„Hajdúdorogi főegyházmegye” változatai közötti eltérés

A 19. században a görögkatolikus magyarok számára fontos volt nemzeti gyökerük bizonyítása. Emiatt önazonosságuk megfogalmazásakor önmagukat az Árpád-kori bizánci keresztény magyarok leszármazottaiként határozták meg.{{refhely|Véghseő, 2010}} A korai magyar kereszténység idejében már az is kérdéses, hogy vajon a [[magyar nyelv]] egyáltalán lehetett-e a szertartások nyelve. Arra pedig végképp nincsen bizonyíték, hogy amennyiben valóban létezett egy liturgikus magyar nyelv, akkor az fennmaradhatott-e a 17. századig, vagyis lehet-e folytonosság a korai bizánci rítus nyelve és a magyar görögkatolikusok liturgikus nyelve között.{{refhely|Grigássy, 1913|7-8. o.}}
 
Mindenesetre az ismert, hogy [[Bulcsú harka|Bulcsú]] és [[Gyula (méltóság)|Gyula]], majd később [[Ajtony vezér|Ajtony]] is [[Konstantinápoly]]ban keresztelkedtek meg. Térítőket és szerzeteseket hoztak magukkal, akik több kolostort alapítottak, innen térítették a pogány magyarokat.{{refhely|Ivánka, 1942|26. o.}} A görög szerzetesek mellett elképzelhető, hogy magyarok is szolgáltak, akik saját nyelvükre fordíthattak több szent szöveget is.{{refhely|B. Papp, 1996|12. o.|azonos=BP96}} Ez azonban még 1054 előtt, a [[nagy egyházszakadás]] előtt történt, vagyis különböző rítusokról ekkor még nincs értelme beszélni. [[Imre magyar király|Imre királyunk]] 1204-ben egy önálló, de Róma elsőbbségét elfogadó görög püspökség felállítását kérte [[III. Ince pápa|III. Ince pápától]].{{refhely|B. Papp, 1996|12. o.azonos=BP96}} Ez azonban [[Keresztes_háborúk#IV._keresztes_hadj.C3.A1rat.2C_vagy_latin_h.C3.A1bor.C3.BA_.281202.E2.80.931204.29|Konstantinápoly 1204-es ostromával]] teljesen ellehetetlenült. Az ostrommal a latin egyház kíméletlen támadást indított a keleti kereszténység ellen.{{refhely|Ivánka, 1942|27. o.}} Róma harca a „keleti eretnekség” ellen véget vetett a magyarországi bizánci szerzetesrendeknek is. 1221-re alig pár keleti kolostor maradt fenn Magyarország területén.{{refhely|Ivánka, 1942|28. o.}} Közben a megerősödő Bulgária vette át Bizánc vezető vallási szerepét a keleti kereszténységben. A megmaradt magyar kolostorokat is a bolgár [[Veliko Tarnovo|Tarnovóból]] irányították. Ekkor terjedhetett el a magyar kolostorokban is az egyházi szláv nyelv.{{refhely|Ivánka, 1942|31. o.}} A magyar uralkodók a katolikus hitet tették államvallássá, és idővel a bizánci szertartású magyarok teljesen elveszítették egyházszervezetüket. A török időkben a betelepülő szerbek, románok és rutének hozták magukkal saját szervezetüket és püspökeiket, amelyet a magyar uralkodók is elfogadtak a telepítés sikere érdekében. A magyar híveknek tehát nem volt más választásuk, mint ezekhez az új, idegen egyházakhoz csatlakozni.{{refhely|Ivánka, 1942|32. o.}}
 
