Főmenü megnyitása

Módosítások

a
[[Fájl:Grab rimsky-korsakow.JPG|180px|bélyegkép|Rimszkij-Korszakov sírja a Novogyevicsi kolostor temetőjében]]
=== Esztétikája ===
Rimszkij-Korszakov művészetének jellemző vonásai a szépség, a természet és a nép kultusza. Természetkultusza a [[romantika]] és [[Bartók Béla (zeneszerző)|Bartók]] szemlélete között áll. Művészetének romantikus vonásai közé tartozik a természet gyakran titokzatos, kiismerhetetlen, sőt gonosz erőként való ábrázolása, de ugyanakkor gyakran a természet a szépség forrása is számára. S ebben különbözik Rimszkij-Korszakov a természethez való menekülés szokványos romantikus magatartásától, mert nem egy távoli és külön erre a célra idealizált természethez menekül, hanem a valósághoz; nem a jóhoz vagy gonoszhoz, hanem az objektívhez, reálishoz. Kifejezi azt az igényt, azt a vágyat, sőt azt a lehetőséget, hogy a természet alapján kell élni. Ez a kifejezés ugyan gyakran – mint legvilágosabban a ''[[Hópelyhecske|Hópelyhecskében]]'' – [[Utópia|utópisztikus]], de elementaritása felülemeli a vérszegény utópiákon. Rimszkij-Korszakov természete pazar és pompás világ. Gyakran kiismerhetetlen és gonosz, de néha az ember is az. Gyakran békés és idillikus, de az ember is tud ilyen lenni. Más, mint az ember és mégis ugyanaz, lényegük egy. Ezért nem nevezhető kategorikusan romantikusnak, mert meghaladja a romantikára jellemző hasadást, és előkészíti az utat az új művészet természetszemlélete számára.<ref>{{opcit|n=Feuer|o=86-90}}</ref>
 
Népiessége nem olyan forradalmi és pregnáns, mint [[Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij|Muszorgszkijé]]. De Rimszkij-Korszakov népe is valóságos nép: legidillikusabb operai jelenetein is keresztülsüt a valóság. Az a népiség jelenik meg az ő művészetében is, amelyet az orosz forradalmárok elméletileg is megfogalmaztak a [[szlavjanofilizmus|szlavofilek]] népiességével szemben. Eszerint nem a provinciális, elmaradt vonások [[Naturalizmus (művészet)|naturalisztikus]] részletezése teszi a népiességet, hanem a valóság feltárása, a [[Realizmus (művészet)|realizmus]] és a nép ügyének vállalása. Rimszkij-Korszakovnál ezeket a vonásokat sokszor eltakarja a romantikus népiesség, de végső soron mindig kitartott elvei mellett. A 20. század művészetében radikálisan kettévált ez az út. Az egyik a népiség tagadásához vezetett, abból kiindulva, hogy a romantikus népiesség illúzió volt csupán. A másik út (például Bartóké) viszont az illúziókkal szemben a valóságos népet kereste. Rimszkij-Korszakov, ha nem is ment végig ezen az úton, de elindult rajta.<ref>{{opcit|n=Feuer|o=91-95}}</ref>
=== Stílusa ===
 
Zenei stílusának egyik alapvető jellegzetessége népiessége, ami esztétikai elveiből következik. Ez azonban még nem tudományosan megalapozott, rendszerezett népiesség, mint például [[Bartók Béla (zeneszerző)|Bartóknál]], hanem az [[orosz ötök]] csoportosulásának egyik alapvető törekvése, az orosz népzene felkarolása. Rimszkij-Korszakovnál a folklorisztikus elemek két forrásból származnak: az orosz népzenéből, és kiegészítőként más népek zenéjéből, főként egzotikus (keleti), vagy szokatlan, különös (spanyol) színezettel. A hiteles parasztművészet mellett megjelenik nála az orosz [[Románc (zenei műfaj)|románc]] hangja is. Ezt a jellegzetesen városias, szentimentális orosz dalforma leginkább a múlt századbeli népies magyar [[műdal]]lal állítható párhuzamba. Rimszkij-Korszakov kora még nem választotta el a zenei köztudatban a paraszti népzenét a városi népies műdaltól. Rimszkij-Korszakov népiessége [[Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij|Muszorgszkij]] és [[Pjotr Iljics Csajkovszkij|Csajkovszkij]] művészete között áll: nem hatolt le annyira a népművészet legősibb rétegeihez, mint az előbbi, de nem is élt az orosz románc érzelmességével, mint az utóbbi. Ő maga is gyűjtött, rendszerezett és kiadott népdalokat. Operáiban helyenként hangról hangra idézi őket (kísérettel), helyenként átdolgozva, de gyakran maga komponál olyan dallamokat, amelyek a népművészet stílusát követik, és szellemükben rokonok.<ref>{{opcit|n=Feuer|o=148-154}}</ref>
 
Rimszkij-Korszakov zenei stílusára nemcsak azok a tulajdonságok jellemzőek, amelyek a hagyományokhoz kötik, hanem azok is, amelyekkel újat alkotott. Ezek a zenei, elsősorban harmóniai újítások egybeesnek az európai zene fejlődési vonalával: a 20. század második felében egyre szűkebbnek bizonyultak a hagyományos értelemben vett tonalitás keretei, s a zeneszerzők a legkülönfélébb módokon igyekeztek tágítani, sőt szétfeszíteni ezt a keretet. A [[Kromatikus hangsor|kromatika]] túlburjánzása, a szokatlan harmóniafűzések, a hagyományostól eltérő akkordok (bővített [[Akkord|hármashangzat]], új típusú alterált [[akkord]]ok stb.) megjelenése mind ezt a folyamatot jelzik. Rimszkij-Korszakov zenetörténeti jelentősége éppen abban áll, hogy felismerte a harmóniai fejlődés lehetőségeit, és az elsők között igyekezett kihasználni. Innen ered természetfestő színeinek furcsa lebegése, s jellemzőerejének meglepő modernsége. Zenei újításai nemcsak a harmónia területére korlátozódnak, a melódia világában is új utakra törekedett: a [[Dúr hangsor|dúr]] és [[Moll hangsor|moll]] egyeduralmával szemben új hangnemeket keresett és alkalmazott.<ref>{{opcit|n=Feuer|o=154-162}}</ref>
289 663

szerkesztés