„Bölöni Farkas Sándor” változatai közötti eltérés

[[Utazás Észak-Amerikában|Utazásainak leírásával]] 1833–1834 fordulóján készült el, és elküldte véleményezésre Döbrenteinek és Wesselényinek. Barátai tanácsára a hazai cenzúra miatt először [[Lipcse|Lipcsében]] próbálta kiadatni, de nem járt sikerrel, mert az országba behozott magyar nyelvű könyveknek át kellett menniük az itthoni tartalmi ellenőrzésen, és a kiadó nem akarta vállalni a hosszú ideig tartó és bizonytalan kimenetelű eljárás finanszírozását. Végül az elnézőbbnek ítélt erdélyi cenzúra engedélyével 1834. június 30. és július 25. között Kolozsváron nyomtatták ki, [[Méhes Sámuel]] református professzor, könyvcenzor tanácsai alapján számos szöveghely kihagyásával, [[Szabó János (kolozsmonostori apát)|Szabó János]] apát jóváhagyásával.{{jegyzet*|A további kiadások is az így megcsonkított első kiadáson alapulnak; lásd Tardy 1986: 535. o.}} A mű, amelynek VIII. fejezete tartalmazza az [[Az Egyesült Államok függetlenségi nyilatkozata|amerikai Függetlenségifüggetlenségi Nyilatkozatnyilatkozat]] magyar fordítását, feltűnést keltett, és nagy sikert aratott; 1834-ben a ''[[Jelenkor (időszaki lap)#Az első, Helmeczy Mihály lapja|Jelenkor]]'' melléklete, a ''Társalkodó'' is közölt belőle részleteket. [[Széchenyi István]] levélben fejezte ki elismerését a szerzőnek, akit aztán a [[Magyar Tudományos Akadémia|Magyar Tudós Társaság]] 1834. november 8-án levelező taggá választott, és 1835. január 18-án a közép-szolnoki kaszinó ezüst bilikommal tüntetett ki. A második kiadás nyomtatása 1835. márciusban fejeződött be, majd a mű még abban az évben [[Index librorum prohibitorum|tiltólistára]] került, és 1836-ban [[Habsburg–Estei Ferdinánd Károly József főherceg|Habsburg–Estei Ferdinánd]] guberniumi elnök vizsgálatot indított annak kiderítésére, hogy egyáltalán hogyan jelenhetett meg. 1835-ben elnyerte az év legjobb munkájának ítélt 200 aranyas akadémiai jutalmat; Bölöni a pénzt alapítványként visszajuttatta az Akadémiának. A polgárosodás eszméit hirdető útleírás nagy hatást gyakorolt az országgyűlési ifjúságra, a reformkor politikusai kézikönyvként forgatták.{{refhely|Jakab 1870|: 296–300. o.; |Jancsó 1942|: 434–437. o.; |Sőtér 1964|: III. 574. o.; |Mikó 1975|: 332. o.; |Szabolcsi 1979|: I. 379. o.; |Tardy 1986|: 533–535. o.}}