Az Árpád-kor térítéseit követően évszázadokon keresztül nincs nyoma magyar nyelvű keleti keresztényeknek a történelmi forrásokban. A [[17. század]]ban a görögkatolikus vallás szempontjából több meghatározó esemény is történt. Többek között Hajdúdorog is ekkor vált a magyar nyelvű bizánci kereszténység egyik meghatározó központjává. A török korban ''Dorog'' néven ismert községet a 16. században egymástól független összeírások is nagy többségben magyarnak írták le. Noha a [[Hajdúdorog népessége|település lakóinak származása]], és főként azok keleti keresztény vallása mind a mai napig sok kérdést vet fel, több jel is arra utal, hogy Hajdúdorognak még [[Bocskai István|Bocskai]] 1605-ös, illetve [[Thurzó György (nádor)|Thurzó]] 1616-os hajdútelepítése után is túlnyomóan magyar lakói voltak.{{refhely|Dávid, 1970|44. o.}}{{refhely; |Karácsonyi, 1924|18. o.}}{{refhely; |B. Papp, 1996|11-14. o.}} A [[hajdúk]] letelepítésével Dorog is szabad hajdúvárossá vált, vagyis a település saját kegyuraként önálló döntéseivel kormányozhatta magát. Többek között a vallás és a templomépítés területén is szabadon dönthetett. A hajdú kiváltságok ráadásul minden lakóra kiterjedtek, amely adómentességet garantált szinte minden társadalmi rétegnek. Ennek köszönhetően Hajdúdorog lélekszáma meredeken emelkedni kezdett. Az újdonsült hajdúváros a keleti kereszténységet támogatta, és pár éven belül az ország legnépesebb bizánci rítust követő településévé vált. A város megnövekedett súlyát jól jelzi, hogy 1638. április 12-én [[Taraszovics Bazil]], a magyarországi ortodoxok görög szertartású püspöke, az ungvári unió kezdeményezője, a királytelki zsinaton Hajdúdorog parókusát, Marinics Jánost nevezte ki a tiszántúli kerület főesperesének.{{refhely|B. Papp, 1996|14-15. o.}}{{refhely; |Grigássy, 1913|8. o.}} Ez a rang akkoriban a püspöki helynök hatalmának felelt meg. Marinics Hajdúdorogról irányította Bereg, Ung, Szabolcs, Ugocsa, Szatmár, Máramaros, Zemplén és Sáros vármegyék bizánci rítusú ortodox híveit. Hatalmát az is jól tükrözi, hogy csak vele volt hajlandó tárgyalni a munkácsi vár kapitánya Taraszovics püspök szabadon engedéséről.{{refhely|Grigássy, 1913|8-9. o.}} Egyébként 1641-ben a [[kunok]] is kérték a püspök szabadon engedését. A kunok ekkorra már elmagyarosodtak, tehát ebben a korban bizonyosan több magyar ajkú keleti keresztény is élt az országban.{{refhely|Grigássy, 1913|10. o.}}
 
==== Az ungvári unió kora ====
Felvetődik a kérdés, hogy az 1646-os ungvári unió idején vajon Marinics János miért nem foglaltatta bele az unió szövegébe, hogy magyar nyelven is lehessen misézni. Hajdúdorogi parókusként kiválóan ismerte a bizánci rítust követő magyarokat, tiszántúli főesperesként pedig valószínűleg elegendő befolyással is rendelkezett hozzá. A magyar nyelvű liturgia kérdése feltehetőleg a 17. század derekán fel sem vetődött az uniót aláíró papság körében. Egész egyszerűen azért nem, mert a nemzetiség, a nacionalizmus eszméje még nem alakult ki, vagyis a magyar nyelv nem váltott ki hazafiasabb érzelmeket, mint a már jól megszokott ószláv nyelv. Ráadásul a bizánci rítus sértetlen átvétele, az ortodoxok támadásai, az unió elterjesztése sokkal nehezebb feladat volt. A liturgikus nyelv ezek mellett nem volt fontos tényező. A hívek számára is megszokott volt, hogy a templom nyelvét nem értették. Akkoriban a római katolikus misék is latin nyelven szólaltak meg, így senkinek nem volt meglepő, hogy a papok idegen nyelvet használtak.{{refhely|Farkas, 1896|7-8. o.}}{{refhely; |B. Papp, 1996|15. o.}} Az uniót követően a hivatalos levelezésekben ismét nincs nyoma magyar ajkú görögkatolikusoknak. A szövegek rendre rác, rutén és román hívekről tudósítanak, bár ezek a nemzetiségnevek gyakran vonatkoztak foglalkozásra vagy magára a vallásra, hiszen a magyarok akkoriban inkább római katolikusok, és egyre nagyobb számban protestánsok voltak.{{refhely|Grigássy, 1913|11-16. o.}}{{refhely; |Györffy, 1926|177-210. o.}}
 
