„Örökös főispán” változatai közötti eltérés

a
apró javítás
(Ékezetes és kétjegyű magyar betűk feloldásához nem kell többé DEFAULTSORT, lásd WP:DEFSORT)
a (apró javítás)
[[I. Mátyás magyar király|I. Mátyás]] kezdett egyes [[báró]]i családoknak birtok helyett „örökös”, pontosabban '''örökletes főispán'''i (''haereditarius'') hivatalt adományozni. Mivel a magyar ispáni tisztség a frank grófi tisztség megfelelője volt, az örökletes ispáni tisztség német mintára – ahol a gróf már örökletes cím volt ekkor – magyar grófi címmé alakult. <ref name="Fogalomtár"/>
 
[[Bronisław Komorowski]] lengyel elnök őse is Mátyástól kapta az árvai és liptói örökletes főispánságot, s ez alapján később [[Lengyelország]]ban grófként ismerték el őket. A [[16. század]]tól tól a [[Habsburg-ház|Habsburg]]-uralkodók is folytatták a korábbi hagyományt, azonban a tényleges hivatalba lépéshez királyi kinevezésre is szükség volt. Egyes esetekben az uralkodó szabadon választhatott az adott család tagjai közül, vagy maga a család döntött, más esetekben meghatározott rend szerint öröklődött a cím (pl. [[primogenitúra]], [[szeniorátus]]). Amennyiben a cím viselője kiskorú volt, vagy más okból nem tölthette be ténylegesen a főispáni hivatalt, helyette főispáni jogkörrel rendelkező adminisztrátort neveztek ki. A hivatalt ténylegesen viselő jogosultat örökös és valóságos főispánnak nevezték.
 
A [[18. század]]ban a nádoron kívül 9 egyházi örökös és 14 (16