„Minerva (mitológia)” változatai közötti eltérés

'''Minerva''' az ó-itáliai népeknél (szabinok, etruszkok és latinok) egy istenség neve volt, a kézművesség és az ipar védője. Különösen nagy tiszteletben a [[Római Birodalom]]ban részesült, ahol [[Iuppiter]]rel (lányaként) és [[Iuno Regina|Iunóval]] a [[Capitolium (Róma)|capitoliumi]] istentriász tagja.▼

Az ókori római hitvilág egyik istennője, aki nem közönséges módon született, hanem az apja fejéből pattant ki mennydörgés közepette, teljes fegyverzetben. Harcias és szűz istennő volt. Védte a városokat, a mestereket, a művészeteket, a hajózást, az igazság és az igaz ügyért harcolók védnöke volt. Jupiterrel és Junóval a római állam oltalmazói. Temploma a Capitoliumon állt. Görög megfelelője [[Pallasz Athéné]], akinek az apja a főisten, [[Zeusz]].▼

Minerva okos, jó stratégiai érzéke van, konfliktus helyzetben is az eszére és nem a szívére hallgat, jó gyakorlati érzéke van, s képes előre tervezni. Mivel apja lánya, nagyon vonzódik a tekintélyes hatalommal bíró férfiakhoz, s egyszer elkötelezte magát valaki mellett, akkor a férfi leghevesebb védelmezőjévé és segítőjévé válik. Minerva volt a főisten legkedvesebb gyermeke, szent állata a bagoly volt, bagoly képében ábrázolták.▼

Ünnepét (quinquatrus, [[március 19.]], később március 19-23.) leginkább a céhek és iparosegyesületek ülték meg. Hagyományosan ekkor tisztították meg a télen berozsdásodott fegyvereket, 19-én szedték be a „tandijat” tanítók, Minerva szerény fizetésű földi szolgái. Erre az ötnapos ünnepére esett ''tubilustrium'', azaz a trombitaszentelés ünnepe. Ezen a Salius-papok is részt vettek, így Mars ünnepe is volt. Egy később megállapított napon (a kis quinquatrus, június 13.) a fuvolások céhe ünnepelte Minervát. ▼

Később – a köztársaság korában – Athéné kultusza egybeforrott a római Minerva tiszteletével s különösen [[Caius Octavianus Caesar Augustus|Augustus]] császár óta úgy is tisztelték, mint a bölcsesség istenasszonyát, aki a háború és a gyógyítás istennője is.▼