A magyar nyelvű szertartások gondolata a 17 - 18. század fordulóján merült fel először. Ebben Hajdúdorognak újra vezető szerep jutott. A döntően protestáns [[Hajdú kerület]]ben szinte mindenhol magyarul miséztek. A reformáció erdélyi terjesztése érdekében pedig az [[Erdélyi fejedelmek listája|erdélyi fejedelmek]] 1643-tól kezdve a román ortodoxok számára is előírták a nemzeti nyelvű liturgiát. 1697-ben a gyulafehérvári unióval így már egy román nyelvű görögkatolikus közösség jöhetett létre.{{refhely|Farkas, 1896|7. o.}}{{refhely; |B. Papp, 1996|14-15. o.}}{{refhely; |Ivánka, 1942|32. o.}}{{refhely; |Véghseő, 2012|67. o.}} Az ortodox egyház szintén a magyar nyelvű misézéshez nyúlt, hogy azzal aláássa az uniót, és visszaszerezzék híveiket. Keleti papok azt terjesztették, hogy a bizánci szertartásban mindenkinek joga van saját nyelvén hallgatni a liturgiát. A híveket arra buzdították, hogy tagadják meg az uniót, és az ortodoxiában anyanyelvükön hallgathatják a misét.{{refhely|Grigássy, 1913|36-37. o.}} Emellett a gyér magyar nyelvű görögkatolikus elit, illetve néhány pap is úgy érezte, hogy a népnek fontos lenne érteni a misék szövegét, különben erkölcsileg és hitügyileg sem fognak fejlődni.{{refhely|Farkas, 1896|10. o.}} Ezek együttes hatására néhány görögkatolikus pap, részben az ortodoxok támadására válaszképpen, részben a nagyobb hatalmú hívők támogatására, lefordított pár éneket illetve imát, amelyeket eleinte csak templomon kívül énekeltek. A fordításoknak nagy sikere lett, emiatt a papok is felbátorodtak. Hajdúdorog szabad városként jobban tudta támogatni a magyar fordítások elterjedését. Az 1748-as egyházlátogatási jegyzőkönyv megemlíti, hogy Dorognak két parókiája volt: egy rutén és egy román. Viszont ez az elnevezés becsapós volt, mert mindkét parókus magyarul beszélt, prédikált és az egyházi könyveket is magyarul vezették.{{refhely|Grigássy, 1913|23-24. o.}} A magyar nyelvű fordítások eleinte lassan terjedtek, idővel viszont beszivárogtak a szertartások szövegébe.
 
Az unió fenntartását azonban nemcsak az ortodox papság nehezítette meg, hanem a testvéri római katolikus egyház is. 1747. május 8-án [[Barkóczy Ferenc (érsek)|Barkóczy Ferenc]], egri püspök levélben tudatta a görögkatolikus püspökkel, hogy rangban felette áll, emiatt a papjai által szedett jövedelmek felett is ő rendelkezik. Később a római egyház gyakorlatával összhangban Barkóczy ''rituális püspökének'' nevezte ki az Ungvárott székelő püspököt, akinek hitbeli támogatást kellett nyújtania a görögkatolikusoknak, viszont semmilyen püspöki jogkörrel nem rendelkezhetett.{{refhely|B. Papp, 1996|16. o.|azonos=BP16}} A latin egyház befolyását természetesen a bizánci rítusú püspök elutasította, és panasszal fordult a királyi udvarhoz. A hívek, az ortodox propagandának is köszönhetően, ezt a folyamatot szertartásaik latinosításának érezték, emiatt sok helyen az unió is veszélybe került. Hajdúdorogon 1765. július 21-én titkos megbeszélést hívtak össze, ahol elhatározták, hogy elhagyják az uniót, és a [[karlóca]]i metropolitát ismerik el vallási vezetőjüknek. A gyűlés közvetlen kiváltó oka az volt, hogy május 2-án megjelent egy királyi rendelet, miszerint össze kellett írni a Magyar Királyság nem egyesült, ortodox parókiáit. Ezt az ortodox egyház igyekezett úgy közvetíteni a görögkatolikus hívek felé, hogy elérkezett a választás ideje: vagy magyar nyelven megmaradnak korábbi vallásuk mellett, vagy elfogadják a római pápát, és akkor az egri püspök hatalmában ellatinosodnak.{{refhely|Grigássy, 1913|26. o.}}{{refhely; |B. Papp, 1996|16. o.}} A dorogiak küldöttséget küldtek a karlócai metropolitához, sőt kijelentették, hogy hitüket fegyverrel is meg fogják védeni. A legnépesebb görögkatolikus parókia lázongása [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] udvarában is felmerült. A királynő utasítására egy bizottság érkezett a hajdú településre, hogy kivizsgálja, és elfojtsa a skizmatikus mozgalmat; illetve letörje az Árdánházy Demeter által vezetett fegyveres felkelést. A dorogi konfliktus rámutatott arra, hogy az unió fennmaradása a tét az egri és a munkácsi püspök vitájában. Emiatt Mária Terézia, a Szentszékkel egyeztetve, 1771-ben létrehozta az önálló [[Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye|Munkácsi Egyházmegyét]], ahova több magyar ajkú görögkatolikus egyházközség, köztük Hajdúdorog is be lett osztva.{{refhely|B. Papp, 1996|16. o.azonos=BP16}}
 
