„Pécel” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
19. sor:
}}
'''Pécel''' [[város]] [[Pest megye|Pest megyében]], a [[Gödöllői járás]]ban.
 
== Nevének eredete ==
Pécel neve a tudomány jelenlegi állása szerint személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapul szolgáló német eredetű férfinév - Pecli, Pecili, Pezili - magyar oklevélkiadáson először 1152-ben fordult elő. Pauler Gyula múlt századi jelentős történész a névadót "A magyar nemzet története" című művében Pecil-ben, [[Péter magyar király]] főtanácsosában jelölte meg, állítását azonban kellőképpen nem bizonyította. Galgóczy Károly pedig a Pécz nemzetségből származtatta. E néven már 1338-ban történik utalás rá, s 1408-ban Maglóddal együtt a Péczeliek és a Hartyániak birtoka. A legújabb kutatások szerint – Juhász József helytörténész munkája alapján – egyértelműen az „öt falu” (Pet cel) szláv összetett kifejezésben ered Pécel helységneve. Ezt az öt középkori falu helyével bizonyította.
 
== Fekvése ==
24 ⟶ 27 sor:
 
== Megközelítése ==
Gépkocsival
* gépkocsival
** [[Budapest]] irányából a [[Rákoskeresztúr|Rákoskeresztúrról]] induló Péceli úton
** [[31-es főút (Magyarország)|31-es útról]] nyíló bekötőúton
** [[Isaszeg]] felől műúton
** [[M0-s autóút (Magyarország)|M0-s autóútról]]
** vonattalVonattal a [[Budapest–Hatvan-vasútvonal]]on
 
== Története ==
Pécel területe, miként azt a határában talált régészeti leletek is igazolják, már jóval az időszámítás előtti korszakban is lakott volt. A község belterületén többek között kő- és rézkori csontvázas sír, a Várhegyen bronzkori urnatemetőt találtak, a Tó-malom melléke és a Lebuki-dűlő feltehetően szarmata sírok emlékét őrzi. Régészeti lelőhelyei közül kiemelkedő jelentőségű az a Kárpát-medencét egészében kitöltő későrézkori kultúra, amelyet a magyar régészet itt figyelt meg és különített el legelőször, és ezért a péceli kultúra nevet kapta.
Pécel területe, miként azt a határában talált régészeti leletek is bizonyítják, már az időszámítás előtti korszakban is lakott volt. Találtak itt többek között [[újkőkor|kő-]], [[bronzkor|bronz-]] és [[kőrézkor|rézkor]]i leleteket is. Pécel neve szláv eredetű, Öt falu a magyar jelentése. A név időrendi keletkezése csak becsülhető, valószínűleg a honfoglalás idejére datálható. Első okleveles említése [[1338]]-ból származik Pechel-i Demeter, Pest megyei szolgabíró családnevében. Domokos pap és János plébános [[1345]]-ben alapították a város első iskoláját. A [[14. század]]ban a nem helyi eredetű Péceliek birtoka. Ebben az időben a [[Rákos-patak]]on már több [[vízimalom]] is működött. A [[török hódoltság|török idők]] alatt végig lakott hely volt, csak a [[tizenöt éves háború]]ban néptelenedett el. A falu a [[18. század]]ban a Fáy és a [[Ráday család]] birtoka volt. [[Ráday Pál (politikus)|Ráday Pál]] a birtokközpontját is ide építette. Az anyakönyvezés 1719-ben kezdődött meg. Pécel a [[19. század]] közepén vesztette el városi rangját, melyet 1996-ban visszanyert.
 
