'''Szladits Károly''' ([[Dunaszerdahely]], [[1871]]. [[december 27]]. -– [[Budapest]], [[1956]]. [[május 22]].) jogász, egyetemi tanár, az [[MTA]] tagja
== Élete ==
Budapesten végezte a jogot, az első, akit sub auspiciis regis avattak doktorrá a budapesti egyetemen (1895. okt. 12.). 1895 -– 1916 között az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályán dolgozott. 1908-ban egyetemi magántanár (magyar [[magánjog]]), 1917 -– 42 között budapesti egyetemi tanár (magyar magánjog). A kötelmi és dologi jog terén a magyar polgári jogi tudományban a német-osztrák jog szolgai követése ellen küzdő [[Grosschmid Béni]] követője. Irodalmi tevékenységét a gondos anyaggyűjtés, a meggyőző elemzés és a világos kifejezésmód jellemzi. Irányító-szerkesztő, a részfeldolgozásokat kijelölő munkájával valóságos iskolát teremtett. Tudományos munkásságának legfőbb eredménye a Magyar magánjog c. gyűjteményes munka, amelynek főszerkesztője és -– az alapvető elméleti részek kidolgozásával -– egyik társszerzője volt. Részt vett a polgári törvénykönyv (1901) előkészítésében, majd később az újabb tervezet (1918 -– 28) kidolgozásában is. Szerkesztette a Magánjogi Döntvénytár c. időszakos döntvénygyűjteményt (a [[Jogtudományi Közlöny]] melléklete, 1914 -– 33), továbbá a [[Békejog és Békegazdaság]] című folyóiratot (1920 -– 22). 1945 után a Jogtudományi Közlönynek első főszerkesztője, a hágai állandó nemzetközi választott bíróságnak tagja volt.
==Akadémiai tagsága, díjai==
15. sor:
== Főbb művei ==
* A magyar magánjog vázlata (I -– II., Bp., 1937)
* Magyar magánjog (szerk. I-V., Bp., 1938 -– 1940)
* A magyar bírói gyakorlat. Magánjog (I -– II., Villányi (Fürst) Lászlóval, Bp., 1935).
