„A trubadúr” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Cherybot (vitalap | szerkesztései)
a Robot: Kiskötőjel cseréje gondolatjelre
8. sor:
Tulajdonképpen min háborodott fel így a publikum egy része, miért lelkesedett olyannyira a másik?
 
A dráma meséje távolról sem oly igényes, hogy megérdemelte volna e komoly összecsapást. Nem is erről volt itt szó. A fiatal mesterek már únják a görög és latin hősöket, az égből leereszkedő félisteneket, tehát mindazokat a témákat, melyek immáron másfél évszázad óta uralkodtak a [[Comédie Française]] színpadán. Valami nyersebb, erőteljesebb, szenvedélyesebb hangot kívántak meghonosítani a deszkákon, még ha ez a merészebb hangvétel sértené is a finomkodó publikum ízlését. A csapongó képzelet, a viharos szenvedély, a robbanásig feszült indulat friss romantikájával akarták az új drámát telíteni. Meg akarták változtatni - tegyük hozzá, ez teljes mértékben sikerült is nekik - a francia vers, a francia dikció aranyszabályait. [[Victor Hugo]] '''Hernani'''ja bebizonyította, hogy a dráma jól elbírja a nyelvkincs merészebb, frissebb szóhasználatát, hogy Corneille és Racine rímtana sem örökéletű: a rím ugyanúgy fejlődik, változik és gazdagodik, mint a művészet bármely más ága. A francia fül rendkívül érzékeny volt a sorvégződések iránt és az ''enjambement'' (a mondat átnyújtása egyik sorvégről a másik sor elejére) olyan drákói szigorú törvényeket írt elő, hogy költő legyen a javából, aki e furfangos előírásoknak eleget tud tenni.
 
'''Hernani''' „csatáját” végül is [[Victor Hugo]] és hívei nyerték meg. A romantika szabad, szenvedélyes szelleme beköltözött a színházakba. '''Hernani'''ra - már csak a témája miatt is - elsősorban a spanyol mesterek figyeltek fel. A spanyol írók, költők, tudósok legjelentősebbjei ez idő tájt [[Párizs]]ban tartózkodtak. [[Párizs]]ba emigrált [[Angel Saavedra]] is (1791–1885), aki gyorsan magáévá tette [[Victor|Hugo]] stílusát, és az ő tolla alatt a szertelen, romantikus hang még csapongóbbá, még merészebbé vált. Főművében, a „'''Don Alvaro o la fuerza del sino'''”-ban (Don Alvaro avagy a végzet hatalma) még véresebb történettel szolgált, mint [[Victor Hugo]]. Mindenkit meg kell ölnie, akinek családi vagy baráti kapcsolata van szerelmesével. Így megöli menyasszonya apját, bátyját és végül - hogy az átoknak véget vessen - saját életét oltja ki.
 
A spanyol romantika bizonyos mértékig túlmutat [[Victor Hugo]] drámai kísérletén. A képzelet-teremtette és kissé valószerűtlen főhősök mellett ugyanis a mellékalakok egész sorát vonultatja fel és e diákok, polgárok, öszvérhajcsárok, kofák, kocsmárosok, csavargók színes világa már a valóságot, a spanyol életet helyezi a dráma középpontjába.
23. sor:
Verdi a dráma lényegét ragadta meg. Az izzó szenvedély muzsikájával adott szárnyat [[Gutierez]] alkotásának.
 
[[Cammarano]] szövege - különösen az elbeszélés formájába sűrített drámai előzmények miatt - kissé homályos. Éppen ezért, az elmúlt évtizedek során jónéhányan átdolgozták már a librettót.
 
== Szereplők ==
38. sor:
== Külső hivatkozások ==
 
[[b:Olvasónapló/A Trubadur|Olvasónapló - Giuseppe Verdi: A Trubadúr]]
 
{{DEFAULTSORT:Trubadur}}