[[1942]] elejére az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]] partjaitól keletre a németek[[Harmadik Birodalom|német]]ek mintegy félmillió tonna vízkiszorítású[[Hajómértékek#Vízkiszorítás|vízkiszorítás]]ú amerikai és [[Szövetséges hatalmak a második világháborúban|szövetséges]] hajót süllyesztettek el. Emiatt kezdődött a '''szonár''', a víz alatti [[Rádiólokátor|radar]] kifejlesztése amerikai és [[Egyesült Királyság|brit]] közreműködéssel. Akkori neve „Asdic” volt (Asdic: Allied Submarine Detection Investigating Committee = szövetséges tengeralattjáró-felderítő vizsgálóbizottság). A szonár alkalmazásával lehetővé vált a német tengeralattjárók[[tengeralattjáró]]k korai felismerése, és az USN part menti hajói egyre javuló hatékonysággal szálltak szembe velük. [[1943]]-ra kiegyenlítődtek az erőviszonyok: az elsüllyesztett német tengeralattjárók száma megegyezett a Szövetséges erők elsüllyedt hajóinak számával. Az [[Atlanti csata (második világháború)|Atlanti csata]] végére a németek 1175 tengeralattjáróból 781-et elvesztettek, ebből 191-et az USN süllyesztett el. A második világháború alatt a német tengeralattjárókon szolgáló tengerészek 75%-a meghalt.<ref>Alan Axelrod: Encyclopedia of the American Armed Forces, 2005, Facts on File, ISBN 0-8160-4700-6</ref>