A honfoglalás korában Pécel szomszédsága, Locsod-puszta a szláv népesség telephelyének déli határa volt. A faluszerkezet a XI. században szilárdul meg, s a vármegye területén a Tarján törzs veti meg lábát, amit tervszerű telepítési akció követ. Ekkor gyorsul fel valójában a kereszténnyé válás folyamata is. A település első okleveles említése Péceli Demeter, Pest megyei szolgabíró családnevében tűnik fel 1335-ben, akinek földbirtoka, s valószínűleg állandó lakóhelye is itt volt. Oklevélben, mint falu, első említése Peczel alakban 1338-ból való, amikor Károly Róbert király a település egy részét Drugerth Vilmos nádornak adományozta. A nádor itteni részbirtokát még abban az évben továbbadta. A falu tehát már ekkor több birtokos kezén volt. Ezek közül kiemelkedik a valószínűleg nem helyi eredetű Péczeli-család, akik Zsigmond király egyik 1437-ben kelt oklevele szerint fele részben birtokolták a települést. A család leghíresebb tagja Péczeli Benedek, Mátyás király jogügyi igazgatója és a magyar jogásztársadalom magánpraxist is folytató első ügyvédje volt. A város első iskoláját [[1345]]-ben alapították.
 
A [[14. század]]ban a nem helyi eredetű Péceliek birtoka. Ebben az időben a [[Rákos-patak]]on már több [[vízimalom]] is működött.
 
Buda és Pest 1541. évi török kézre kerülésével Pécel is oszmán fenntartóság alatt állt. Ekkor a lakosság egy része elbujdosott, az 1546-os török szandzsák-összeírás szerint 46 családfő és felnőtt, de még nőtlen férfi alkotta a féri lakosságát. A település 1647-1683 között egyportás, 1686-ban lakatlan, 1689-től települt újjá. 1715-ben 26, 1728-ban 71, 1744-ben 62, 1760-ban már 147 adófizető család regisztrálására került sor. Pécel 1675-től kálvinista község, első prédikátora Váczi Pál volt.
 
A XVII. századi Habsburg-ellenes szervezkedésben a Fáy-fivérek is részt vállaltak, s ennek következményeként a község javadalmának fele a kincstárra szállt. Ez idő tájt Pécel lélekszáma 150-200 főre tehető. A Ráday-család házasság révén jutott Pécel fele területének birtokába a másik fele pedig a Fáyak tulajdonában volt.
 
Ráday Pál, II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem kancellárja a szatmári békekötés után költözött ide, ahol 1733-ban halt meg. Ő alapította a később nevezetessé vált Ráday Könyvtárat. Fia, Ráday Gedeon (1713-1792) a neves író és irodalomszervező Pest-Pilis-Solt vármegye követeként vett részt az 1764. évi országgyűlésen. 1782-ban grófi rangra emelkedett, s ő építette - a gödöllői Grassalkovich-kastély mintájára - Pécelen a Ráday kastélyt.
 
Az anyakönyvezés 1719-ben kezdődött meg. Pécel 1841-től önálló jegyzővel rendelkező nagyközségnek számított. A község 1856. évi lakos száma Locsod és Szigetpusztákkal együtt 1881 fő, 1870-ben pedig 2206 főt tett ki. A Rákos-völgyében áthaladó Budapest-Hatvan-Salgótartján vasútvonalat 1867-ben adták át a forgalomnak, majd a Hatvan-Miskolc vonalat 1870-ben nyitották meg, melyek összeköttetést teremtettek a fővárossal és az ország különböző részeivel, utat nyitva a település dinamikus fejlődésének. A polgárosodás kialakulását a közlekedés, a kereskedelem fejlődése, a Pestről kirándulni, nyaralni érkezők segítették elő elsődlegesen. A nyaralóházak megépítése szakképzett iparos réteg jelenlétét is indokolta. A település lakosságát akkor földművesek, kis- és középparasztok, valamint iparos és kereskedő réteg képezte. Négy malom üzemelt a Rákos vizén, ebből kettő ipari hasznosításra. A kereskedelem képviselői gabona- és termékkereskedők, tej- és vegyeskereskedők, továbbá kocsmárosok voltak. 1894-ben 46 iparos mestert és 24 kereskedőt tartottak számon.
 
Pécel a [[19. század]] közepén vesztette el városi rangját, melyet 1996-ban visszanyert.
 
== Nevezetességei ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Pécel