==== A megalakuló Munkácsi Egyházmegye részeként ====
Az önálló püspökség megalapítása nagy előrelépést jelentett az unió megszilárdításában. [[De Camillis János József]] püspök idején, a 18. század elején, még arról lehetett értesülni, hogy a hajdúdorogi asszonyok a görögkatolikus vallás elfogadása mellett, azért mégis átmentek [[Tokaj]]ba, hogy az ottani ortodox papnál gyónjanak.{{refhely|Grigássy, 1913|35. o.}} Ez a Munkácsi Egyházmegye hivatalos felállítása után már fel sem merült. Ugyanakkor magyar nyelvű görögkatolikusokról még ekkoriban sincs írásos emlék. 1773-ban a királynő egy bizottságot állíttatott fel a bizánci rítusú szerkönyvek egységesítésére és kiadására. A bizottságban helyet foglalt a királyság akkor létező három görögkatolikus püspöke, a szvindici avagy márcsai, a fogarasi és a munkácsi püspök. Viszont az ő megbeszéléseiken sem merült fel magyar nyelvű kiadványok előkészítése.{{refhely|Grigássy, 1913|27-28. o.}} Pedig az első magyar fordítású egyházi énekek akkor már majdnem egy évszázada léteztek. Az első ismert magyar nyelvű énekfordítás 1693-ban készült, amelyet ''Izaiás'', Debrecen parókusa készített, elsősorban azért, hogy a nyelvi különbségek miatt a magyar ajkú hívek ne hagyják el az uniót.{{refhely|B. Papp, 1996|15. o.}} A 18. század végére, a stabil görögkatolikus püspökség megalakulásával azonban más tényezők váltak a magyar nyelv oltárra emelésének mozgatórugóivá. Egyrészt érdemes megemlíteni a rituális irigységet, elsősorban a román nemzeti nyelvű misézés miatt; másrészt pedig a nemzeti ébredést, amelyet [[II. József magyar király|II. József]] abszolutisztikus uralkodása, és [[II. József nyelvrendelete|nyelvrendelete]] csak még jobban kiszélesített.{{refhely|Grigássy, 1913|41-42. o.}}{{refhely; |Véghseő, 2012|7. o.}}
[[Kép:Bacsinszky András.jpg|thumb|left|250px|[[Bacsinszky András]]]]
Ehhez még hozzá kell tenni, hogy a katolikus egyház sem képviselt egységes álláspontot egy új liturgikus nyelv kialakításánál. Az oltári nyelv ügye a legnagyobb magyar görögkatolikus parókián, Hajdúdorogon kezdett kibontakozni. 1760-ban a nagyszombati szeminárium befejeztével segédlelkészként Hajdúdorogra került [[Bacsinszky András]], aki 1763-ban Szabados György parókus munkácsi áthelyezésével átvette a dorogi parókia irányítását, sőt pár éven belül szabolcsi főesperes lett.{{refhely|Udvari, 1997|139. o.}} Bacsinszky Dorogon, testközelből élte át az 1765-ös skizmatikus mozgalmat. Ez egyrészt elkötelezetté tette őt a független egyházmegye létrehozásáért, másrészt mély belátást nyerhetett a magyar nyelvű görögkatolikusok problémáiba. 1764-ben Bacsinszky fektette le a mai [[hajdúdorogi székesegyház]] alapkövét, elismerte a magyar liturgia szükségességét, és maga kezdett magyarra fordítani liturgikus szövegeket és énekeket. A kéziratban fennmaradt fordításokra nem kért felsőbb engedélyt, mert úgy vélte, hogy a bizánci rítusban mindenkinek joga van saját nyelvén hallgatni a szent liturgiát.{{refhely|B. Papp, 1996|17. o.}}{{refhely; |Udvari, 1997|139. o.}} Igaz, a fordításokat Bacsinszky még csak ritkán használta fel a szertartásokon.{{refhely|Grigássy, 1913|37. o.}} A dorogi parókus 1768-ban az első munkácsi káptalan tagja lett, majd ő vezette a Munkácsi Egyházmegye megalakulásáról szóló tárgyalásokat Bécsben. Végül Bacsinszky Andrást 1772. augusztus 5-én munkácsi püspöknek nevezték ki.{{refhely|Udvari, 1997|139. o.}}{{refhely; |B. Papp, 1996|17. o.}} Hajdúdorogon kitörő örömmel fogadták a püspöki beiktatás hírét, hiszen a püspöki trónon is a magyar liturgia támogatóját tudhatták. Bacsinszky nem is okozott csalódást. Engedélyezte, sőt bátorította a magyar fordításokat, a papok pedig a magyart is használhatták a szertartásokon.{{refhely|Farkas, 1896|12. o.}} 1790. december 17-én ''Kopcsay János'' dorogi parókus magyarul prédikált, és néhány magyar imát és éneket is belefűzött [[II. Lipót magyar király|II. Lipót]] koronázási ünnepi miséjébe.{{refhely|B. Papp, 1996|20. o.}} 1793-ban a hajdúdorogi születésű ''Krucsay Mihály'' gálszécsi parókus elkészítette [[Aranyszájú Szent János]] liturgiájának magyar fordítását, amelyet 1795-ben ''Kritsfalusy György'', ungvári tanár is elkészített Bacsinszky András születésnapi ajándéka gyanánt. Ez utóbbi fordítás terjedt el jobban, és a magyar nyelvű bizánci liturgia alapjává vált.{{refhely|B. Papp, 1996|18. o.}}{{refhely; |Farkas, 1896|13. o.}}{{refhely; |Véghseő, 2012|7. o.}}{{refhely; |Schematizmus, 1982|22. o.}}{{refhely; |Pirigyi, 1990|83. o.}}{{refhely; |Grigássy, 1913|38-40. o.}}
 
