Főmenü megnyitása

Módosítások

a
Még [[923]]-ban vásárolta meg al-Ihsíd az [[Abú Miszk Káfúr]] nevű [[núbia]]i [[rabszolga|rabszolgát]], aki rendkívül tehetségesnek bizonyult az államügyek intézése terén, ezért az emír felszabadította, és rábízta fiai nevelését. Így történt, hogy [[946]]-ban, amikor Ibn Tudzsr meghalt, gyakorlatilag Káfúr irányítása alá került birodalma: fiai, [[Unúdzsúr bin al-Ihsíd|Abú l-Kászim Unúdzsúr]] ([[946]]–[[961]]), de még inkább [[Alí bin al-Ishíd|Abú l-Haszan Alí]] (961–966) csak bábok voltak a mindenható miniszter kezében.
 
A kultúrát is bőkezűen támogató Káfúr [[966]]-ban úgy döntött, hogy maga veszi át a hatalmat Egyiptom felett, azonban [[968]]-ban már el is hunyt. [[Al-Mutanabbí]], a híres [[arab nyelv|arab]] költő számos dicskölteményt írt hozzá, életútját és érdemeit innen ismerjük jól. Az utolsó Ihsídida [[Ahmad bin Alí bin al-Ihsíd|Abú l-Favászim Ahmad]], Alí fia volt. Ahmad uralkodása igen rövid ideig tartott: [[Dzsavhar asz-Szikillí]], az [[Észak-Afrika|Észak-Afrikát]] [[909]] óta uraló [[Fátimidák]] zseniális hadvezére 969-ben betört Egyiptomba, és egészen a [[Nílus]]ig jutott. Az emír vezírjével[[vezír]]jével kötött, számukra védelmet ígérő szerződés értelmében a helyi [[szunniták]] kevés ellenállást tanúsítottak a radikális [[síiták|síita]] hódítókkal szemben.
 
Dzsavhar [[972]]-ig töltötte be az egyiptomi helytartói rangot, eközben megalapította [[Kairó]] (al-Káhira, ''a győzedelmes'') városát [[Fusztát]] közelében, benne a világhírű [[Azhar-mecset]]tel.
45 732

szerkesztés