„Balatonudvari temetője” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Temetők kategória eltávolítva; Magyarországi temetők kategória hozzáadva (a HotCattel) |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
[[File:Heart-shaped tombstones in Balatonudvari.jpg|thumb|229x229px]]
[[Balatonudvari]] műemlék temetője a község egyik látványossága. A temetőt az 1770-80-as években nyitották meg a [[kálvinizmus|református]] és [[római katolikus]] hívek számára. A legtöbb sír az 1800-1850 közötti évekből származik. Az 1840-es évektől a temető külön részeibe temetkeztek a reformátusok, [[izraeliták]] és a katolikusok. A leggyakoribb családnevek a Kozma és a Kerkápoly. Egyébként az országban még [[Balatonfüred|Balatonfüreden]] akadnak egy ilyen sírok, de elenyésző számban a balatonudvari mellett.
A műemlék temető sírköveit az 1980-as években restaurálta az [[Országos Műemléki Felügyelőség]], de sajnos nem sikeresen. Időközben a sírkövekből 3-4 darabot ismeretlen tettesek eltulajdonítottak, ami a temető külsejét károsan megváltoztatta.
A temetőről azt híresztelték, hogy nem tudni, felszentelték-e. A kiegyezés után a katolikusok száma évről-évre növekedett. Ez késztette a felekezeteket a temetők elkülönítésére, ami 1887-ben meg is történt, kerítés nélkül. A katolikus egyház temetője közepébe vörös kőből keresztet állíttatott, amit a temetőrésszel együtt Fleischmann Jenő aszófői plébános szentelt fel. A szív alakú sírköves védett műemléki temető az ország négy védett temetőinek egyike.
8. sor:
Három monda ismeretes: [[Eötvös Károly]] így írt erről “A balatoni út vége” című munkájában:
''“Volt Balatonudvariban valaha egy szegény ember, valami furcsa ember, találékony elme, olyan falusi ezermester. Kitalálta, hogy a sírköveket szív alakúra kell faragni. Legyen lába, amelyet elültessenek a sírban nyugvó fejéhez, de ami kimarad a földből, olyan legyen az, mint az ember szíve. Arra jöjjön rá az írás. Ez illik a holtakhoz is, az élőkhöz is.”''
A másik monda Dúl
A harmadik szóbeszéd így szól: ''” Az udvari halászgazdának volt egy igen szép lánya, aki sokszor elkísérte édesapját a Balatonra halászni. A bátor leány egyszer egyedül is beevezett a vízre. A Bakony felől hirtelen jött meg a vihar és a leány nem tudott kievezni a partra a zivatar elől. A vihar felborította a csónakját és a leány Balatonba fulladt.''
A falu népe sajnálta a leányt, de a szeretője, egy kőműves legény különösen. A legény elhatározta, hogy szív alakú sírkövet készít kedvese sírjára.Az udvariaknak nagyon megtetszett a szív alakú sírkő és halottjaik számára ők is készítettek hasonlót. Amíg a kőműves élt, sok ilyen sírkövet faragott, amivel “benépesítette az udvari temetőt.”'' ''
| |||