„Féregjárat” változatai közötti eltérés

Az 1960-as években [[John Archibald Wheeler]] és [[Robert Fuller]] 1960-as évekbeli számításai szerint a féreglyuk olyan gyorsan omlik össze, hogy azon még a fénysugár sem hatolhatna át.

A Világegyetemben érvényesül a Heisenberg-féle [[határozatlansági reláció]] (vákuumfluktuáció). A vákuumot úgynevezett kvantumhab tölti ki, amelyben féreglyukak ugorhatnak elő a semmiből, majd tűnnek el. Ezek az úgynevezett kvantum-féreglyukakkvantumféreglyukak kicsik és instabilak. Féreglyuk létrehozásához negatív energia szükséges, mivel a pozitív energia mindig pozitív térgörbületet hoz létre. A negatív térgörbület körülbelül a háromdimenziós ''nyeregfelülethez'' hasonlítható. Nagyméretű és stabil féreglyuk létrehozásához a szükséges negatív energiasűrűségre 5{{e|36}} N/m² adódik, nagyjából ekkora a nyomás egy nagy tömegű [[neutroncsillag]] magjában. Emellett kell még hozzá a [[Jupiter]] tömegének legalább 71%-a. A stabilitás problémája ezzel még mindig nem megoldott.

A féreglyukak mindenhol megtalálható rések az idöben, térben. Megnyujtásuk esetén a stabilizálás nem megoldható a gerjedések miatt. A megnyujtott féreglyuk sugárzást nyelne el mindkét oldalánál, és ez az elnyelődés folyamatosan erősödne, mégmíg a féreglyuk össze nem omlana.

Az általunk ismert anyag pozitív energiával rendelkezik. Ezért a téridőben pozitív görbület jön létre. A féregjáratokhoz viszont negatív görbületű térrészre van szükség, tehát negatív energiára. A [[gravitáció]] (pozitív téridő-görbülettéridőgörbület) vonzza a negatív energiát. A [[kvantummechanika]] határozatlansági relációja kimondja, hogy minden energia ingadozik. Ez a negatív energiára is igaz, így a [[Casimir-effektus]] során az [[atom]] belsejében létrejövő virtuális, ellentétes töltésű részecskepárok a képződésükhöz szükséges energiát a [[vákuum]]tól kölcsönzik. Megszületésük pillanatában [[annihiláció]] révén megsemmisülnek. A kvantum-féreglyukakkvantumféreglyukak létrejöttéhez szükséges negatív energia, így energia szabadul fel. Ha ezen vákuumfluktuációk idejét kicsit meghosszabbíthatnánk, akkor a vákuum energiasűrűségét e nullenergia-szint alá juttatnánk, és így egy negatív energiasűrűségű mezőt hoznánk létre.