{{refhely|Grigássy, 1913|38-40. o.}}
 
Bacsinszky után több Dorogon szolgáló parókus került püspöki székbe. 1793-ban például [[Tarkovics Gergely]], későbbi eperjesi püspök irányította a dorogi parókiát, akit [[Pócsy Elek]], későbbi munkácsi püspök követett 1798-ban.{{refhely|Udvari, 1997|144. o.}}{{refhely|B. Papp, 1996|18. o.}} Önmagában ez is jól mutatja Hajdúdorog súlyát a magyar nyelvű bizánci liturgia ügyében. A város parókusai, később elöljárói is fontos szerepet játszottak a magyar szertartásnyelvért induló hajdúdorogi mozgalom kialakulásában. A mozgalom tehát nem igazán a nép mozgalma volt, inkább az értelmiségi körök kezdeményezték. Ezt támasztja alá az a korabeli leírás is, hogy sok egyszerű ember attól tartott, hogy a magyar nyelv nem is oltárra való, Isten azt meg sem érti.{{refhely|Grigássy, 1913|43. o.}}{{refhely|Pirigyi, 1990|84. o.}} Az egyre jobban terjedő magyar nyelvű fordítások híre Esztergomba is eljutott. A prímás még Bacsinszky idejében megtiltotta a magyar nyelv liturgikus használatát, és közölte, hogy egy új nyelvet csak a pápa emelhet az oltárra.{{refhely|Farkas, 1896|13. o.}} Ennek a tiltásnak a hátterében valószínűleg az is állhatott, hogy a Szentszék korábban csak olyan nyelveket ismert el liturgikus nyelvnek, amelyeknek hátországában többségében nem katolikus hívek éltek. Magyarországon azonban nem ez volt a helyzet, és Esztergom kifejezetten tartott attól, hogy a magyar nyelvű bizánci szertartások vonzóak lehetnek a latin misét hallgató római katolikus magyarok számára.{{refhely|Szabó, 1913|14. o.}}