„Salzburgi Ünnepi Játékok” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Története: "ebből a történetből" pontosítása |
|||
9. sor:
1926-ban a Felsenreitschule (Sziklába vájt lovasiskola) is a rendezvény helyszíne lett, 1927-re pedig – a Hofstallkaserne megszerzésével és átalakításával – létrejött a Salzburger Festspielhaus (Fesztiválpalota). Azzal, hogy az operák, a drámák és a zenei előadások számára méltó helyszínt sikerült létrehozni, a fesztivál hírneve és elismertsége egyre emelkedett. A zenei repertoár elsősorban Mozart műveire épült, de más komponisták darabjai is színre kerültek, például [[Giuseppe Verdi|Verdi]] ''[[Falstaff]]''ja és [[Ludwig van Beethoven|Beethoven]] ''[[Fidelio|Fideliója]]''. Az 1928-as fesztiválplakáton jelent meg először az a fesztiváljelkép vagy logó (Poldi Woytek grafikus alkotása), amit a mai napig is használnak, majd 1936-ban Joseph Messner megkomponálta azt a fanfárt, amely máig a fesztivál hivatalos dallama.
Az 1934 és 1937 közötti évek a fesztivál aranykorának számít, amikor a világ vezető karmesterei, [[Arturo Toscanini]] és [[Bruno Walter]] dirigáltak remek előadásokat. Érdekes fellépések, illetve bemutatók is voltak Salzburgban. Például 1936-ban bemutatkozott a fesztiválon, a Felsenreitschuléban, a von Trapp család kórusa, történetükről az egyik családtag könyvet írt, és ebből született később ''[[A muzsika hangja]]'' című musical és film. 1937-ben Boyd Neel és zenekara bemutatta [[Benjamin Britten]] ''Változatok egy Frank Bridge-témára'' című művét.
A fesztivál népszerűsége megszenvedte az [[Anschluss]]t, sok művész – maga Hoffmanstahl is – nemkívánatos személy lett Salzburgban, elmaradtak a külföldi nézők, és 1943-ban ideiglenesen fel is függesztették a megrendezését. A [[második világháború]] után a salzburgi fesztivált 1945-ben, közvetlenül a [[Győzelem napja#Európa: május 8.|győzelem napja]] után nyitották meg újra. Hofmannsthal ''Jedermann''ját ismét bemutatták, és azóta is minden évben műsorra kerül. Azok a művészek, akik a náci időkben nem voltak szívesen látottak – például [[Solti György]] és Rolf Liebermann –, visszatértek, és sikeres közreműködői voltak a fesztiválnak. 1946-tól ismét fellépett a Bécsi Állami Opera társulata és a Bécsi Filharmonikusok.
| |||