==== A hajdúdorogi mozgalom kezdete ====
Bacsinszky után több Dorogon szolgáló parókus került püspöki székbe. 1793-ban például [[Tarkovics Gergely]], későbbi eperjesi püspök irányította a dorogi parókiát, akit [[Pócsy Elek]], későbbi munkácsi püspök követett 1798-ban.{{refhely|Udvari, 1997|144. o.}}{{refhely; |B. Papp, 1996|18. o.}} Önmagában ez is jól mutatja Hajdúdorog súlyát a magyar nyelvű bizánci liturgia ügyében. Az 1806-os egyházi összeírások adatai szerint Dorog 5200 fős hívőszámával messze a legnagyobb görögkatolikus egyházközség volt az országban. Összehasonlítás végett Ungváron, Kolozsvárott vagy Nagyváradon ennek a lélekszámnak a felét sem érték el.{{refhely|B. Papp, 1996|18. o.}}<ref>[http://byzantinohungarica.hu/node/141 Egyházi Összeírások]</ref> A város parókusai, később elöljárói is fontos szerepet játszottak a magyar szertartásnyelvért induló hajdúdorogi mozgalom kialakulásában. A mozgalom tehát nem igazán a nép mozgalma volt, inkább az értelmiségi körök kezdeményezték. Ezt támasztja alá az a korabeli leírás is, hogy sok egyszerű ember attól tartott, hogy a magyar nyelv nem is oltárra való, Isten azt meg sem érti.{{refhely|Grigássy, 1913|43. o.}}{{refhely; |Pirigyi, 1990|84. o.}} Az egyre jobban terjedő magyar nyelvű fordítások híre Esztergomba is eljutott. A prímás még Bacsinszky idejében megtiltotta a magyar nyelv liturgikus használatát, és közölte, hogy egy új nyelvet csak a pápa emelhet az oltárra.{{refhely|Farkas, 1896|13. o.}} Ennek a tiltásnak a hátterében valószínűleg az is állhatott, hogy a Szentszék korábban csak olyan nyelveket ismert el liturgikus nyelvnek, amelyeknek hátországában többségében nem katolikus hívek éltek. Magyarországon azonban nem ez volt a helyzet, és Esztergom kifejezetten tartott attól, hogy a magyar nyelvű bizánci szertartások vonzóak lehetnek a latin misét hallgató római katolikus magyarok számára.{{refhely|Szabó, 1913|14. o.}}
 
