Főmenü megnyitása

Módosítások

Az önálló püspökség megalapítása nagy előrelépést jelentett az unió megszilárdításában. [[De Camillis János József]] püspök idején, a 18. század elején, még arról lehetett értesülni, hogy a hajdúdorogi asszonyok a görögkatolikus vallás elfogadása mellett, azért mégis átmentek [[Tokaj]]ba, hogy az ottani ortodox papnál gyónjanak.{{refhely|Grigássy, 1913|35. o.}} Ez a Munkácsi Egyházmegye hivatalos felállítása után már fel sem merült. Ugyanakkor magyar nyelvű görögkatolikusokról még ekkoriban sincs írásos emlék. 1773-ban a királynő egy bizottságot állíttatott fel a bizánci rítusú szerkönyvek egységesítésére és kiadására. A bizottságban helyet foglalt a királyság akkor létező három görögkatolikus püspöke, a szvindici avagy márcsai, a fogarasi és a munkácsi püspök. Viszont az ő megbeszéléseiken sem merült fel magyar nyelvű kiadványok előkészítése.{{refhely|Grigássy, 1913|27-28. o.}} Pedig az első magyar fordítású egyházi énekek akkor már majdnem egy évszázada léteztek. Az első ismert magyar nyelvű énekfordítás 1693-ban készült, amelyet ''Izaiás'', Debrecen parókusa készített, elsősorban azért, hogy a nyelvi különbségek miatt a magyar ajkú hívek ne hagyják el az uniót.{{refhely|B. Papp, 1996|15. o.}} A 18. század végére, a stabil görögkatolikus püspökség megalakulásával azonban más tényezők váltak a magyar nyelv oltárra emelésének mozgatórugóivá. Egyrészt érdemes megemlíteni a rituális irigységet, elsősorban a román nemzeti nyelvű misézés miatt; másrészt pedig a nemzeti ébredést, amelyet [[II. József magyar király|II. József]] abszolutisztikus uralkodása, és [[II. József nyelvrendelete|nyelvrendelete]] csak még jobban kiszélesített.{{refhely|Grigássy, 1913|41-42. o.}}{{refhely|Véghseő, 2012|7. o.}}
[[Kép:Bacsinszky András.jpg|thumb|left|250px|[[Bacsinszky András]]]]
Ehhez még hozzá kell tenni, hogy a katolikus egyház sem képviselt egységes álláspontot egy új liturgikus nyelv kialakításánál. Az oltári nyelv ügye a legnagyobb magyar görögkatolikus parókián, Hajdúdorogon kezdett kibontakozni. 1760-ban a nagyszombati szeminárium befejeztével segédlelkészként Hajdúdorogra került [[Bacsinszky András]], aki 1763-ban Szabados György parókus munkácsi áthelyezésével átvette a dorogi parókia irányítását, sőt pár éven belül szabolcsi főesperes lett.{{refhely|Udvari, 1997|139. o.}} Bacsinszky Dorogon, testközelből élte át az 1765-ös skizmatikus mozgalmat. Ez egyrészt elkötelezetté tette őt a független egyházmegye létrehozásáért, másrészt mély belátást nyerhetett a magyar nyelvű görögkatolikusok problémáiba. 1764-ben Bacsinszky fektette le a mai [[hajdúdorogi székesegyház]] alapkövét, elismerte a magyar liturgia szükségességét, és maga kezdett magyarra fordítani liturgikus szövegeket és énekeket. A kéziratban fennmaradt fordításokra nem kért felsőbb engedélyt, mert úgy vélte, hogy a bizánci rítusban mindenkinek joga van saját nyelvén hallgatni a szent liturgiát.{{refhely|B. Papp, 1996|17. o.}}{{refhely|Udvari, 1997|139. o.}} Igaz, a fordításokat Bacsinszky még csak ritkán használta fel a szertartásokon.{{refhely|Grigássy, 1913|37. o.}} A dorogi parókus 1768-ban az első munkácsi káptalan tagja lett, majd ő vezette a Munkácsi Egyházmegye megalakulásáról szóló tárgyalásokat Bécsben. Végül Bacsinszky Andrást 1772. augusztus 5-én munkácsi püspöknek nevezték ki.{{refhely|Udvari, 1997|139. o.}}{{refhely|B. Papp, 1996|17. o.}} Hajdúdorogon kitörő örömmel fogadták a püspöki beiktatás hírét, hiszen a püspöki trónon is a magyar liturgia támogatóját tudhatták. Bacsinszky nem is okozott csalódást. Engedélyezte, sőt bátorította a magyar fordításokat, a papok pedig a magyart is használhatták a szertartásokon.{{refhely|Farkas, 1896|12. o.}} 1790. december 17-én ''Kopcsay János'' dorogi parókus magyarul végezteprédikált, és néhány magyar imát és éneket is belefűzött [[II. Lipót magyar király|II. Lipót]] koronázási ünnepi miséjétmiséjébe.{{refhely|B. Papp, 1996|20. o.}} 1793-ban a hajdúdorogi születésű ''Krucsay Mihály'' gálszécsi parókus elkészítette [[Aranyszájú Szent János]] liturgiájának magyar fordítását, amelyet 1795-ben ''Kritsfalusy György'', ungvári tanár is elkészített Bacsinszky András születésnapi ajándéka gyanánt. Ez utóbbi fordítás terjedt el jobban, és a magyar nyelvű bizánci liturgia alapjává vált.{{refhely|B. Papp, 1996|18. o.}}{{refhely|Farkas, 1896|13. o.}}{{refhely|Véghseő, 2012|7. o.}}{{refhely|Schematizmus, 1982|22. o.}}{{refhely|Pirigyi, 1990|83. o.}}{{refhely|Grigássy, 1913|38-40. o.}}
 
