„Rosa Luxemburg” változatai közötti eltérés

a
(→‎Gondolkodásmódja, eszméi: átfogalmaz + rejtélyes mondat ki)
{{Kommunizmus}}
[[Fájl:Zetkin luxemburg1910.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Rosa Luxemburg (jobbra) [[Clara Zetkin]]nel 1910-ben]]
Luxemburg gondolkodásában fontos szerepet kapott „az önszerveződés (spontaneitás) és a megszervezettség dialektikája” mint tudományos kérdés és mint olyan, amely nyilvánvalóan nagyban meghatározza, hogy hogyan érdemes vagy hogyan kell mozgalmakat létrehozni. Téziseiben spontánnak tekintette az alulról szerveződő, akár [[anarchizmus|anarchista]] mozgalmakat, míg a megszervezettségmegszervezett alatt a politikai pártokra hasonlító formát öltő az [[osztályharc]]os szervezeteket értette. Dialektikus módon úgy vélte: a két forma nem szétválasztható, hanem egy folyamat különböző állomásait jelölik, ily módon nem is létezhetnek egymás nélkül; az elemi és spontán osztályharcnakosztályharc továbblép egy magasabb szintre.
 
{{idézet2|A munkásosztály minden országban csak a harcok folyamán tanul meg igazán küzdeni… Szociáldemokrácia… a proletariátus élcsapata, egy kis darab a dolgozó tömegekből; vér a vérükből és hús a húsukból. A szociáldemokrácia keresi és megtalálja az utakat és jelszavakat a munkások kifejlődő harcához, megadja az irányt, ami keresztül vezet ezen a küzdelmen.| Rosa Luxemburg: ''Gesammelte Werke'' ''(Összegyűjtött munkák)'', Berlin 1970-1975., 1.2. p. 554)}}
 
DialektikusLuxemburg a spontaneitást nem elvontságában ragadta meg: dialektikus elméletét az európai tömeges megmozdulások, különösen az 1905-ös orosz forradalom hatása alatt alkottafejlesztette megki. Eltérően a [[Második Internacionálé]] szociáldemokrata ortodoxiájától, a szerveződést nem a történelmi szükségszerűségekbe való tudományos-elméleti betekintés eredményének fogta fel, hanem a munkásosztály harca termékének:
<!--
<blockquote>