{{Idézet 3|Megtörtént dolog az, hogy a magyarnak oroszul miséztek, oláhul énekeltek, s még, ha az éneklésznek kedve kerekedett, ráadásul az agiószt görögül is elorhangozta, s a szegény magyar jött ki a templomból azon meggyőződésben, hogy Istenével jól végezte dolgát, mert hiszen a pap és éneklész annyi idegen nyelven énekelt hozzá, miszerint lehetetlen, hogy vagy az egyiket vagy a másikat meg ne hallgassa, vallásos vigasztalását csak abban találván fel, hogy az egyházi szószékből legalább saját nyelvén szóltak hozzá.|Farkas Lajos{{refhely|Farkas, 1896|12. o.}}|100%|left|rquote=1}}
 
A fenti idézet Hajdúdorog főhadnagyától, Farkas Lajostól származik, és jól mutatja azt a nyelvi káoszt, ami a magyar nyelv szertartásokba való beszivárgásának idején állt fenn. Az is jól kivehető az idézetből, hogy a prímás tiltásának sem volt visszatartó ereje. Hajdúdorog tanácsa 1792 májusában még elrendelte, hogy az iskolában románul és ószlávul is oktassák a gyerekeket, hogy a misét jobban érthessék.{{refhely|Pirigyi, 1990|84. o.}} Ugyanakkor Kopcsay parókus már 10 évvel korábban felvetette, hogy a város román és ószláv parókiáit egyesíteni kellene, mivel Hajdúdorogon nem beszélte ezeket a nyelveket senki, így egy idegen nyelvű parókia is elegendő lenne.{{refhely|Pirigyi, 1990|84. o.}}{{refhely; |B. Papp, 1996|19. o.}} A magyar egyházi nyelv mellett tehát úgy tűnik elsősorban a parókusok álltak ki. A város tanácsa eleinte szóban támogatta és elismerte a magyarosítás fontosságát, de hivatalosan igyekezett megfelelni a prímás és a munkácsi püspök előírásainak. A magyar nyelvű énekek és imák azonban egyre sokasodtak, és népszerűek is voltak. 1825-ben [[Kassa|Kassán]] adták ki az első nyomtatott, magyar nyelven íródott bizánci imakönyvet ''Imádságos könyvetske'' címmel.{{refhely|Véghseő, 2012|8. o.}} 1833-ban pedig Nagyváradon jelent meg az első magyar görögkatolikus énekes könyv, Kerekes Döme szerkesztésében.{{refhely|Schematizmus, 1982|22. o.}} Az 1840-es évekre több egyházközségben is teljesen magyarul miséztek felsőbb jóváhagyás, vagy egyházi szabályok átgondolása nélkül.{{refhely|Grigássy, 1913|43. o.}} Hajdúdorog vezetői 1821-ben végül a román parókia megszűntetésemegszüntetése mellett döntöttek, ezzel egy időben a román nyelv oktatását is befejezték az iskolában.{{refhely|Pirigyi, 1990|84. o.}}{{refhely; |B. Papp, 1996|19. o.}}
 
=== Az egyházmegye megalapítása ===