Bacsinszky után több Dorogon szolgáló parókus került püspöki székbe. 1793-ban például [[Tarkovics Gergely]], későbbi eperjesi püspök irányította a dorogi parókiát, akit [[Pócsy Elek]], későbbi munkácsi püspök követett 1798-ban.{{refhely|Udvari, 1997|144. o.}}{{refhely|B. Papp, 1996|18. o.}} Önmagában ez is jól mutatja Hajdúdorog súlyát a magyar nyelvű bizánci liturgia ügyében. A város parókusai, később elöljárói is fontos szerepet játszottak a magyar szertartásnyelvért induló hajdúdorogi mozgalom kialakulásában. A mozgalom tehát nem igazán a nép mozgalma volt, inkább az értelmiségi körök kezdeményezték. Ezt támasztja alá az a korabeli leírás is, hogy sok egyszerű ember attól tartott, hogy a magyar nyelv nem is oltárra való, Isten azt meg sem érti.{{refhely|Grigássy, 1913|43. o.}}{{refhely|Pirigyi, 1990|84. o.}} Az egyre jobban terjedő magyar nyelvű fordítások híre Esztergomba is eljutott. A prímás még Bacsinszky idejében megtiltotta a magyar nyelv liturgikus használatát, és közölte, hogy egy új nyelvet csak a pápa emelhet az oltárra.{{refhely|Farkas, 1896|13. o.}} Ennek a tiltásnak a hátterében valószínűleg az is állhatott, hogy a Szentszék korábban csak olyan nyelveket ismert el liturgikus nyelvnek, amelyeknek hátországában többségében nem katolikus hívek éltek. Magyarországon azonban nem ez volt a helyzet, és Esztergom kifejezetten tartott attól, hogy a magyar nyelvű bizánci szertartások vonzóak lehetnek a latin misét hallgató római katolikus magyarok számára.{{refhely|Szabó, 1913|14. o.}}
 
{{Idézet 3|Megtörtént dolog az, hogy a magyarnak oroszul miséztek, oláhul énekeltek, s még, ha az éneklésznek kedve kerekedett, ráadásul az agiószt görögül is elorhangozta, s a szegény magyar jött ki a templomból azon meggyőződésben, hogy Istenével jól végezte dolgát, mert hiszen a pap és éneklész annyi idegen nyelven énekelt hozzá, miszerint lehetetlen, hogy vagy az egyiket vagy a másikat meg ne hallgassa, vallásos vigasztalását csak abban találván fel, hogy az egyházi szószékből legalább saját nyelvén szóltak hozzá.|Farkas Lajos{{refhely|Farkas, 1896|12. o.}}|100%|left|rquote=1}}
 
A fenti idézet Hajdúdorog főhadnagyától, Farkas Lajostól származik, és jól mutatja azt a nyelvi káoszt, ami a magyar nyelv szertartásokba való beszivárgásának idején állt fenn. Az is jól kivehető az idézetből, hogy a prímás tiltásának sem volt visszatartó ereje. Hajdúdorog tanácsa 1792 májusában még elrendelte, hogy az iskolában románul és ószlávul is oktassák a gyerekeket, hogy a misét jobban érthessék.{{refhely|Pirigyi, 1990|84. o.}} Ugyanakkor Kopcsay parókus már 10 évvel korábban felvetette, hogy a város román és ószláv parókiáit egyesíteni kellene, mivel Hajdúdorogon nem beszélte ezeket a nyelveket senki, így egy idegen nyelvű parókia is elegendő lenne.{{refhely|Pirigyi, 1990|84. o.}}{{refhely|B. Papp, 1996|19. o.}} A magyar egyházi nyelv mellett tehát úgy tűnik elsősorban a parókusok álltak ki. A város tanácsa eleinte szóban támogatta és elismerte a magyarosítás fontosságát, de hivatalosan igyekezett megfelelni a prímás és a munkácsi püspök előírásainak. A magyar nyelvű énekek és imák azonban egyre sokasodtak, és népszerűek is voltak. Az 1840-es évekre több egyházközségben is teljesen magyarul miséztek felsőbb jóváhagyás, vagy egyházi szabályok átgondolása nélkül.{{refhely|Grigássy, 1913|43. o.}} Hajdúdorog vezetői 1821-ben végül a román parókia megszűntetése mellett döntöttek, ezzel egy időben a román nyelv oktatását is befejezték az iskolában.{{refhely|Pirigyi, 1990|84. o.}}{{refhely|B. Papp, 1996|19. o.}}
 
=== Az egyházmegye megalapítása ===