„I. Vilmos német császár” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Szabadkőművességéről |
|||
79. sor:
Az [[Habsburg Birodalom|Osztrák Császárság]] vereségével végződött [[szárd–francia–osztrák háború]] okán több fontos elhatározás született Vilmosban. Első lépésként a hadsereg hiányosságait kívánta megszüntetni, és a sorkatonaság létszámának megemelését szorgalmazta, [[1862]]-ben azonban emiatt szembekerült a liberális többségű alsóházzal, többek között a hatalmas költségek miatt. Az új választásokon ismét a liberálisok győztek, és Vilmos úgy döntött, hogy ebben a válságos időszakban [[Otto von Bismarck]]ot állítja az ország élére (1862. [[március 17.|március 17-én]]), aki lebeszélte reformjavaslatairól. A király teljes mellszélességgel támogatta Bismarckot, abban a törekvésében, hogy megerősítse a királyi hatalmat. Végül Roon hadügyminiszter keresztülvitte a hadsereg reformját. Az [[1863]]-ban [[I. Ferenc József magyar király|I. Ferenc József]] által egybehívott frankfurti birodalmi gyűléstől Vilmos távol maradt. A gyűlés összehívásának célja az volt, hogy az osztrák császárt válasszák meg német uralkodónak is, ezzel megvalósítva a nagynémet egységet. A kis német államok azonban nem mertek döntést hozni Poroszország távollétében.
1848-50 között zajlott [[első schleswigi háború|első német–dán háborúban]] a schleswig-holsteini németek a dán annexió ellen lázadtak fel ekkor azonban nem sikerült elszakadniuk, és az 1852-es [[Londoni jegyzőkönyv]] értelmében a hercegségek megtarthatták függetlenségüket de továbbra is perszonálunióban maradtak a dán koronával. Poroszország és Ausztria azonban új alkotmányt követelt, a sok próbálkozás után [[IX. Keresztély dán király|IX. Keresztély]] végül aláírta a
A két birodalom Dánia felett aratott 1864-es győzelme után hamar szembekerült egymással, a német egység megvalósításáért folytatott versengésükben. A Habsburg Birodalom az úgynevezett nagynémet egység megvalósításáért küzdött, mely a német egységbe beleértette az osztrák területeket is (természetesen Habsburg vezetéssel), míg a Porosz Királyság a kisnémet egységért szállt ringbe, mely porosz vezetés alatt kívánta egyesíteni a német ajkú területeket, azonban az osztrákok kizárásával. A délnémet királyságok a kevésbé agresszív Habsburg Birodalom mellé sorakoztak fel, míg a poroszok az Olasz Királyság szövetségét keresték, akik a Velencéért folytatott háborúban kerültek szembe az osztrákokkal. Az 1866-os [[porosz–osztrák–olasz háború|porosz–osztrák háborúban]] [[Helmuth Karl Bernhard von Moltke|Moltke]] zseniális hadvezetése megszerezte Poroszországnak a vezető szerepet Ausztriával szemben ([[Königgrätzi csata]]). A győzelem fő okai a Bismarck által végrehajtott reformokban keresendők: modern, hátultöltő, vontcsövű fegyverekkel szerelte fel a hadsereget és bevezette az általános hadkötelezettséget. A nyertes háború után az osztrákokkal kötött [[prágai béke (1866)|prágai békében]] nem kényszerítették Ausztriát megalázó feltételek elfogadására, csak a porosz vezetésű német egység elismerésére. A háború további eredménye az észak-német államok Poroszországhoz csatolása volt. Ausztria lemondott továbbá Holsteinről, és Velencéről ([[Északnémet Szövetség]] létrejötte, 1867).
| |||